A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-29 / 48. szám

Mi a divat? NAGYANYÁNK RONGYOSZSÁKJA és a d in a l Nem vagyok se szabónő, se divatterve­ző. Kezembe kerülnek ugyan néha divat­lapok, s magam is módjával követem a korszerű divatot. Nem voltam azonban soha a beavatottak egyike, akik bepil­lanthattak a női divat boszorkánykony­háiba. Csak a nevét ismerem azoknak, akiknek parancsszavára, lázadás és el­lentmondás nélkül, öltözködnek a nők az egész világon: Dior, Chanel, Lanvin, Cha­­parelli, és a többiek. Elgondolkodom vi­szont azon, vajon honnan veszik évről év­re az újabb és újabb ötleteket, önkénte­lenül nagyanyám padlása jut eszembe. Por- és egérszag s a gerendák alatt a csodák rejtelmes forrása: nagyanyám ha­talmas rongyoszsákja. Bányásztunk-bá­­nyásztunk benne, és csodálatos dolgokra bukkantunk: divatjamúlt ruhákra, kala­pokra, kendőkre, sálakra, retikülökre. Felpróbáltunk mindent. Pukkadozva ne­vettünk egymáson és önmagunkon, nem is sejtve, hogy nagyanyánk rongyoszsákja a jövendő divatját rejti magában. Mert semmire se Illik annyira a keleti bölcs mondása, hogy nincs új a nap alatt, mint éppen a divat dolgaira. Ha valaki a múlt század vége óta gyűjtögette volna a di­vatból kiment ruhákat és tartozékait, századunk minden évtizedében talált volna benne valamit, amit, mint legmo­dernebbet, felvehetett volna. Az egyetlen új talán a mini-szoknya, amelyet legfel­jebb egy kétezer éves rongyoszsákban tunika formájában lehetne megtalálni, de azt nem nők, hanem férfiak hordták. Vegyünk csak néhány példát: Rendkívül divatos a nyak köré tekert hosszú, kötött, rojtos sál. Hány Ilyen sál Divat a midi és a maxi, a mini egyre kevésbé. Divat a midi és a maxi ruháknál a térdig vagy combközépig érő hasíték. Divat a három­volt nagyanyám rongyoszsákjában! Bizo­nyára még dédanyám viselte hűvös na­pokon, beburkolva vele fejét nyakát, vagy tavaszi napokon kecsesen vállára borította. Ugyancsak a századelő nélkü­lözhetetlen darabja volt a háromszögle­tű, rojtos „hárász“ kendő, amely a leg­újabb divattudósítások szerint, különféle alkalmazásban, „poncho“ Indián névre keresztelve, az öltözködés legújabb ki­egészítője. A harmincas évek ruhái most maxi néven jönnek divatba. A zsabók 1933 körül nélkülözhetetlen díszei voltak a ruháknak. Az 1929-ben viselt, egyen­lőtlen hosszúságú estélyi ruhák is rövi­desen divatba jönnek. Lapos sarkú ci­pőket a harmincas években kezdtek hor­dani a nők, és a trapéz nadrág — igaz, hogy csak strandon — szintén ezekben az években volt forradalmian új. És a divatos táskák, amelyek — rava­szul elrejtve benne a bőséget — a tízes évek apró retiküljelt utánozzák. A hosz­­szúnyelű, vidám színű, tarkán mintázott ernyőket szintén nagyanyáink hordták, a különbség csak annyi, hogy nap és nem eső ellen. Még szerencse, hogy a nagy divatter­vezők nem nyúlnak mélyebbre a hajda­ni asszonyok rongyoszsákjaiba, és nem keltik életre például a krinolint, a tur­­nürt, a halcsontos nyakat és a női keb­leket érvényre Juttató, testnyomorító „Mieder“ nevű kínzószerszámot. És a jelek szerint a férfiszabók Is fel­fedezték a múlt ruhatárát. Legalábbis a zsabós, fodros kézelőjü, rakott mellű, hímzéssel díszített estélyi férfiingek er­re vallanak.' Sőt, tévedésből mintha a hajdani női holmikból is előhúznának néhányat és emprimé blúzokkal,. virá­gos selyemingekkel, kézzel hímzett mel­lényekkel örvendeztetik meg a fiatalabb évjáratú férfiakat. H. Lányi Piroska és négyszögletű kendő, di­vat a rojt, kendőn, galléron, sálon, csípőn stb. Divat a nagykarimájú kalap — az angolos kabátokhoz, bun­dákhoz is. Központi fűtésük van? A helyiségeknek, ahol központi fűtés van, levegőink száraz. A száraz levegő pedig elnyeli a levegő természetes víz­páráit. így például 0 Celsius foknál a le­vegő, ha száraz, 4,9 g vizet képes elnyel­ni, 18 Celsius foknál már 9,34 g és 20 Cel­sius foknál pedig már 17,15 g vizet vesz jel egy köbméter levegő. Ezt a vizet főleg a növényektől vonfa el, amelyek azt leve­leiken át párologtatják el. Minél melegebb és szárazabb a leve­gő, annál több vizet von el a növények bői. Ezért sok növény nem bírja el a száraz levegőt. Ezen kell és lehet segíte­ni. Nagyon jó szolgálatot tesznek a pára logtató edények, amelyeket általában a radiátorokra, fűtőtestekre erősítünk. Et­től még jobb a kb. 10 cm magas víztartó tál, amelybe egy megfordított virágosé repet helyezünk és erre rakjuk a melegei jól, de a szárazságot nem tűrő virágot. Ez a mód különösen célravezető az Ame­rikából és Dél-Afrikából származó trópi­­kus növényeknél.

Next

/
Thumbnails
Contents