A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-25 / 43. szám

Szép magyar komédia

6.folytatás

31. Ab egri vár udvarának külső kapujánál asszonyok álltak ás hallgatásiak as erdő talá, melynek mály csendjét csak a szél halk súgása tárta meg. Anna Is már hosszá ideje várakosott as ablaknál, s a messzeségbe kémlelt, nem lát-e valakit. Lentről valamelyik asszony kiáltását hallotta, mire ő is észrevette, hogy a távolban agy alak közeledik. Ab áras udvarra egy katona lovagolt be, akit Kis Andrásnak hívtak. Ab egyik ajtón, csecsemővel a kezében, egy asszony rohant ki és rémülten kérdezte: - A többiek?

A lovas kelletlenül kászálódott le lováról és kedvetlenül válaszolta: — Hrabócról jövök...

— s megindult az Istálló télé, hogy bekösse lovát.

32. Anna, aki szintán lesietett az udvarra, meghallotta a katona válaszát ás érdeklődni kezdett: — Hrabócról Jöttél?

— Igenis, nagyságos asszony — válaszolt a lovas. — Üzenetet is hoztam. Krussith nagyságos úr tisztelettel meghívja lánya kézfogójára — mondta Kis és a mellényéből a két levél közül a kisebbiket átadta Annának.

— Ki a vőlegény?

— Mondják, nagyságos Dietriohsteln kapitány.

— Kinek hoztál még? — kérdezte gyanakodva Anna.

— Nem hoztam... — s Kis indulna tovább, de Anna szigorúan közbevág:

— Hanem?

— Visszahoztam... Nagyságos Balassi úrnak.

— Add ldet... Majd én átadom — s Anna a megszeppent szolge kezéből elvette a pecsétes levelet és telment a lépcsőn.

33. Bálint az egri várba érkezett embereivel, akik a zsákmányolt ékszerekot és egyéb hesználatl tárgyakat az egyik szobában halomba rakták ás egyet-egyat felmutatva, zajosan vitatkoztak értékéről. Végül listára vették és egy másik kupacba rakták. A taksálás közepette dübörögve klvágódott az ajtó, s az Üvöltő Ráoz egy vérző, szétvert arcú szegény-35. 36.

legényt lökött be: — Gazember. Ezt dugta a gatyájába — s egy nagy köves gyűrűt lökött az asztalra. — Lent már kótya-vetyált Elsőnek szökött el a piszok, alja, ganéjt — és berugdalta egy másik szobába, melynek közepén Hartyányi fürdés közben ápolgatta Bálint vállsebét. Rácz itt is üvöltött: — Ez a kutya lent

34. — Hallottami Na üvölts! — térdelt fel ingerülten Bálint. — Verjetek a seggire húszat, s a fele részt kapja.

Az Ítélet ellen mindkettő ordítva tiltakozott. Az egyik kevesellte, a másik pedig meglepő frissességgel sokallta. Pribék azonban mindkettőt kidobta, s Bálint tovább hallgathatta Boryt: — ... a keviek négyen ... az biztos... A két hibbel, még Hatvan alatt.

— Az öreg Kékkőről... — számolta Pribék az ujjain, majd a pilanatnyi csendet ismét Bory tűrte mag: — A kis Dóczi anyjának... Írni kellene.

— A többi apród? — kérdezte fáradtan Bálint.

— Majláth úrfit Rácz Dentjén látta — a lovak sséttaposták ... Sútalvy úrfit elfogták — válaszolta Pribék.

35. — Ha szerencséje van... — szólt volna Bory, de Pribék félbeszakította: — Hajnalban összeszedjük, akit találunk. —• Bálint tehetet lenül hallgatta, de amikor Hartyányi kendőt terített rá, hirtelen felrezzent és Ingerülten ordítani akart, amikor kopogtattak az ajtón. Anna lépett be, mögötte a komorná. Pilbék és Bory gyorsan távoztak. Anna intésére a komorná s vele együtt Hartyányi is kiment. Az asszony először megállt, majd határozott, szigorú Indulattal előrelőtt, de amikor közelről meglátta a kendőn átszivárgó vért, ösztönösen odanyúlt. A kendő mogcsússott, s a váll széles sebén a megalvadt vér volt látható.

3Ö. Anna ujjal óvatosan véglgsimftották a seb lázas széleit — majd tovább siklottak a fétfi izmos vállán. A szigor átformálódott gyengéd kívánsággá. Puhán megcsókolta Bálint hátát, s fejét ráhajtotta vállára.

— Bocsáss meg — szélt őszinte bánattal Bálint.

— Nagyon fáj? — védekezett Anna.

— Itt marad? — kérlelte gyerekesen Bálint. Anne az ágyhoz sétált, megigazította a párnákat és szomorúan visszanézett. Válasz helyett sóhajtott, s lassan kibontotta a kontyát. A lezúduló haj szinte eltakarta a vetkőző asszonyt, aki aggódva kérdezte: —■ Zsuzsanna már kétszer átüzent, hogy visszaérkeztetek-e , s hogy ml van a fiával.