A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-09 / 32. szám
Ramu, az indiai „farkas-gyermek“ Sírva fakadt, amikor tejtestvére meghall Farkas nevelte fel # DZSUNGEL-GYERMEKEK e BIOKÉMIAI MAGYARÁZAT Gyermekek kedvenc olvasmánya A dzsungel könyve. Előszavában ez áll: „Csak a mesékben nevelhetnek föl embert a farkasok...“ Mauglt csupán Kipling meséjében élt, Romulus és Remus meg csak a mitológiában. Sok nép legendáiban szerepelnek vadonban, farkasok és más állatok védelmében felnőtt gyermekek. De valóban csak a képzelet világában fordulhat elő ilyesmi? Az Encyclopaedia Brttannica 1968. évi kiadásának „farkas-gyermek“ címszava mellett az áll, hogy a témára vonatkozó tárgyi adatok nyomán szétfoszlanak a mítoszok. Konrad Gesner svájci természettudós említi 1551-ben megjelent könyvében — és beszámolóját rajzok is illusztrálják —, hogy Salzburg közelében „négylábú gyermek" látható, aki „az őserdőből jött“. Philippe Camerarius 1602-ben két hasonló esetről (r. A franciaországi mozikban most játsszák Francois Trufíaut filmjét, amely egy 1799- ben a Francia Középhegységben talált tizenegy éves kisfiúról szól. A kisfiút Gaspard Itard fiatal orvos vette magához. Hard életét a süketnéma gyerekek tanulmányozásának és gyógyításának szentelte. Könyvet írt erről a fiúról, Victor de IAveyron emlékére címmel. Az utolsó másfél évszázad alatt is sok írás látott napvilágot magukra hagyott és az őserdőbe szakadt gyermekekről. (I.uclen Maison pszichológus professzor 1963-ig- 52 ilyen eset adatait gyűjtötte össze.) Érdekes: mindössze egyetlen olyan feljegyzés maradt fenn — Dél-Afrikáből való —, amely majom nevelte gyermeket említ, a legtöbb dzsungel-gyermeket állítólag farkas, az ember engesztelhetetlen ellensége vette gondjaiba. Így az sincs kizárva, hogy a Romulus—Remus legenda sem csupán a képzelet szüleménye. A kutatók természetesen fenntartással fogadják az ellenőrizhetet- In adatokat, de következtetéseik így is érdekesek. Abban például megegyeznek, hogy az őserdő gyermeke rendszerint négylábú lény, s a négy lábon Járás folytán végtagjai deformáltak. Körme és foga szokatlanul hosszúra nő, viszont nincs az átlagosnál dúsabb szőrzet a testén. A „farkas-kölyök" nem mosolyog, nem nevet. Csak fintorokat vág, arca türelmetlenséget vagy haragot tükröz. Teste gyakran rángatózik, mozgása hasonló az állatokéhoz. Gyorsan fut, s inkább ugrik, mint lép. Karmol, harap. Beszélni nem tud, csak artikulálatlan hangokat ad, hallása és szaglása azonban rendkívül fejlett. Őrzőjét, orvosát szagáról, nagy távolságból felismeri. Viszont nagy hőmérsékleti különbségeket sem érzékel. (Egyikük például kézbe vette a parazsat.) A leírások szerint több olyan dzsungelgyerek, akit vadállat nevelt, átvette annak életritmusát, a napszakoktól függetlenül alig egy-két órát aludt, és a sötétben akŕívabb volt, mint nappal. Abban is megegyeznek a feljegyzések, hogy a vadonban nőtt gyermek „átnevelése“ során a legkönnyebben mozgásának megváltoztatása sikerül. Viszonylag hamar áll két lábra, de sokáig mindenféle támasztékot keres magának. Csak később tanul meg beszélni: enni, inni kér. Szókincse legfeljebb ötven szóig fejlődik. A már megszelídített gyermek is mindig újból meg akar szökni, lakat alatt kell tartani. Amikor már maradásra lehet bírni, némi ragaszkodást is mutat, eltűnik arcéról a mogorvaság, s helyette megjelenik a mosoly és a könny. Egy indiai orvos jegyezte fel, hogy gyereket találtak. Nem derült ki, honnan és hogyan került oda. Ramut — így nevezték el — vizsgálatoknak vetették alá, s megállapították, hogy mindezen ismertető jel fellelhető rajta, ami a vadon nevelkedett gyermekekre jellemző. Sovány végtagjai elferdültek, különös rokonszenvet nyilvánított a kutyák iránt, de elmondani persze ő sem tudott semmit. 1968- ban halt meg, körülbelül huszonnégy éves korában. A boncolás az agyi beszédközpont működésképtelenségét mutatta (ki. Volt olyan orvosi vélemény, hogy Ramu gyermekbénulásban szenvedett, mások szerint alkoholista szülők korcs származéka volt. A másik izgalmas kérdés, s ennek megválaszolása az állatpszichológiára vár: hogyan lehetséges, hogy az „ellenséges“ farkas úgy táplált egy ember-gyermeket, mintha a sajátja lenne? Közismert, hogy állattenyésztők, állatszelídítők együtt nevelnek „ellenségeket“, például tyúkot rókával, macskát verébbel, majmot gepárddal. Az ilyen együttnevelés, persze, nem ugyanaz, mint amikor farkas gyermeket szoptat. De gondoljunk arra, hogy ha egy anyacsimpánzra rábíznak akármilyen szopós kisállatot, úgy eteti, mintha az övé lenne. Vagy hogy a legvadabb kutya Is ritkán harapja meg a kisgyereket. Az anyaállatok és a kisgyermekek közötti vonzódás magyarázatára több feltételezés van, a legújabb elmélet biokémiai felismerésen alapul. Eszerint a kisgyermek, az újszülött állat és az anyaállatok szervezetében egyaránt az átlagosnál bőségesebb kálium és magnézium mutatható ki. Mindenesetre a pszichológusok már kihasználják az ilyen affinitást. Egy új pszichológiai irányzat szerint a gyermekek lelki sérüléseinek kezelésében, ha csak mód van rá, felhasználják a kutya társaságát. Márpedig a kutya a farkas „háziasított“, megszelídített rokona. VÁNDOR GYÖRGYI Az izraeli csapatok hadmozdulatait pontosan összehangoljňk az arab országokban működő kérnek jelentéseivel. Hiwti titkos szolgálat Izrael állam megalakulása óta az izraeli titkos szolgálat kémtevékenysége mindig elsősorban az arab országok, ezek közül is főképp az EAK, Szíria, Jordánia, Irak és Libanon ellen irányult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az izraeli titkos szolgálat nem érdeklődött a többi arab ország, például Líbia, Tunézia, Marokkó és Algéria iránt. A hírszerző és kémfeladatok összehangolását felettes szervként a Moszad látja el. Tagjai a híszerző és kémszolgálat osztály- és hivatalvezetői. A Moszad főnökét közvetlenül a miniszterelnök nevezi ki, ami sokat jelent. A politikai és gazdasági hírszerzést a Központi Hírszerző és Biztonsági Hivatal, a Reszut irányítja. Ennek a hatáskörébe tartozik a politikai és a gazdasági hírszerzés, valamint a — különösen az arab országokban — nagyarányú politikai és ideológiai diverziót kifejtő csoportok irányítása. A Reszut vezeti a pszichológiai háborút az arab népek ellen. A hírszerző szolgálatot diplomáciai és gazdasági síkon a Mahaket Gamihkar, a Belügyminisztérium Kutató és Tájékoztató Hivatala vezeti. Munkáját a NATO-országokban akkreditált diplomáciai és kereskedelmi kirendeltségek segítségével végzi, azonkívül a harmadik világhoz tartozó országok területén működő ilyen kirendeltségei révén igyekszik hatást gyakorin! az arab országokra. A katonai jellegű hírszerzéssel a Szerűt Módiin, a hadsereg kémszolgálata foglalkozik. Jól kiépített hálózattal rendelkezik, ennek segítségével osztályozza és értékeli az arab országok területén szerzett információkat ezek katonai potenciáljáról, kiépített szervezeteiről, szárazföldi, légi és tengeri haderőiről, a katonai alakulatok létszámáról, fegyverzetéről és elhelyezéséről, a hadi- és üzemanyagraktárakról, a hadfelszerelési iparról és legújabban az arab partizánmozgalom kiképző táborairól. Izrael arabellenek kémtevékenységét három időszakba sorolhatjuk. Első időszak: 1948-tól 1956-ig, tehát az első izraeli—arab háborútól az 1956-os angol—francia—Izraeli agresszióig. Az izraeli hírszerző tevékenység ebben az időben főképp a hivatásos ügynökökre és az arab államokban élő zsidó kisebbség köréből rekrutálódott ügynökökre támaszkodott. Az első helyen említettek harmadik államok révén, mint különböző cégek és utazási Irodák képviselői vagy mint turisták utaztak be az arab országokba. Azután szolgálati helyükön kapcsolatokat létesítettek az ottani ügynökökkel, anyagokat vettek át, utasításokat továbbítottak és pénzeket adtak ét, vagy maguk is végrehajtottak saját ötletükből eredő kémfeladatokat. Az 1957-től 1967-ig terjedő második időszakban lényegesen leszűkült a zsidó kisebbség köréből származó ügynökök hálózata, mert az arab országokban élt zsidók többsége kivándorolt Izraelbe, el-Á
