A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-25 / 43. szám

gyár mentette meg a kivégzés élőt egy nappal.' Ha összejöttünk a Rácz-kertben, a csendőrök szuronnyal kergettek szét bennünket A gyűlésekről legtöbbször csak éjfél után jutottunk haza és otthon meg vihar fogadott bennünket. A dalárda díszelnöke, a város polgármestere Is hónapokig a rendőrség foglya volt. Engem Is elbo csátottak a lengyárból 1940-ben mert kommunista voltam. A kémelhárítón sokszor megpofoztak bennünket. A hajógyárban dolgoztam, elbocsátottak, majd visszavettek. 1941-ben újra kirúgtak, 22 oldalas jegyzőkönyvet vettek fel rólam. Augusztus 11-én a Pest megyei Kistarcsára vittek és kilenc hónapig ott tartottak. Utána rendőri felügyelet alatt voltam, majd

1944-ben újra Internáltak, Sopronba, majd Dachauba vittek. Negyvennyolcán voltunk ott komáromiak, és csak négyen kerültünk haza.

— Kik a dalárda legöregebb tagjai?

— Keszegh Ferenc, Szabó István, Lehner Rezső, Szakács József Deák János, Panyi József, Vincze Jenő. De mindegyikünknek van egy általánosan elfogadott becenevünk is: Deák — Tabi, Szabó — Császár, Panyi — Clkom, Schlár — Klsatyus, Keszegh — Paduc, Szakács — Keveses, Lehner — Nyanya, és így sorolhatnám végig. De hát necsak én beszéljek, hadd jussanak szóhoz a dalárda tagjai is ...

Kívánságok, örömök

— Szeretnénk, ha karmesterünket hetente egyszer hazavinné Nagymegyerre a Csemadok komáromi járási bizottságának autója!

— Szombathelyre szeretnénk átmenni a közeljövőben.

— 14—15 magyar és egy szlovák dal szerepel a repertoárunkban.

— A volt Dózsa-vendéglőben mindegyikünknek volt egy külön söröskorsója, s arra ráfestve a beceneve. Ezekből a poharakból csak azok gazdái ihattak.

— Ha valahová megyünk, az asszonyok is jönnek velünk. Először mindig őket szervezzük be, hogy veszekedés nélkül elengedjenek bennünket.

— Minden évben Katalin-estet rendezünk. Ez dalárdánk legkedvesebb fellépése. Ilyenkor csak a hozzátartozóinkat szórakoztatjuk. Az áttelepített régi vasasokat mindig meghívjuk ilyenkor, s itt nálunk nagyon jól érzik magukat. Egyre többen jönnek el. A helyiség kedves ugyan, de nagyon kicsi.

— 1909-ben összesen 16 fellépésünk volt, 1970 májusáig pedig hat.

— Szeretnénk cserealapon elmenni Lengyelországba, Romániába, Jugoszláviában, Magyarországra, s egy-egy ottani dalárdát viszonzásképpen meghívni ide hozzánk.

— Csak nagyjából tudjuk, hogy mi van a kottán, de azért eligazodunk rajta.

— Hétéves kiesésünk volt 1941- től 1948-ig.

— Szívesen fellépnénk több ember előtt, s a szabadtéri színházunkban lenne is rá lehetőség, de azzal Rodný elvtárs rendelkezik és nagyon sokat kér érte. Mi annyit

nem tudunk fizetni. — Különben is, minden ünnepélyre minket ráncigáinak elő, hogy adjunk műsort. Miért nem viszonozzák a fáradságunkat valamivel?

„Olyanok vagyunk, mint a gyerekekl"

„Rendetlenkednek“ állandóan, csipkelődnek, mintha csak meg akarnák hazudtolni a korukat. Talán ezért is érzik olyan jól magukat ebben a nagy férficsaládban. A tréfamesterek Keszegh és Nyanya.

— Volt, aki itthagyott bennünket, de otthon csak idegeskedett a próbák ideje alatt, s lassan „visszacsempészte“ magát idei — mondta az elnök.

Panyi bácsi, azaz Cikom:

— 1932-ben Losoncon léptünk fel. A dalárda egy része a Kis Pipa vendéglőbe ment vacsorázni. Ott hallottuk, hogy bélszín lesz vacsorára, mire a társaság többsége enni sem akart. „Mi az, hogy bélszín?“ — kérdezgették. — „Hát az, ami a bélben vanl — mondogatták az okosok. — „Vagy amit a bélről levakartak ...“ Mi jól bevacsoráztunk, a többiek nem ettek. Akkoriban a proli csak úgy különböztette meg a húst, hogy disznó- vagy marhahús.

É|s még egy vidám kis történet:

Nagy halász volt a Tokos, a dalárda tenorja. Egyszer azzal állított be ide:

— Gyertek el hozzánk halászlére!

El is mentünk. Nyitva volt az ajtó, az asztal szépen megterítve és a közepén egy nagy tóiban Váglé, benne élő halak, s az egész jól megsózva, megpapríkázva.

£ß még egy:

A Szőke a cigánynál is feketébb. Losoncra utaztunk éppen és én két szépen becsomagolt téglát adtam a kezébe:

— Vigyázz ró, mert ez a karnagy csomagja. Ajándék az országos elnöknek.

Annyira vigyázott rá, hogy egészen Losoncig a kezében tartotta...

■

Így élnek, így szórakoznak, így őrzik a magyar dalt a komáromi Egyetértés Munkásdalárda tagjai.

— Továbbra is mindent megteszünk, hogy a magyar dalkultúrát támogassuk! — ezek voltak az elnök utolsó szavai, amikor búcsúzkodtunk tőlük.

N. László Endre

kapuja

— Hány vagon árut kell itt átrakni?

— Párkányban csupán azokat a vagonokat kell átrakni, amelyek műszaki hiba miatt nem mehetnek tovább. De visszatérve még a személyforgalomra: bizony elég kevés a kocsi, s a meglévők sem felelnek meg mindig a műszaki követelményeknek. A gyorsvonatoknál is elég sok kocsit kell kiselejteznünk, s ez késlelteti a vonatokat.

— Milyen a viszony a magyar és a csehszlovák vasutasok között?

— Nagyon jő és őszinte. Nemzetközi szocialista munkaversenyben állunk; az idei első félévben a MÁV dolgozói szerezték meg a vándorzászlót. Igyekezni fogunk visszanyerni.

— Milyen a vasutas-utánpótlás?

— A vasutasok nevelését többé-kevésbé a bratislaval Vasútigazgatóság biztosítja. A fiatalok a trencséni vasutas-tanoncképzőben tanulnak, három évig, s onnan kerülnek az állomásra, forgalmi szolgálatba De azért mi is veszünk fel szükség esetén tanulókat a környező falvakból. 1963-ban például, amikor az új pályaudvart üzembe helyeztük, 60—-80 embert vettünk fel és tanítottunk be.

— Tehát nincs munkaerőhiány?

— Szakmunkásokból, középkáderekből nincs, segédmunkásokra még szükségünk lenne.

— Hány női alkalmazottuk van?

— Százkilencvennyolc. Közülük tizenötenhuszan veszik igénybe a Munka Törvénykönyv által biztosított előnyöket: az anyaszabadságot, fizetetlen szabadságot stb. Az állomásfőnökségnek elég nagy gondot okoz, hogy ezeket a jogokat s ugyanakkor a munka menetét is biztosítani tudja ... Egyébként a nők kilencven százaléka váltakozó műszakban dolgozik. A váltókezelők berendezés tisztítását például kizárólag nők végzik.

— Vannak lakásgondjaik a vasutasoknak?

*— Akadnak, ámbár sokat segített a stabilizációs lakásépítés és a vasút által támogatott lakásépítés. Ebben az évben tíz-tizenkét alkalmazottunk kér új lakást, heten vagy nyolcán szeretnék lakásukat nagyobbra cserélni A tervek szerint 1971-ben, 73-ban és 74-ben tiz-tíz lakást kell kapnunk. De az is lehet — ezt a jnb illetékeseivel is megbeszéltük —, hogy már jövőre megkapjuk mind a harminc lakást.

Végül az állomásfőnök még elmondja, hogy a párkányi állomás dolgozóinak ki'lencvenhéfc százaléka képzett szakmunkás, hogy évente többen is megkapják a kiváló vasutas címet.

A közeljövőben tehát megkezdik a pályaudvar építésének negyedik szakaszát, azaz a kocsijavító-műhely és az aluljárók építését. A peronok viszont nem lesznek fedettek.

A jjárkányi határállomás Tiszacsernyő után az ország második legnagyobb belépőkapuja.

— Mint ilyen — fejezi be a beszélgetést Nagy Kálmán állomásfőnök — fontossága miatt megérdemelné, hogy minél előbb teljesen rendbehozzák. — zsélyi —

Prandl Sándor felvételei

Bel/äk Iván a biztosító beren-Ladtslav Katika főmérnök dezés Irányító-központjában Nagy Kálmán állomásfőnök

1