A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
falusi hangulatú kakukkos órák, barokk vagy empire állóórák, frissen kelő serény ébresztőórák, kövér arany vagy szerény nikkel zsebórák s a sok-sok karóra, a különcködő gyürübefoglalt vagy nyakláncra akasztott kis órák tiktakólása mindnyájunknak mond valamit, csak nem mindenki érti meg. Vannak, akiknek a fülét az élet egyéb, erősebb zajai érzéketlenné teszik a halk tlktakolás iránt, nem figyel fel rá. Van, akt azt tarifa, hogy a zsúfolt élet mellett nem ts ér rá odafigyelni. Egyesek azt ts állítják, hogy nem is érdemes, mert az Óra csak csupa szomorú dologró: beszél. Az idő múlásáról, a fiatalság múlásáról, az elmúlásról. De vannak olyanok is, akiknek azt mondja: — Látod, ügyes voltál, o’.lg fordult egyszer a z időről, a végtelenről még alig van sejtelme, de az órával — amely az idő végtelenségét kis szakaszokra bontja — már ismer kedlk. Idő akkor is volt, mikor még sem a nap órát, sem a homokórát nem ismerték s a vadászok nem reggel Ötre adtak egymásnak talál kozót, hanem azt mondták: ha a Fényesség Istene ráveti első pillantását a nagy vízig nyúló szikla csúcsára, az ötágú fánál találkozunk és megyünk mammutoadászatra. A gyermek ismerkedik az órával, a percekkel és megtanulja, hogy az Idő érték, amellyel gazdálkodni kell. Később arra Is ráébred, lehet vele fúl és rosszul gazdálkodni. Az óra és a pontosság, az óra és a kötelességtudás —■ kialakulnak majd benne a fogalmak, összefüggések. Egyszer bizonyára azt Is észlelni fogja, hogy vannak nagyon hosszúra nyúlt órák, mikor fogcslkorgató türelmetlenséggel tolná előre a mutatókat és előfordul az is, hogy egy óra szinte csak egy percnek tűnik. Az óra a látszólag megszelídített, bilincsbe vert végtelen Időfolyamnak ez a szimbóluma, végigkísér bennünket az életen. A toronyórák, pondu*zos iru/ds faliórák, rokokó zenélőórák, nagymutatóm s csaknem mindent elvégeztél. Ezért most kapsz tőlem néhány szép órát, amit kényelemben együtt tölt he tsz egy jó könyvvel. Néhány órát, mikor nyugodtan a gyermekednek szeidelheted magad. Néhány órát, ami szebbé teszi az életedet. Néhány szabad órát, amire már oly régen vágyói. Használd'ki. A gyermek minderről még mit sem tud, az órával most ismerkedik. Csak annyit ért még, hogy mire a ngymutató a kilencesen lesz, anyuka érte főn és hazaviszi őt a napköziből. Siess hát fobban, te nagymutatóI 0. K. Stubnya Arnold felvételei Egy öreg favágó emlékei tot szervezett, s mint Sajógömör tűzoltó parancsnok« országos I» ró csapatot kovácsolt ossza a tol ke» fiúkból és lányokból. Tűzoltó ruhája inár kissé megkopott, da amint magára ölti, is iiét megtelik körülötte az udvar vezényszavak Az ausztriai három évből kilenc A sajógüinürieket Végh István és küldöttség tagjait véresre verték kai, tűzzel, lelk'jiudáiijl. esztendő lett. Az I. világháborúul Is kisodorta a frontra. Amikor aztán megelégelte inár a vért, a ma karónit és a fügéi ~ hátat fordított Üalszországnak. A front összeomlott katonák éi hadifoglyok mind mind hazafelé siettek. Alighogy hazaért, sok sok társával együtt megköszönnie a fej szét, hogy Göinör és Abaúj erdei ben munkát vállaljanak. Ekkor került kapcsolatba a műn kásmozgaloniinal is. bátyja, Végh János, már koiábban szervezni kezdte a sajógömöri zselléreket, napszámosokat, favágókat, részes aratokat, Tőle vette át a sok bátorságot, szervezőkészséget és elszántságot kívánó munkát, lórészt neki köszönhető, hogy 1921 őszén már dolgozott a KP sajógömöri csopurtja. Titkos gyűléseikét SZóke István és Homoly János háza ban tartották. Gyakran meglátogat ták őket Rozsnyóról liánét, Ambrus és Kerekes elvtársak. Később személyes kapcsolatba kerüli Majoi István elvtárssal is. Még ma is büszkén emlegeti azt a munkásfelvonulást, amelyet 1931- ben a íozsnyói és gümürhorkai elvtársak szerveztek. Célja az volt, hogy a torna' jai járási főnöktől jobb munkalehetőségeket csikarjanak ki a proletárok részére. I.óska János képviselte, jelen volt Major elvtárs is. Amikor a munka sok fegyelmezett inenetoszlopa megállt a tornaijai járási hivatal előtt, a megrettent Huba nevezetű járási főnök hajlandó volt arra. hogy a munkások küldötteit be engedje, és tárgyaljon velük. Rövid tanakodás után tíz tagú bizottság alakult. K bizottság ag ja volt Végh Isván is akinek bátorságára és testi erejére biztosan számíthattak az elvtársak. Amint beengedték őket a folyu sóra, tizenkét állig felfegyverzett csendőr állta útjukat. — Nem! Megígérték, hogy tár gyalnak velünk! — Kommunistákkal nem tárgya lünk! — oidította a gümürpanyiti őrsparancsnok, Méda, - és a szil ronyt máris Végh István mellének szegezte. A fronton és a favágásban meg edződött Végh István azonban né hány pillanatnyi dulakodás után elvette tőle a fegyvert. Ettől a többi csendőr is úgy begyulladt, hogy ismét szépre váltották a szót. Végh István visszaadta a töltött fegyvert. Ekkor azonban a csend őrök újból támadtak. Élőről kéz dődött a dulakodás, verekedés. A kivéve Vegh Istvánt, akihez nem mértek közeledni. Sajnos, ez a manif esztáetó nem érte el kitűzött célját, de mégis egy tégla volt abban a fiaiéban, melyet a proletariátus vívott a to kéiosztály ellen. Amíg ezt meséli, szemében régi, ifjúkori virtusuk és küzdelmek szent tüze lobog fel. Kortársai, akikkel a pártot megalapították, már nagyrészt a temetőben pihunnek: Gyuran János, Énekes Szőke István, Adamec Jó z»ef, Homoly János, Szabó Dániel, Csala Márton, Haluška István. Skarba János. Súlyos betegen fék szik Szabó József, Csók lánus. Csu pán I.óska |áno. - s a későbbiek közül Künké Károly, Ganaj And rás, Ilalázsik Márton, ifj. Haluška János és Nagy István tevékenyked mik még a politikai életben. Végh János, a párt e'ső elnöke, annak idején kivándorolt, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Persze, mindenki nem is akart é; nem is inehetett el a szülőföldé ről. Vállalták sorsukat. Most megérdemelt nyugdíjukat élvezik. Végh István azonban kissé csiig gedten mondja, hogy csupán 51fi korunu a nyugdíja, pedig egész életében keményen dolgozott, pár Két könnycsepp azonban mind ezt hamar kioltja. Nem is csodálkozom lajta. Gya koriak az ilyen emberi tragédiák. Amíg egy ember aktívan, szívvel lélekkel a köznek él, addig oly kor olykoi megveregetifc a vállai (esetleg kezet is fognak vele) dí ha elrepülnek az évek ínfűden feledésbe merül Nem faggatuin tovább. Látom, erről nem akar beszélni. Olyan az ember élete, mint a tenger. A kél távoli part között. a születés és az elmúlás között — sok a hűl láiúverés. Gyakoriak rajta a hajó törések. Vágyak, tervek, lemenyek süllyednek e< a kél part között, hogy a végtelen Idő zúgása össze keverje az aianyat a homokkal, a tüzet a vízzel, u bort a könnyel, hogy nme megöregszünk, - a parton álló fiatalok már alig lát nak életünkből valamit . . Pedig minden, de minden Őértük történik. Egykor az öregek mind i fiataloké t dolgoztak. Így tette ezt a sajógömöri Végh István is aki megél derüli hogy küzdelmes élete alkonyán emberi és elvtási módon megszorítsuk reszkető kezét. KOVÁCS ISTVÁN
