A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-20 / 51. szám

Skótország 1707-ig önálló király­ság volt, azóta Nagy-Britannia ré­sze. Területe a hozzátartozó 787 szi­gettel együtt 78 784 km2. Skócia év­századokon át el volt vágva az ak­kori civilizációtól, melynek bölcsője a napfényes Földközi-tenger meden­céjében ringott. Ezért a római biro­dalom, a kereszténység és később a reneszánsz hódító áramlatai min­dig megkésve jutottak el ide, ami­kor mar meggyengültek, kifinomod­tak és vesztettek erejükből. Ezért van, hogy a skótok ma is ugyanúgy szeretik szabadságukat és függetlenségüket, mint évszázadok­kal ezelőtt, ezért van, hogy az ide került angol számukra még ma is „idegen“ ... Az ország nehezen hoz­záférhető északi részét, az Észak­skóciai felföldet (Highlands) lakó kelta eredetű gaélek meglepően ra­gaszkodnak individualitásukhoz, ere­deti életfelfogásukhoz, annak elle­nére, hogy évről évre a dekadens burzsoá társadalom szokásait ter­jesztő egyre több turista látogat ide. A skótok nemzeti viselete a térdet meztelenül hagyó rakott szoknya (kilt), mellény, rövid kabát, vállken­dő (plaid) és sapka (bonnet). Annál érdekesebb, hogy míg az idős highlanderek nagy többsége ragaszkodik az ősi röghöz és a sza­bad, független életmódhoz, a fia­talok nagy számban hagyják el ott­honaikat és költöznek délre, ahol olyan munka- és életfeltételeket ta­lálnak, amilyeneket az Észak-skóciai felföld sohasem képes nyújtani ne­kik. A skótok, nyílván Caesar hatá­sára, három részre osztották fel szü­lőföldjüket: az Észak-skóciai felföld­ié (Highlands) a Dél-skóciai magas­földre (Southern Uplands; a kettő között terül el a Skót-alföld (Low­lands). Skócia partjai rendkívül tagozot­­tak, de jó kikötői csak a nyugati oldalán vannak. Egyébként területé­nek több mint egytizedét a nyugati partvidék előtt elszórt kisebb-na­­gyobb szigetek teszik ki. Alföldje és dombvidéke elég termékeny, de az északi, a kaledóniai felföld zord és terméketlen a sziklás, mocsaras talaj nem alkalmas művelésre. Egyetlen kivétel északnyugaton a Moray Firth folyó torkolata körüli keskeny partsav, amelyet termékeny­sége miatt „Skócia kertjének" hív nak. Itt a zöldség és a gyümölcs is megterem. Ezzel szemben, ha Közép-Skóciá­ba megyünk, ami lényegében egy nem nagy kiterjedésű alföld a Clyde és Forth folyók — vagy az egysze­rűbb tájékozódás kedvéért - Glas­gow és Edinburgh között, itt az em­berek .rendszerint azzal fogadják a turistát, hogy: „Itt van Skótország gazdasági szíve". S valóban, ez az országrész nemcsak, hogy a legsű­rűbben lakott, de az élet is Vala­hogy tarkább itt: a táj lényegesen különbözik a Highlands kopár, zord sziklafennsíkjaitól. Igen, minél délebbre haladunk, a vidék annál inkább kezd hason­lítani Anglia északi csücskéhez. Szaporodnak az iparvállalatok, zab­bal és burgonyával bevetett üde­zöld táblákat látunk, de változik az itt lakók jelleme és nyelve is. Míg az északi hegyvidék lakói az ősi kel­ták utódai: gaélek, addig a déli sík vidék lakói germán eredetűek, és meglehetősen hasonlítanak Észak- Anglia lakóihoz. Az egyik legnépszerűbb turistaút Carlisle-on keresztül Gretna Greenbe vezet. Ez az első jellegzetes belföl­di község, ahová már évszázadok óta zarándokolnak a szerelmesek nemcsak a szigetországból, hanem Európa majd minden részéből is. Itt áll a híres kovácsműhely, mely­nek üllőiénél a helybeli kovácsnak ősidők óta joga volt összeadni a szerelmeseket — szülői beleegyezés nélkül is. Persze, mióta a fiatalok már tizennyolc éves korukban sza­badon házasodhatnak, minden kü­lön hatósági vagy szülői engedély nélkül, az itteni kovácsműhelyt is elérte a végzete - múzeum lett be­lőle. Az üllőt gyönyörűen hímzett fe­hér terítővei borították be . . . „Kisebbfajta múzeumot csináltunk a kovácsműhelyből — meséli az ün­nepélyesen kiöltözött polgármester. — De nem hinnék, hogy még mindig mennyi fiatal jön ide, hogy annál az üllőnél kössenek házasságot, amely valamikor szüleik vagy naqy­­szüleik esketési oltárául szolgált.” Dumfries gyönyörű vidék, egyene­sen elbűvöli az első ízben itt iáró idegent. A táj hasonló, mint Angliá­ban: a távolba vesző rétek üde zöldjét csak itt-ott tarkítja egy-egy festői falucska vaqy leqelésző gulya. Mert Skócia éghajlata óceáni, s északi fekvéséhez képest elég eny­he, csapadékos. innen észak felé haladunk kissé már eltérő vidéken, melynek köz­pontját Ayrnek hívják, s még némi hasonlóságot mutat Dumfriesszel.

Next

/
Thumbnails
Contents