A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-01 / 44. szám
Krizantémok A halott költő In memoriam E nnek a mostani tárlatnak a gondolata és bizonyos fokig a koncepciója magától a mestertől ered, még abból az Időből, mikor hatvanadik születésnapjára életművének keresztmetszetét akarta bemutatni közönségének. Sajnos a szép tervet — alig egy évvel a kitűzött Időpont előtt — meghiúsította váratlanul jött halála, s így a kivitelezésre csak megkésve, in memoriam került sor a Szlovák Nemzeti Galéria gondozásában, a Dosztojevszkij soron levő kiállító csarnokban. Ján Mud roch (1909—1968) az úgynevezett „1909-es generáció“ és ügyben a szlovák festészet jellegzetes és vezető egyénisége. Mint pályatársai, akik az említett évben vagy annak közvetlen közelében születtek, ő Is Prágában töltötte tanulóöveinek gerincét. Tanóra a csehnémet származású W 11- 1 y Nowak — egyben a cseh modern piktúra megteremtője is — széleslátókörű művész és pedagógus, aki a harmíncasévek legelején megismertette növendégeível Párizs bonyolult művészetének a legkülömbözőbb Izmusokkal átszőtt világát. Ez az útravaló és az itt szerzett impressziók lesznek aztán bővizű forrásai u fiatal művész alkotó Ján Mu periódusának elején. Prágából hazatérve — sajnos rövidre szabott — életét kőt foglalkozási ágnak: az alkotásnak és a tanításnak szenteli. Rengeteget és nagy szenvedéllyel fest, de ugyanolyan odaadással neveli az újabb generációk sok-sok tehetséges tagját. Életének — minden rövidsége ellenére —' gazdag hagyatékából összeállítani a mostani tárlat anyagát, hogy jellegzetes keresztmetszetét adja a mester összetett egyéniségének, nem volt csekélység. Különösen, ha figyelembe vesszük még azt a további szempontot, hogy időrendi sorrendben olyan müvek kerüljanek bemutatásra, melyek eddig alig vagy még egyáltalában nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. Ez a kettős célkitűzés olyan mértékben sikerült hogy a rendezőséget csak a legnagyobb fokú elismerés Illeti, mert a kiállítás — gyönyörű. droch Rögtön bevezetőül ott vannak Muloch fiatalkori alkotásai a harmincas évek elejéről; ezek minden kétséget kizárva a plcassói kubizmus termékenyítő hatását vi sellk magukon. Majd a renolrl impresszionizmusban fogant aktok sorozata következik s egyik értékes virágos csendélete. Az évtized végefelé egyre Intenzivebben jelentkezik művel tematikájában a kor sötédedő, fullasztó atmoszférája, ennek megrendítő képviselője „A halott költő“ című kompozíciója. A negyvenes évek során híres földi madonnái nyitják meg, Ezek közül a legszebb, a titokzatosan komor „Fekete glórlás madonna“ szintén szerepel a kiállított müvek sorában. Majd tájképek, sok változatban ismert virágos csendéletei és aktjai következnek. Aztán a stílusban egy furcsa változás, szinte megtorpanás jelel mutatkoznak. Egy, a plcassói avantgárd hatásból kiinduló művésznél az ember azt várná, hogy fejlődése során valami elvontabb absztrakt kísérletező Irányba fog haladni. De Mudroch kortársaltól eltérően nem a papírforma szerinti utat követi, hanem valami klasszicizáló hajlammal visszakanyarodik a múlthoz, főleg Goyához és Rembrandthoz. Ezt a kettős hatást szűri ót aztán saját egyéniségén, hogy megalkossa legszebb portréját, az „Ülő nő“-t és csendéletét, a „Krlzantémok“-at. Ez az utóbbi, melyet anyjának elvesztése Inspirált, nemesen egyszerű tartalmával és mély szimbolikájával a kiállítás gyöngyszeme. Feketebarnás háttér övezi a virággal teli vázát, mely előtt a biblián egy szál krizantém ... Külön teremben vannak összpontosítva rajzai és vázlatainak gazdag tára, valamint díszlettervei, mert tobzódó fantáziája még erre a területre is tett eredményes kirándulást. Festési módszerének egy egészen egyént, rendkívülien sajátos vonását — hogy müvoit folytonosan Javítgatva átfestette — Is meg kell említeni; ez minden bizonnyal szenvedélyes, robbanékony egyéniségéből következik. Így áll elő azután az a furcsa helyzet, hogy állandóan újabb és újabb festékrétegek felhalmozásával valami egészen specifikus domborműszerúség keletkezik képein, s ez rendkívüli hatást kölcsönöz ránk maradt alkotásainak. Köztudott, hogy egy téma több változatban és variációban Is jelentkezik egy művész életének alkotó folyamában, mig kikristályosodva végleges formát ölt. Ez a nyugtalan és örökké elégedetlen mudrochl egyéniség sajnos — vagy talán >a jövőben éppen ez lesz legjellegzetesebb pozitívuma — azt eredményezi, hogy nem maradt ránk a témák kialakulási folyamatának fejlődési láncolata, hanem csak mindig az utolsó megoldás. VARGA JÓZSEF Önarckép, 1943. Magyar honvédemlék Kuba szigetén Egyik kedves vágktrályfai olvasónk régi, megsért, uii ú/ Ságok, folyóiratok lapozgatása közben bukkant rá az alábbi kis írásra. Ügy gondolta, hogy bizonyára kevesen tudnak az írásban közöltokról, s ezért kimásolta és beküldte szerkesztőségünkbe, közöljük le. Eleget teszünk a kívánságának, s íme, közöljük. Néhány évvel ezelőtt a Magyar Rádióban Is hallhattunk egy szép rádiójátékot Prágay Sándor honvédezredesnek és 320 társának hősi harcáról, melyet Kuba felszabadításáért vívtak. De lássuk a régi újságcikket. Még a cubal magyarok Is alig ismerik a Havannától 50 kilométernyire fekvő Artemlsa városkát. Szürke, unalmas, istenhátamögütti fészek. Történelmi érdekességet csupán az a zöldesszürke homokkő-obeliszk kölcsönöz neki, amely a piactéren áll. Ezt az igénytelen külsejű emlékoszlopot a független Cuba emelte 320 magyar negyvennyolcas honvédnek, akik nem tették le a fegyvert Világosnál, hanem áthozták az Újvilágba s itt felajánlották a szabadságáért harcoló Cubának. Mint az emlékoszlop bizonyltja, becsülettel megállták a helyüket s azt a fegyvert, amelyet Világosnál sem adtak ki kezükből, itt sem tették le. Az obeliszk egyik oldalán a következő felírást találjuk: En este lugar sagrado, sacrtflcio su vtda en compania de 320 soldados hungaros el colonel Alejandro Prágay! Magyarul: E szent helyen küzdött és áldozta lel életét Prágay Sándor ezredes 320 magyar honvéd katonával Cuba szabadságáért! Az oszlop túlsó oldalán a kis magyar csoport heroikus küzdelme és szomorú vége olvasható: Prágay Sándor magyar honvédezredes 320 magyar honvédkatonával hosszú hányattatás után 1852-ben ért Gubába. Azonnal csatlakoztak a felkelőkhöz, akik Cuba szabadságáért harcoltak spanyol elnyomóik ellen. Prágay maroknyi csapatával Artemisában egy hevenyészett erődben védte magát a nagy túlerő ellen. A spanyol csapatok parancsnoka, tudva, hogy Idegenek védik az erődöt, megadásra szólította fel őket: — Otthon sem adtam meg magamat, Itt sem fogom megtenni —• volt Prágay válasza. A spanyolok megtámadták és ötnapi véres küzdelem után elfoglalták a várat. Prágai és 313 társa elesett. Az elfogott hőt honvédet a spanyol főhadiszállásra vitték, további sorsukról mit sem tudnak. Ennyit örökít meg hőseinkről a magyar honvédvirtusnak e távoli emlékoszlopa. A szerkesztőség megjegyzése: A Révay Lexikon és az Oj Magyar lexikon szerint is a név: Prágay jános, a rendfokozat: alezredes. Az Ül Magyar Lexikonban ez áll róla: Prágay fános l?-~1801j: honvéd alezredes, 1849 januárjától Klapka György segédtisztje volt. A komáromi vár feladása (1849. okt. 5./ után Londonba, majd az USA-ba ment. 1851 augusztusában Lopez seregében harcolt Kuba felszabadításáért. A felkelők veresége után •— megsebesülve — öngyilkos lett. 4 1
