A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-19 / 29. szám
Kár! Mert mindebből még „lelki“ problémák Is keletkezhetnek ... „Bizalmas sorok“ Most „bizalmas sorok" következnek. A különböző újságok különböző rovataiban (ahol van Ilyen! )t levelekben és Jegyzetlapokon találkoztam az alábbi kérdésekkel és a tömör, szellemes, de sokszor meghökkentő, néha cinikus válaszokkal. Lássuk, mit kérdeznek a világ különböző tájain és milyen válaszokat kapnék a fiatalok a „fiú-lány problémára“. Kérdés: „Mindenki elismeri, hogy nagyon szép lány vagyok. Miért van az, hogy mégsem akart eddig senki sem feleségül venni?" Válasz: „Okos férfi nemcsak szépséget lakar, hanem Jó tulajdonságokat Is. A házasság tőkebefektetés, amelynek alapja egy másik személy. S ha a férfi csak a szépséget nézi, az Ilyen befektetés értéke az Idő múlásával mindig esik.. ’ Kérdés: „Menyiasszony vagyok. Már hónapok óta minden este nálunk <rolt a vőlegényem. De az egyik napon azzal az óhajjal lépett elém, hogy hetenként két alkalommal mentsem fel látogatásai alól, mert kártyázni szeretne. Elengedtem. Később kiderült, hogy egy másik lánynál volt. Hthetek-e neki ezután? ...“ Válasz: „Ha pókert játszott vele, lakkor Igen. Ha magával játszott (ha félrevezette) — akkor nemi" ■ Kérdés: „Most lesz az esküvőnk. Szeretném tudni, meddig tartanak a mézeshetek?" Válasz: „Elmúltak, ha: a férje erősebb égőt tesz az olvasólámpába... Ha munkából hazaérkezve a televízió esti műsora után érdeklődik. Ha azt javasolja, hogy estére vendégeket kellene hívni...“ ■ Kérdés: „Nagy gondban vagyok. Megismerkedtem egy fiúval, laki nagyon magas, én pedig nagyon alacsony vagyok. Mindketten nagyon szeretjük egymást, de ez a »szintkülönbség« aggasztó. Mit csináljunk?“ Válasz: „Ha szeretik egymást, ez nem lehet probléma! Maga ágaskodjon, a fiú hajoljon le, majd félúton találkoznak ...“ Kérdés: „Első esküvőm pénteken volt. Másodszor 13-án, harmadszor Január elsején mentem férjhez, de ez Ismét péntekre esett. Babonás vagyok! Nem lesz ebből Is baj?" Válasz: „Ne féljen! Igaz, hogy újév péntekre esett, de micsoda szerencse, hogy elseje volt és nem tizenharmadika ...“ Kérdés: „Ha megismerkedem egy férfival, hogyan tudhatnám meg nyomban — anélkül, hogy megkérdezném —, nős-e vagy nőtlen?“ Válasz: „Ha vacsora közben kimegy telefonálni, vagy sűrűn nézi az óráját, akkor már gyanús a dolog... A búcsúzásnál biztosabban kiderülhet a dolog: ha hivatali címét adja meg, akkor nős, ha a lakása telefonját vagy elmét Írja fel, akkor nyugodt lehet: — nőtlen!" Kérdés: „Azt kérdezte a partnerem, hogy mit vegyen közelgő születésnapomra. Tudom, hogy takarékos és kispénzű fiú. Mégis mit mondjak neki?" Válasz: „Legyen szellemes: kérjen szájrúzst. Az olcsó és apránként visszakapja..." Rendőri vélemény Divat Ide, divat oda, a mérleg „kocslügyten“ mégis az amerikai nők Javára billen. Rendőri vélemény szerint ugyanis száz baleset közül 58-nak férfiak az okozót, ezzel szemben csak 42 terheli a nőket. Száz Ittas vezető közül pedig csak egyetlenegy a nő. De azt állítják róluk, nagyon erőszakosak, mert ott parkolnak — a tilosat jelző táblákra fittyet hányva —, ahol nekik tetszik. Erőszakosságukat bizonyítja az is — fejti ki rosszallóan a cikk hogy a legtöbb foglalkozási ágba betörtek már. Sőt száznál is több szervezetük van, s ezek összesen 30 millió tagot számlálnak. Szóval Ilyen veszélyesek a nők — írják. Csillogó jéghegyek, ártatlanul úsznak az óceán zöld vízén, Igazi méreteiket, éles sarkaikat nem láthatjuk, mert víz takarja... Valamit tenni kellene ellenük! — fejezi be a cikkíró, akiről mondanom sem kell, hogy férfi... El akarta adni a lányát 7000 márka váltságdíjat fizettek ki Orükbetogedál exéri a libanoni kislányért. Egy évig harcolt a svéd Ulla-Rrltt CndcrstrOm hatóságok, és gengszterek ellen. Egy 13 évos libanoni kislányért, Dianáért, akit apja nyilvánosházba akart kUldenl vagy egy háremnek akart eladni. A svéd assaony szabadságát töltötte Beirutban, itt Ismerkedett meg Dianával: „Szembe Jött velem az utcln. Kétségbe ásottén sírt és ki volt éhoive. Vettem neki velem! ennivalói. Lassan felengedett és zokogva bovallotta, hogy el akarják adni.“ A kislány egy nyomoráságoz kunyhóiján élt Beirut peremén. Anyja nem volt férjnél, Az egy nyilvánosházban dolga zott. A tulajdonos, egy közismert gengszter volt Diana apja. Victor Mzzvallth évek hosszá során át mit sem tOrfldOtl gyermekével. Csak amikor Diana egyre calnesubb lett, ébredt tel az érdeklődése. CederstrOm asszony mesélte: „Előszűr meghamisította tx étlevelét, bevezetve Dianát mint törvényes gyermekét. Aztán felajánlotta 23 000 márkáért mint háremhűlgyet agy gazdag olajsejknek. Megfenyegetto a kislányt, hogy ha nem fogad siót, a bordélyházába kerüli“ Hazatérésük után CederstrOm asszony és fér|e azonnal Diana Orükbefogadását kérte a stockholmi libanoni konzulátuson. Amikor a formalitások nagyon elhúzódtak, Ulla-Britt asszony AJra Libanonba utazott. A zvéd követségen kiadtak neki egy Ideiglenes átlovelet Diana nevére. De amikor az asszony megérkexoll a repülőtérre, gyermekrablás vádjával letartóztatták: Vnxvallah, a gengszter feljelentési lett ellőne és megfenyegette a rendőrségei, hogy ellenkező esetben rá|uk szabadltje a barátait. CederstrOm esszonyt ugyan azonnal szabadlábra helyezték, de most meg bekapcsolódott as ügybe Oaro, a belrutl alvilág királya. 7000 márkát követelt a kislányért. A CederstrOm házaspár űssxessedte a moglakarftott pénzét, a ami hiányzott, azt külcaün vették a barátaiktól. Tunberg svéd kOvntségl tanicsos Beirutban Átadta a pénzt a banditáknak és repülógópen Stockholmba vitte Dianát. Boldogan ugrott a kislány nevelőszülőinek a nyakába: „Sohaaem akarok visszamenni ódat" — ta —
