A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-08 / 45. szám

A faji hovatartozást feltüntető személyazonossági igazolvány viselése köte lezö

nyújtanak az ellenállási mozgalom tagjainak.

robbanásig feszült

A HELYZET

A kérdést, hogy a kisebbségi és a gyarmati kormányoknak erre a nyilvánvaló Integrációjára hogyan reagál az afrikai nacionalista mozgalom, tulajdonképpen fordítva lehet feltenni. Erre a csoportosulásra, a Dél-afrlkal Köztársaságon belül és a fehérek uralta szomszédos országokban a fajvédő politika megszigorítására éppen azért került sor, mert a felszabadító mozgalomban már hosszabb Ideje minőségi változások Játszódnak le.

E változások kezdetéül a sharpeville-I vérengzést lehet tekinteni. Tíz évvel ezelőtt, 1960. március

21-én a dél-afrlkal rendőrség Sharpeville városkában megtámadta az ún „Reference book“, a fajt hovatartozást feltüntető személyazonossági Igazolvány kötelező viselését elrendelő törvény ellen békésen tüntető afrikaiakat. A brutális fellépés következménye: 69 halott és 180 sebesült volt.

Eddig az ideig az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC| és a felszabadító mozgalomhoz tartozó többi szervezet, amennyiben egyáltalán ki tudott formálódni, az erőszaktól mentes ellenállást tűzte kt célul Mahatma Gandhi és Martin Luther King hagyományainak szellemében. De a sharpevllle-1 vérengzés után az apartheid rendszer fokozatosan kizárta a reguláris politikai küzdelem bármiféle lehetőségét. A hatvanas évek folyamán az ANC vezetősége tudatára ébredt, hogy nincs más választása, mint hogy az erőszakra erőszakkal válaszoljon. Hasonló felismeréshez jutott a többi nemzeti felszabadító szervezet Is — a

FREL1MO Mogambíque-ban, az MPLA Angolában, az SWAPO Délnyugat-Afrikéban és a ZAPU Rhodesiában. Az afrikai nacionalizmus nemcsak hogy a partizán típusú fegyveres harc mellett döntött, hanem tovább jutott — megkezdte a koordinált harcot. Már 1967 végén egyesültek a ZAPU és az ANC partizán alakulatai és fegyveres akciókba kezdtek a Smith-rendszer ellen. Salísburyben sokáig hivatalosan titkolták a fegyveres földalatti mozgalom létezését. Az igazság csak aztán derült ki, amikor közölték, hogy a Dél-afrlkal Kötzársaság kormánya erős rendőrcsapatokat küldött Rhodesiába, Smith kérésére. Az ellenállásnak ez az Integrációja Is új valami.

Nincs azonban ok, hogy elsietett következtetéseket vonjunk le és hogy lényegbevágó változást vár. junk már a legközelebbi jövőben. A Dél-afrlkal Köztársaságban uralmon tevő kisebbség egyelőre túlságosan erős ahhoz, hogy félnie kellene, hogy hamarosan megvalósulna az ANC célja: a nem fehér lakosság politikai felszabadítása a meglevő államapparátus szétzúzásával. Az apartheid rendszer tovább folytatja a faji (és osztály) megkülönböztetés politikájának megerősítését, „bantusztanok“ — valamiféle bennszülött rezerváclók létesítésével, a rendőrterror fokozásával s a kommunizmus és a terrorizmus elfojtására Irányuló törvények olyan önkényes magyarázatával, hogy ezek alapján gyakorlatilag bárkit likvidálni lehet. Ennek a folyamatnak megvan a maga könyörtelen logikája — a fajvédő rendszer nem válaszolhat a kiprovokált ellenállásra mással, mint a nyomás fokozásával. S ez olyan bűvös kör, amit távlatilag nem lehet másként, mint robbanással szétzúzni.

19