A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
*2. — Csak a versekben, mert szeretem. — Kígyó. Hízelgő. 84. Bálint magőhnz ölelte Annát ás szelíden súgta: — Hoztam valamit, aminek örülni (og. Maga kérte, magának írtam, magunkról... Egy magyar komédiát. Anna kíváncsian felnézett az Ölelésből: — Mirólunk? — aztán a közelségtől legyőzve fo gadta Bálint csókját. Körülöttük, az erdő csend jében csak a madarak éneke hallatszott, mely mintegy zenei aláfestésül szolgált a szerelem édes perceihez. Bálint kiváncsi arccal emelkedett a csókból, s az írók örök várakozó izgalmával figyelte Annát, aki figyelmesen olvasott. Az asszony megérezte a feszült figyelést, de értelmét félreértve így kérdezett: — Nagyon megváltoztam? Bálint zavartan elmosolyodott és gyorsan válaszolt: — Szebb, mint valaha! — majd fojtott türelmetlenséggel biztatta: — Olvassa! 85. Anna tovább olvasott, ma|d amikor az írás végére ért, hallgatagon maga elé nézett, aztán mosolyogva feltekintett. A köteg tetejéről felemelt egy kiválasztott oldalt és újból beleolvasott: — „...mert ami a szerelmet illeti, Magyarországon úgy eltanulták, s figy követték mind titkon, hogy sem az olaszok, nagyobb sokasággal ... — aztán hirtelen elnevette magát és ironikusan befejezte: — .Júlia rabja: N. N.“- s zavartan felállt. Bálint felnézett, s magyarázatként ennyit mondott: — A summája ez: végül is megismerték egymást és megházasulának. 88. Anna a nyeregből egy kulacsot emelt ki és Bálintnak nyújtotta: — Kóstolja meg, szegény uram drávai birtokáról való — majd kedves, bizalmas őszinteséggel folytatta: — Tudja, hogy a nekem küldött leveleit mind elolvastam, lemásoltam. Bécsben tanultam észrevétlen pecsétet nyitni — gőzzel, meleg késsel ... — Akkor miért gyötört a némaságával? Anna elgondolkodva szabadkozott: — Mindenki a maga ügyeiről prézsmitái. András gyámja is. Ha Dávid sógorom nem pártfogolja Bécsben. végképp elveszik. Szép 61. A komorná méltatlankodva kászálódott lefelé a nyeregből, átvéve a halk hangot, és se besen hadart: — öreganyám?! Megmondtam már elégszer, hogy az úrnőm nem akarja látni a gazdádat! Te. ne erőszakoskodj! Sikítok, jönnek a katonák! — Nem hallja azt senki — válaszolt méla iróniával Hunyadi. — Mit akarsz? —■ kérdezte kétségbeesve a komorná. — Diskrálunk ... 82. Bálint szintén elhagyta búvóhelyét és óvatosan lopakodott a lombok között. Innen megpillantotta Annát, ahogy gondtalanul lubickolt a vízben. Az aszony a part felé indult és a komornáját szólítgatta: — Brigitta ... Brigitta ... A gyanútlan Anna azonban hirtelen megdermedt, mert egy nagy törülközőlepedő feszült eléje, mely "mögött a rejőzőnek csak a csizmá ja lászott, majd felső széle fölött megjelent az arca is. Anna egy pillanatig dermedten állt, aztán szégyenkezve odaszaladt, hogy becsavar ja magát a kifeszitett kendőbe. 83. — Nem akarom látni — suttogta Anna. — Kedvesem ... — epekedett Bálint. —i Kértem, könyörögtem, hogy... — Miért nőm hallgat meg? — Még a konyhalányomat is lefektette ... — Hallgasson meg) — Az a kis Iotyó; a felesége. A saját unoka testvére ... — Szabad vagyok. Tudja maga is! — ... megcsalta magát is ... — Magbűnhődtem, kedvesem. — Dicsekedett a szerelmünkkel. magyar komédia 11. folytatás '/•'M fWMK ’
