A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-19 / 29. szám
A munka és pihenés j(fe j6 A Csehszlovákiái Magyarok Tar sadal mi és Kulturális Szövetségé n ok hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Pószerkesxln Május Ágoston Főszerkesztő helyettes Mars József Szerkesztőbizottság: Major Ágoston, Macs József, Ozs valil Árpád, Szóké József Grafikai elrendezés: Csádor I.ászló Szerkesztőség: Bratislava, Ohehntl n;i n. 7. Postafiók V. 39» Telefon: főszerkesztő 341 34 főszerkesztő helyettes 32» (»4 szerkesztőség 32» K5 Terjeszti a Posta llírlapszolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesf tő. Külföldre szőlő előfizetéseket el int z: l'MS Ústredná expedíela tlaée, Bratislava, Gnltwaldovo oá m. 4U/VI1. Nyomja a PRAVDA nyomda válla tat. Bratislava, Štúrova 4. KUifi/elés! díj negyed évre 2H,— Krs. í-1 evre 52, Kés, egész év re 1Ü1. Kés. k *7iratokat nem őrziink meg és ni ni küldünk vissza. N. LASZI.Ó ENDRE így szeretlek Minden perc csak azért szép, hogy még szebbnek láthassalak, s hogy megszépíthessen engem Is a te szerelmed. Te vagy a föld, melyből életem és müvem csodatevő forrása fakad, s talán még az anyám ts te vagy. Kikeltél a sírodból, hogy velem maradhass, hogy az utam egyengesd, hogy óvj és széppé tedd az életem. Amíg nem ismertelek, nehéznek éreztem minden terhet, bilincsnek minden kötelességet, még az örömnek ts csak a súlyát éreztem, mert nem osztottad meg velem. Te tudtad ezt, és elfőttél hozzám, hogy szerethess és szerethesselek... Haško fölvétele Még ma Is élnek olyan Idős falusi emberek, akik sehogysem értik a városi ember szeszélyeit, hogy nyáron tűző napban kifekszenek a gyepre és ott sütkéreznek a rekkenő hőségben, ahelyett hogy az árnyékba 'húzódva, pihennének. Gyermekkorom falust életrendjéhez tartozott, hogy kánikulában az ember csak szükségből ment a napra és a legnagyobb munkaidőben, aratáskor, csépléskor Is megszakították délben a munkát, hogy, amíg nem csökken a nap ereje, meghúzódhassanak az útmenti fák, a keresztek és az asztagok árnyékában, a folyópart bozótjában. Inkább hajnalban korábban kezdtek, de a dél, a rekkenő hőség Ideje a pihenésé volt. Ennek a ma már semmivé vált világnak a parasztembere csak (ilyenkor pihenhetett és este mosta le magáról az egész nap izzadtságát, porát. Ma más a nyár, mások a Talusl nyarak Is. A gép oda Juttatta a mezőgazdaság dolgozóit, hogy nem kell szakadásig gürcölniük, ad időt nekik is a nyári pihenésre, az igazi pihenésre. A régi parasztember benne élt a természetben, szinte része volt annak, szenvedett tőle és szenvedett véle, az eső nemcsak a mezőt, de őt Is felüdltette ős a Jég őt is verte. Ma Itt a mezőgazdaságban Is odaállt az ember ás természol közé a gép; segít és küzvetit, de egyben el Is választ. Ez Is egyike azoknak az okoknak, amiért egyre sürgetőbben lép fel annak a szükséglete, hogy a nyár a mezőgazdaság dolgozói számára se legyen csupán a munka Ideje, de lett lévén a pihenésre legalkalmasabb Idő, a pihenés és erőgyűjtés Idejévé Is váljék. A modern parasztember számára Is meg kell teremteni az ember és természet kapcsolatainak civilizált módozatait, azokat a módozatokat, amelyekkel a pénzes osztályok már évszázadok óta sikeresen próbálkoznak. A vagyoni korlátok lerombolása után ezeket a korlátokat is sorra kell vennünk. A természet erős Is meg lágy Is. Néha a karját érezzük, az erőset, a hatalmas kart, mely törni s zúzni tud; máskor a kezét nyújtja felénk, megfog és tart s óv, vagy nyílt tenyeréből gazdagságot szór ránk. Fial vagyunk a természetnek. Sok tudós rémülete végső soron Indokolatlan, mert a természettől nem tudunk elszakadni. Igaz, hogy néha megállunk a természet érthetetlen titokzatossága előtt. Idegenek a szlrtek, a fenyőszálak, Idegenek a bokrok és a virágok, rámltöek a vizek és a folyók, de máskor a nagy érthetetlenségben ás ldegenségben Is úgy érezzük, belénk tolakszik a nagyvilág, a színek, a hangok és a hullámok. Azok ez égbemeredő kőszálak, azok a bozontos fenyők, mintha egyéniségek volnának, szólni akarnak és ha értjük, szólnak is hozzánk. A sziklaszorosok szürke és vörhenyes falai s szaggatott ormai mintha bennünket formálnának, mint ahogy tőket Is töri dinamójával és gépeivel az ember ás zúzza évmilliókon az ár, a gleccser Jege, árja, a tavaszi zuhatag, míg végül Is klvájja és lefaragja őket. A természetnek e «Ínséges motívumai bennünk is friss, üde, bátor érzéseket váltanak ki és kiemelnek a gondolat lápjaiból, lapályaiból. Az ember és természet e nagyszerű kapcsolata megszakíthatatlan, de okosan szorosabbra fűzhetjük! Az emberek lapossága, durvasága sokszor lenyomja a legjobbakat Is, azokat, akik a társadalom nagy átalakítására vállalkoztak, a kommunistákat. De mégis hisszük, hogy ember ős természet kapcsolatát végleg a szocialista rend rendezi majd. Lehetnek pillanatnyi megtorpanások és zavarok. De az élet, az ember és a természet a maga egy ségében szép is, Jó Is, fenséges is, de nem szabad dirlb-darabjaiban szemlélni, hanem az egészet kell nézni. Nem a barázda az arc, nem a csapzott hajfürt a fej, nem a kőlavina a Tátra. Nézzük az egészet ős felfedezzük a szépségét. Az élet mlnduntaliam megújul, mint ahogy a világnak Is vannak magaslatai, hegyei, csúcsai, impozáns és fönséges tényei vannak a mi életünknek Is. Es ha a bolgár tengerpartra érkező csallóközi turista ma még az üzleteket járja és pénzét selyemre, árura költi Is, már ott van, hallja a tenger mormolását és a teste beszívja e napfényt, magába fogadja a banger sóit. Egyszer talán azt Is megérti, hogy miről mormol a tenger, a természet e legnagyobb csodája, és József Attilával szólva kigyúl benne Is a szépség harmóniája. Erre kell törekednünk, mert akii a nagyot, <a szépet és tisztát nem tiszteli, az a saját gondolatainak disszonanciáit, zavarait viszi át a világra s nem talál benne semmit, amit megjavíthatna, ami által maga Is nemesebbé válna. Jól mondta Lenin, hogy az ilyen ember hernyó a káposztán; él, eszik s minél tovább 61, annál több lyuk és űr, s foszlány támad körülötte; az Ilyen vamber olyan mint a meztelen csiga, magának sem épít házat és az üde pázsiton szenny Jelzi a nyomát. Az ilyen ember kioltja a fényeket és a saját lelke sötétségét önti maga; köré. A napfényes nyár a munka és <a pihenés Ideje. A szocialista társa dalinak alkotmányába nem véletlenül került egymás mellé az emlor munkára és pihenésre való joga. A munka a létnek annyira szükséglete, hogy normális ember nem ts kérdezheti, vajon dolgozzunk-e? Régi bölcsesség állítja, hogy azok részére, akik nem keresnek maguknak munkát, az ördög talál dolgot. Nem véletlenül hirdetjük, hogy agyon fáradni Is Jobb, mint elszokni a munkától. Mégis most a nyár derekán a munka mellett a pihenésről szóltunk. A pihenésről, amelynél ugyanúgy óv&kodnunk kell tóle, nehogy a kövek mozdulatlanságává váljék, mtnt ahogy a munkánál Is óvakodunk attól, nehogy gépies mechanizmussá süllyedjék. SZŐKE JÓZSEF lm ét .'-TSÖFÍi;
