A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-26 / 30. szám

Szörény! Levente és Bródy János szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest E - rez-tem,hogy visszo-jössz meg én - hoz - zom. D / C / E / A pÉHÜ m m era meg Itt vagy most és bűn-bá-nó- an né - zel rám. ígéri meg. / Cm / Fism / DA D. / Em / meggondolod máskor majdhogy kinek ^tit hiszel. Ígérd megirrondig.mikorszükségvanrád AU Fijm / Cm / m J 2 % mellet-tem leszel, Mondd.hogy többé nem hagysz el, es ha fl» G , G, ^ r, j-""—- — 2.még-is új - ra el - men nil, Nem mondha-tod Iszép szemed - ben Iá - lom ./ E IC / E/A én Ülj le mellém, / Em / me-gint’ azt hogy ti - ved - tél K.ígérdmeg.meggonrModmáskormajdhogy mondjel mindent 5 - szin - tén Fism / D A 0 / Em / Fism / m ki-nek mit hiszel, I gérdmeg Mind igámkor szükség van rád, mel-let-temleszéT Cm Hm ---------­PÉH m Mondd,hogy töb-be nem hagysz el vissza-jössz még én - hoz - zám Itt vagymostés E D / Fis / H7 könnyes szemmel né - zel rám. • l-gérdmeg E / _ Fism / . Gism / EH? E / Fism / meggondolod máskor ma jdjiogy kinek mit hiszel, ígérd megirréndig, mikor szükség vanrád, «a » Gfcm 1 1 Cism / / . %.... i-'A - r_- .rrfr"'...----— mellet - tem leszel. Mondd,hogy töb - be nem hagysz el. Xonössl István felvétele ítéletvégrehajtás középkori törvények szerint a mai Szaud-Arábiában Mozdulatlanul fekszik a fiatal anab a földön, feje előrenyújtott karjai között. Fehér humuszán vörös foltok. Vérfoltok. Két katona kétoldalt felemeli hosszú, hajlékony pálcáját, ami füttyszerü »üvöltéssel jár, majd a botok lesújtanak az áldozat hátára. A szerencsétlen összerán­­dul. A szaud-aráblal főváros, Er-Ríad főterén félkörben guggoló tömeg szánakozva felmordul. Ismét lecsapnak a botok. „Huszonyolc, huszonkilenc, harminc — számol egy férfi hangosan vörös tejkendőben és krémszínű köpenyben, gallabtjában. Aztán felemelt a kezét: — Elégi“ A katonák hátrább lépnek. Nyöszörögve emelkedik térdre az elítélt. „Elmehetsz — mondja neks a felügyelő. — Allah tilalma ellenére Ismét bort Ittál, ezért megbűn­hődtél. Most szabad vagy. Allah legyen veled, mert ő kegyes és bölcs... Jöjjön a következő!“ A botütések, amiket ezen a napon Er-Rladban összeszámoltunk, több százat tettek ki. Péntek volt, a hagyományos törvénykezési nap Mo­hammed próféta országában. Péntek volt, s ez a nap ugyanígy folyhatott volna le évszázadokkal ezelőtt. Mert még ma Is ugyanúgy -bíráskodik és büntet a papok által vezetett szaud-arábtai Igazságszolgáltatás, mint több mint 1300 évvel ezelőtt, amikor a Próféta Allah szavait és parancsait „az iszlám szent könyvében“, a Koránban, a moszl-lmok erkölcsi törvényévé tette. A Ko­rán és Mohamednek a Hadlth-ban összegyűjtött magyarázatai szab­ják meg a büntetést minden törvénysértésért: testi fenyítés jár kisebb, halálbüntetés súlyos bűncselekedetekért. Alkohol és dohány árusításáért, illetve élvezetéért botozás, megkor­bácsolás Jár. A tolvajnak levágják a jobb vagy a bal kezét (hogy me­lyiket, azt maga döntheti el). Mert, mint a Korán 5. szúrájának 38. versében áll: „Egy tolvajnak vagy egv tolvaj nőnek vágjátok le a ke­zét, büntetéseként annak, amit elkövettek. Ez a figyelmeztető büntetés Allahtól van; Allah mindenható és mindenttudó.“ Még néhány évvel ezelőtt az.volt a szokás, hogy a hóhér forró olajba mártotta a vérző csonkot, megakadályozva ezzel, hogy a megbüntetett tolvaj kivérezzen. Ma orvosok narkotizálják, legalábbis a városokban, az elítéltet, érzéktelenitő injekciót adnak neki az „amputácfó" előtt s a vérzés csillapításáról is gondoskodnak. Vidéken azonban többnyire az ősi hagyományok szerint történik minden. Nem ritka, hogy a hely­beli mészáros veszi át a bakó szerepét. Az istenkáromlás tág játékteret hagy a bíráknak. Az 5. szúra 33. verse megfenyegeti az eretnekeket, hogy „büntetésük halál vagy ke­resztre feszítés, vagy szétfeszített kezüknél és lábuknál való felakasz­tás, vagy az országból való kiűzés lehet“. Aki hamisan esküszik, an­nak errefelé még mindig számolnia kell azzial. hogy kitépik a nyelvét. A házasságtöröt, akinek cselekedetét legalább négy tanúnak Igazolnia kell, megkövezik vagy megbotozzák — hűen a 24. szúra 2. verséhez: „A paráználkodó férfit és nőt száz botütéssel sújtsátok.“ A gyilkosokat eddig lefejezték. E tekintetben a szaud-arábLal ítélet­végrehajtást néhány évvel ezelőtt mindenesetre modernizálták: Fejszál király elrendelte, hogy a gyilkosok ellen hozott Ítéletet a jövőben ne lenyakazással, hanem agyonlővéssel hajtsák végre. Gyilkosokat és tolvajokat mindenesetre alig találni Szaud-Aráblában. A középkor óta alkalmazott drákói szigorúsági! büntetések, mint ahogy egy magasrangú igazságügymínisztériumí tisztviselő megjegyezte, „ki fízetödtek“. Mert: „Olyasfajta bűnözést, ami meszokott Európában, mi nem ismerünk. Nálunk még a pénzváltók 1s nyitva hagyhatják a bolt­jukat, amikor mennek, hogy mindennapos imádságukat elvégezzék. Vé­­gttlts mindenki eléggé fél attól, hogy elveszíti a jobb vagy a bal kezét.' Szaud-Arábla beduinjai nem ismernek ellenszegülést a Korán dik­tálta fövényekkel szemben. Az ország lakói vahhabiták, a Próféta meg­alkuvás nélküli követői. Amit Mohamed a Koránban lefektetett, az törvény a számukra. Világi bíróságok viszont, amelyek ellent mond­hatnának az egyházi törvénykezésnek, nem léteznek Szaud-Aráblában. Maga a király, „a tiszta hit védelmezője és oltalmazó)«“ is kénytelen alávetni magát a törvény őreinek szerepében tetszelgő papok ítélet­­hozatalának. Nem ritka, hogy valaki panaszt tesz, emberöléssel vádol­va uralkodóját. Az ok: valamely hozzátartozóját az országot kettészelő vasúti pályán áthaladva elkapta a mozdony és halálra gázolta. Ennek a vasútnak a tulajdonosa azonban a király, s így a balesetért is ő a fe­lelős. Ilyen esetekben kénytelen benyúlni a kasszába: a Korán előírja, hogy gyilkosságért vagy emberölésért a hátramaradottakat, ha ezzel egyetértenek, vérdíjjal, az ún. „duyá“-val kártalanítani lehat. A törvény bennszülöttekre és külföldiekre egyaránt érvényes. Az Itt szokásos ítélkezés tekintélyét biztosítandó, az olajjövedelemből meggazdagodott sivatagi ország kormánya, melynek területén a legna­gyobb tiszteletnek örvendő zarándokhely, Mekka fekszik, ősidők óta egy költséges szokást tart fenn: azokban a gyilkosság! esetekben, ami­kor a tettest nem sikerült elfogni, kártérítést fizet az áldozat hozzá­tartozóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents