A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-01 / 44. szám
C sehszlovákia Kommunista Pártja megala kutasának 50. évfordulójára készülve nem feledkezhetünk meg a csehszlovák és á nemzetközi munkásmozgalom kimagasló egyénisége, Bohumír Š meral születésének 90. évfordulójáról. Bohumír Šmeral harcos élete tanulságokat szolgáltató példaként áll előttünk ma is. Életútja a személyiség forradalmi formálódásának, a saját hibáit és tévedéseit leküzdő munkásmozgalmi vezetővé érésnek szinte egyedülálló példája. 1880. október 25-én született a morvaországi Trebiében. Tanítói családból származott. Már gimnazista korában megismerkedett a szocia lizinus eszméivel. Gondolkodása olyan időszakban kezdeti formálódni, melyet a cseh nemzeti mozgalom előretörése és a szociáldemokra ta párt fellendülése jellemez. Jogot tanult Prágában. Egyetemistaként bekapcsolódott a szó cialista diákmozgalomba. Irogatni kezdett a munkássajtóba. Már egyetemista korában szélSs körű műveltséggel rendelkező, a marxista el méletet alaposan ismerő újságíróként tartották nyilván. Tanulmányai befejezése után elmélyült elméleti munkát fejtett ki. A Cseh Szociáldemokrata párt VIII. kongresszusa beválasztotta a Párt vezetőségébe. Megnyerő tulajdonsággal kiváló szónoki tehetsége és komoly elméleti tudása folytán rövidesen a párt élvonalába került. Bohumír Šmeral olyan időszakban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, amikor a szociáldemokrácia fokozatosan eltért a marxizmus forradalmi elveitől és az opportunizmus útjára lépett. ;Smeral is azonosította magát a marxizinustjak azzal a felfogásával, melyet Kautsky képviselt, de sohasem tévesztette szem elől a marxizmus által meghirdetett szocialista célokat. A kapitalizmusnak Marx által elvégzettmélyreható elemzése alapján Šmeral is azt hitte, hogy a kapitalizmus bomlása önmagától, történelmi szükségszerűségként végbemenő folyamat. S ez a proletár tömegek aktív szerepének lebecsüléséhez vezetett. Šmeral azonban a Modráéek körül tömörült opportunista csoporttal szemben radikális nézeteket vallott. Ez főleg a parlamentarizmus értékelésében jutott kifejezésre A forradalmi eszközökkel kikényszerí-Bohumí a harcos és tett, az 1905-ös forradalom hatására bevezetett általános választójog a szociáldemokrata párt vezetőinek nézete szerint szükségtelenné tette a forradalmiságot. Šmeral a parlament szerepét felelőségteljesebben értékelte. Komoly jelentőséget tulajdonított a demokratikus reformoknak, de igyekezett eloszlatni a parlamentáris rendszer mindenhatóságáról kialakult illúziókat. Šmeral radikalizmusa a munkásmozgalom feladataihoz való internacionalista hozzállásban is megmutatkozott. Egész sor beszédében szorgalmazta a Monarchia népei munkásosztályának összefogását, a nézetek egységesítését. Az ausztriai munkásmozgalom egységének megőrzésére irányuló törekvése azonban eredménytelen maradt. Ebben talán közrejátszott az is, hogy Šmeral a nemzetiségi kérdést a kultúra problémájúra szűkítette le és a szociális kérdé sek mellett másodlagosnak tekintette. A nemzetiségi kérdésben kialakított koncepcióját 1909-ben fogalmazta meg és a szociáldemokrata párt IX. kongresszusán terjesztette elő. Programjában a Monarchia egyenrangú népei demokratikus föderációjának evolúciós úton történő megvalósítását tűzte ki célul. A föderatív átszervezést a népképviseleti testületek demokratizálásával és a helyi önigazgatás kifejlesztésével kívánta összekapcsolni. Úgy tűnik, hogy Šmeral elképzelésében az Osztrák -Magyar Monarchia létéhez ragaszkodó s ezzel a forradalmi perspektívákat is feladó ausztromarxižmus hatása tükröződött. Szerepet játszott ebben Smeralnak a szocializmus iránti törhetetlen hűsége is. Az ausztromarxista felfogás ugyanis arra a meggyőződésre épült, hogy a forradalmi kezdeményézésnek Németországból kell kiindulnia s így minden németellenes akció —' mégha a német imperializmus és nacionalizmus ellen irányul is — a konzervatív és reakciós erők malmára hajtja a vizet. Ezt a felfogást csak az oroszországi proletárforradalom döntötte meg. S inéra 1 a nenjzétiségi kérdéssel foglalkozó beszámolóival a párt vezető egyéniségévé emelkedett. Az 1911-ben lezajlott választások során a Cseh Szociáldemokrata Párt képviselőjeként bekerült az os'ztrák parlamentbe. 1916-ban megválasztották a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának elnökévé. A Cseh Szociáldemokrata Párt politikája a világháború kitörése után a tudatos óvatosság hirdetésével teljes opportunizmusba süllyedt. E háborús politika opportunizmusa abból a meggyőződésből fakadt, hogy a munkásosztály nem képes befolyásolni a háború kimenetelét s ezért nem marad más számára, mint az osztályharc beszüntetése és a várakozó álláspontra való helyezkedés. Šmeral attól félt, hogy a hazai földön kibontakozó esetleges ellenállás katasztrófába dönti a cseh nemzetet. Tudatosította viszont azt is, hogy a világháború, mely kiélezte a kapitalizmus ellentéteit, megteremtheti a lehetőséget a munkásosztály történelmi küldetésének teljesítéséhez, E forradalmi felfogást azonban egyfajta történelmi fatalizmus jellemezte, az a hit, hogy a háború a kapitalizmus aláásásával önmagától képessé teszi a munkás osztályt a szocialista célok eléréséhez vezető harcra. 1917-ben Šmeral részt vett a szocialista pártok stockholmi konferenciáján, ahoi védelmezte az Ausztria—Magyarország föderatív átszervezését célzó koncepcióját. Ezzel csak erősítette a masarykí emigráció pozícióját. Annak el lenére, hogy visszautasította a Seidler minisz terelnék által felkínált miniszteri tárcát, a nacionalista polgári sajtó kampányt indított ellene őt téve egyedüli felelőssé a szocíáldemok rácia háború alatti osztrákbarát politikájáért. A rágalomhadjárat lehetetlenné tette számára, hogy továbbra is részt vegyen a szociáldemokrata párt munkájában. A politikai életbe 1918 elején tért vissza. Gondolkodását és tetteit ekkor már nagy mértékben befolyásolta a háborús események alakulása, a forradalmi mozga lom fellendülése és főleg az oroszországi for radalom győzelme. A munkásosztály történelmi elhivatottságúba vetett hite lehetővé tette szá r Smeral forradalmár mára, hogy felismerje az októberi forradalom nemzetközi jelentőségét, hogy leszámoljon múltbeli hibáival és tévedéseivel. Tudatára ébredt annak, hogy a cseh munkásmozgalom orientációjának megváltoztatása elengedhetetlenül szükségessé vált. Šmeral 1918 októberében tagja lett a Szocialista Tanácsnak s részt vett a Csehszlovák Köztársaság megalakulását proklamáió október 14-i sztrájk és tüntetés előkészítésében. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt 1918 decemberében tartott XII. kongresszusán a jobboldali vezetőkkel szemben, akik a burzsoáziával való együttműködést szorgalmazták, a burzsoázia elleni forradalmi osztályharc szükségességét hangsúlyozta. 1919 januárjában a köztársaság elnöke, T. G. Masaryk arra akarta rábírni, hogy vállaljon tárcát a kormányban. Smeral azonban elutasította a polgári szocialista koalícióban való résztvételt. Nem értett egyet az osztályok közötti együttműködést hirdető nézetekkel s minden erejét a munkásmozgalom szocialista szellemű megújhodásának szolgálatába állította. Mivel azonban nevéhez kapcsolódott a szociáldemokrácia háború alatti politikája, óvakodott attól, hogy vezető szerephez jusson a szociáldemokrata párton belül formálódó baloldali mozgalomban. Arról, amit e hónapokban átélt, így vallott: „Őszintén bevallom, hogy néha kételyeim vannak, hogy á döntő pillanatban lenne-e elég állhatatosság, bennem, vajon nem okoznék-e csalódást. Ezért Oroszországba me gyek, hogy ott még e^yszjer ellenőrizzem önmagamat, .szilárd meggyőződés alakuljon ki ben nem, Hogy bátorságot nyerjek'1. *' Szovjet-Oroszországban 1920 márciusától má jus végéig tartózkodott. Tárgyalt- a bolsevik párt vehetőivel s többször találkozott Leninnel is. Megismerkedett az orosz forradalom tapasz falatéival, a bolsevik párt és a Kommunista Internacionále vezetőinek nézeteivel. Lehetősé ge volt elbeszélgetni velük a csehszlovákiai forradalmi mozgalom problémáiról Is. Áttanulmányozta Lenin legfontosabb, a bolsevikok győzelmének tapasztalatait összegező munkáit. Smeral az ezer sebből vérző országban járva felismerte a szocialista társadalom kibontakozó körvonalait. Hazatérve látogatásáról ezt írta: „Egy más világból, más emberként'érkezem. Az ami Oroszországban történik, óriási, szédüle tes, tisztességes és értelmes, szükségszerű és legyőzhetetlen . ..“ Itthon minden erejét annak a harcnak szentelte, mely a szociáldemokrata párt tagjainak a kommunizmus számára való megnyerését szorgalmazta. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt 1920 szeptemberében tartott XIII. kongresszusán Smeral számolt be a pártnak a jövőben követendő taktikájáról: A nemzetközi helyzetnek és a Csehszlovákiában uralkodó vi szonvoknak a beszámolójában foglalt elemzése abba a végső következtetésekbe torkollt, hogy a pártnak a válság teremtette új viszonyok kö zepette új orientációt kell követnie. A fórra dalmi változások programját képező, követeléseket hangsúlyozta: a nagytőke kisajátítását. 1920 szeptemberétől a párt új forradalmi lapjának, a Rudé Právonak a főszerkesztői tisztjét is el látta. 1920 decemberében részt vett az általános sztrájk előkészítésében. A sztrájk letörésének okait elemezve Šmeral felismerte, hogy a hatalomnak a proletariátus által való kisajátítása nem valósítható meg a munkásosztály és a dolgozók tömegeinek széles körű támogatása nélkül. Ezért hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat a burzsoázia hatása alatt álló tömegek megnyerése. Arra a megállapításra jutott, hogy a csehszlovákiai viszonyok között hatalmas, tömegbázissal ren delkező kommunista párt létrehozására van szükség. Smeralnak elévülhetetlen érdemei van nak abban, hogy 1921 májusában megalakult a jelentős számú tagsággal rendelkező komínu nista part. A kommunista párt megalakulása után Smeral mint a vezetőség tagja jelentős mértékben folytatás a 10 oldalai)
