A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
Mi a divat? NAGYANYÁNK RONGYOSZSÁKJA és a d in a l Nem vagyok se szabónő, se divattervező. Kezembe kerülnek ugyan néha divatlapok, s magam is módjával követem a korszerű divatot. Nem voltam azonban soha a beavatottak egyike, akik bepillanthattak a női divat boszorkánykonyháiba. Csak a nevét ismerem azoknak, akiknek parancsszavára, lázadás és ellentmondás nélkül, öltözködnek a nők az egész világon: Dior, Chanel, Lanvin, Chaparelli, és a többiek. Elgondolkodom viszont azon, vajon honnan veszik évről évre az újabb és újabb ötleteket, önkéntelenül nagyanyám padlása jut eszembe. Por- és egérszag s a gerendák alatt a csodák rejtelmes forrása: nagyanyám hatalmas rongyoszsákja. Bányásztunk-bányásztunk benne, és csodálatos dolgokra bukkantunk: divatjamúlt ruhákra, kalapokra, kendőkre, sálakra, retikülökre. Felpróbáltunk mindent. Pukkadozva nevettünk egymáson és önmagunkon, nem is sejtve, hogy nagyanyánk rongyoszsákja a jövendő divatját rejti magában. Mert semmire se Illik annyira a keleti bölcs mondása, hogy nincs új a nap alatt, mint éppen a divat dolgaira. Ha valaki a múlt század vége óta gyűjtögette volna a divatból kiment ruhákat és tartozékait, századunk minden évtizedében talált volna benne valamit, amit, mint legmodernebbet, felvehetett volna. Az egyetlen új talán a mini-szoknya, amelyet legfeljebb egy kétezer éves rongyoszsákban tunika formájában lehetne megtalálni, de azt nem nők, hanem férfiak hordták. Vegyünk csak néhány példát: Rendkívül divatos a nyak köré tekert hosszú, kötött, rojtos sál. Hány Ilyen sál Divat a midi és a maxi, a mini egyre kevésbé. Divat a midi és a maxi ruháknál a térdig vagy combközépig érő hasíték. Divat a háromvolt nagyanyám rongyoszsákjában! Bizonyára még dédanyám viselte hűvös napokon, beburkolva vele fejét nyakát, vagy tavaszi napokon kecsesen vállára borította. Ugyancsak a századelő nélkülözhetetlen darabja volt a háromszögletű, rojtos „hárász“ kendő, amely a legújabb divattudósítások szerint, különféle alkalmazásban, „poncho“ Indián névre keresztelve, az öltözködés legújabb kiegészítője. A harmincas évek ruhái most maxi néven jönnek divatba. A zsabók 1933 körül nélkülözhetetlen díszei voltak a ruháknak. Az 1929-ben viselt, egyenlőtlen hosszúságú estélyi ruhák is rövidesen divatba jönnek. Lapos sarkú cipőket a harmincas években kezdtek hordani a nők, és a trapéz nadrág — igaz, hogy csak strandon — szintén ezekben az években volt forradalmian új. És a divatos táskák, amelyek — ravaszul elrejtve benne a bőséget — a tízes évek apró retiküljelt utánozzák. A hoszszúnyelű, vidám színű, tarkán mintázott ernyőket szintén nagyanyáink hordták, a különbség csak annyi, hogy nap és nem eső ellen. Még szerencse, hogy a nagy divattervezők nem nyúlnak mélyebbre a hajdani asszonyok rongyoszsákjaiba, és nem keltik életre például a krinolint, a turnürt, a halcsontos nyakat és a női kebleket érvényre Juttató, testnyomorító „Mieder“ nevű kínzószerszámot. És a jelek szerint a férfiszabók Is felfedezték a múlt ruhatárát. Legalábbis a zsabós, fodros kézelőjü, rakott mellű, hímzéssel díszített estélyi férfiingek erre vallanak.' Sőt, tévedésből mintha a hajdani női holmikból is előhúznának néhányat és emprimé blúzokkal,. virágos selyemingekkel, kézzel hímzett mellényekkel örvendeztetik meg a fiatalabb évjáratú férfiakat. H. Lányi Piroska és négyszögletű kendő, divat a rojt, kendőn, galléron, sálon, csípőn stb. Divat a nagykarimájú kalap — az angolos kabátokhoz, bundákhoz is. Központi fűtésük van? A helyiségeknek, ahol központi fűtés van, levegőink száraz. A száraz levegő pedig elnyeli a levegő természetes vízpáráit. így például 0 Celsius foknál a levegő, ha száraz, 4,9 g vizet képes elnyelni, 18 Celsius foknál már 9,34 g és 20 Celsius foknál pedig már 17,15 g vizet vesz jel egy köbméter levegő. Ezt a vizet főleg a növényektől vonfa el, amelyek azt leveleiken át párologtatják el. Minél melegebb és szárazabb a levegő, annál több vizet von el a növények bői. Ezért sok növény nem bírja el a száraz levegőt. Ezen kell és lehet segíteni. Nagyon jó szolgálatot tesznek a pára logtató edények, amelyeket általában a radiátorokra, fűtőtestekre erősítünk. Ettől még jobb a kb. 10 cm magas víztartó tál, amelybe egy megfordított virágosé repet helyezünk és erre rakjuk a melegei jól, de a szárazságot nem tűrő virágot. Ez a mód különösen célravezető az Amerikából és Dél-Afrikából származó trópikus növényeknél.
