A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-25 / 43. szám

Schlár JAímI ügyvezető elnök

Munkásokról, dalosokról

„A világháború és az azt követő forradalom lelket öld izgalmainak elmúltával a komáromi munkásság mindinkább érezni kezdte a kulturális munkálkodás szükségét. Egymásután alakultak a különböző műkedvelő dalárdák, melyek több-kevesebb sikerrel fejlesztették a munkásság soraiban a kultúrát.“

A komáromi Egyetértés Munkásdalárda krúnikájábúl

Éppen Jókor Jöttünk. Teljes létszámban megjelentek a próbán az Egyetértés Munkásdalárda tagjai. Száll a dal az örökifjú énekesek ajkáról, s a dobogon ott áll a fiatal karnagy, Jarabik Imre.

Most huszonnyolc éves és az énekkari tagok túlnyomó többségének a fia lehetne. S mégis virtuóz ez a fiatal karmester. Rengeteg munkája ellenére minden tőle telhetőt megtesz a dalárdáért. Ag Tibor igazán a legmegfelelőbb embert ajánlotta a komáromiaknak. Ezt igazolják az eredmények.

Feszült figyelem, minden szempár a karmesteren, azután lendül a karmesteri pálca. A dalárda Jeligéjét éneklik, melynek szövegét Földes Sándor írta és Krausz Mór, a legkedvesebb karmesterük zenésítette meg:

Of dalok, új ember, á) alkotó, Szívtől szívhez száll az új riadó. Ha munkát, ha békét és embert

szeretsz,

Dalolva építsd az új életet!

Es nézzük csak meg, ki is volt ez a Krausz Mór, akiről olyan elismerő hangon beszélnek az öreg dalárdatagok. Ö volt a dalárda alapitó karnagya. Krónikájukban a következő sorokat olvashatjuk róla:

„1941. Június 22-én tartotta Komárom Vármegye Törvényhatósági Dalosbizottsága és Törvényhatósági Népművelési Bizottsága első dalosünnepélyét, melyen 23 énekkar vett részt. A hangverseny előtt 10

nappal értesítették karunkat, hogy Krausz Mór karnagy, mert zs dó, nem vezényelhet. Énekkarunk akkor elhatározta, hogy nem vesz részt a Rácz-kertben tartandó hangversenyen. Az események kényszerítő hatása alatt örökös karnagyunk, egyesületünk alapítója lemondott karnagyi tisztéről, mindnyájunk őszinte fájdalmára. Egyesületünk ilyen körülmények között mindaddig szünetelteti működését, míg Krausz Mór karnagy helyére megfelelő utódot nem talál.“

S hogy ez őszinte elhatározás volt, azt igazolja az a tény is, hogy itt a krónika befejeződik.

Anyagi gondok

Az ósdi Munkásotthon „nagytermében" még Javában tart a próba, amikor leülünk Schlár József ügyvezető elnökkkel a szomszédos helyiségben, s elbeszélgetünk vete a már idestova ötven éves dalárdáról.

— Ml annak az oka, hogy a dalárdában alig-alig látunk fiatalabb embereket?

— A próbák meglehetősen sok időt vesznek igénybe, s hogy egyszer felléphessünk, ahhoz nagyon sokat kell gyakorolnunk. A karmesterünk addig nem enged szerepelni bennünket, amíg nincs százszázalékosan megelégedve velünk.

— Ezelőtt négy évvel úgy nézett ki, hogy mindennek vége, megszűnik a dalárda. Már csak

tizenhármán voltunk. Nem talátunk ugyanis megfelelő karvezetőt. Azután Jött Jarabik Imre: mi kórusvezetőt faragtunk belőle, ő nedig arany koszorús kórust belőHink

— Milyen szervtől kapott a dalárda anyagi segítséget?

— A Komáromi Városi nemzeti b'zottsáotól 10 000 és a lárási nemzett bizottságtól 45 000 koronát kaptunk. De ez még a ruhák megvarratására sem volt elég.

— fis a Csemadok?

— Eddig még nem kantunk tőle segítséget. Azt hiszem, tudják, hogy karmesterünk, Jarábik Imre a Dunaszerdahelyi Jnb művelődésügyi szakosztályának zenei vezetőfe és Szerdahelyről jár be ide. Negyedévenként ezer koronát kap, s ez igazán nagyon kevés, ha tekintetbe vesszük, hogy mindig éjszaka kerül haza és másnap munkába kell mennie. Ezt a kis összeget is a saiát zsebemből fizetem — mond ja Schlár József ügyvezető elnök

— Hány tagja van a dalárdának?

— Jelenleg harmincnyolc, de egyre kevesebben vagyrink, hiszen az átlagos életkor 61—62 év. S az utánpótlással baj van.

— Nem tudnak külömb helyiséget találni?

— örülünk, hogy ez is van. A Járási Építőipari Vállalatnak köszönhetjük A kórusnak nagyon sok tagja ebben a helyiségben nőtt fel.

Harcos hagyományok

— Szeretném, ha a kőrustagok forradalmi múltjáról is mondana valamit.

— Kórusunk egyes tagjai, Schlesinger, Kozári, Weisz és Krausz elvtársak koncentrációs táborban pusztultak el. Panyi Józsefet, mint nélkülözhetetlen munkást, a hajó-Nem a „ruha* teszi az állomást

Ellenkező esetben nem is írnánk a párkányi (Štúrovo) pályaudvarról. Állomásépülete ugyanis öreg, korszerűtlen s noha viszonylag tiszta, rendes (ilyen szempontból össze sem lehet hasonlítani a kassal állomással), mégis itt lenne már az ideje, hogy átadja helyét egy új, korszerű épületnek.

— A tervek számolnak is ezzel — közli velünk Nagy Kálmán párkányi állomásfőnök. — Éppen a napokban tárgyaltunk a pályaudvarépítkezés negyedik szakaszának megkezdéséről, de sajnos, ebből pénzhiány miatt egyelőre semmi sem lesz. Nagy forgalmú határállomásról lévőn szó, ez bizony nem a legkellemesebb.

Addig is azonban jó lenne, ha a Párkányi Városi nemzeti bizottság sürgősen megjavíttatná az állomásépület előtti csatornavezetéket (ez az ő területük), mert kezdődnek >az őszi esőzések, s Ilyenkor az állomás épülete előtti térség sártengerré változik. Nagy Kál-Állomásrészlet

mán állomásfőnők a vasutasok és az utazóközönség nevében is kéri a városi tanács műszaki hivatalát, mielőbb végezze el az említett munkát.

Integra-domino

A párkányi rendezőpályaudvar ma már egyike az ország legmodernebb ilyesfajta létesítménye. Sőt alighanem a legkorszerűbb is. 1961- ben kezdték építeni, éspedig öt szakaszra osztva fel a munkát. Három szakaszt már befejeztek. A vágányhálózat lerakását, a vasútépítészeti és a csatornázási munkálatokat a mi szakembereink végezték el, a pályabiztosító és távközlő berendezéseket a budapesti Telefongyár készítette és szerelte fel.

Az új pályaudvar integra-domino elnevezésű berendezésének Jelentőségéiről vallatom Ladislav Karikát, a pályaudvar főmérnökét.

— Előnye — mondja a főmérnök —, hogy könnyen alkalmazkodik a vágányok változá-Az ország

saihoz, nagyon biztonságos és növeli a vasúti munka hatékonyságát. Kevesebb fizikai erőt, több gondolkodást igényel. Míg a régi alektromechunikai berendezéssel egy-egy nehezebb pályaszakasz összeállitása négy-öt percet, az újjal mindössze hat másodpercet vesz igénybe. Megnőtt a pályaudvar áteresztő képessége, minden munka gépesített, különleges szerkezet teszi lelvjtővé az élőre való tolatást, miközben a beprogramozott váltók maguktól váltanak; ezzel meggyorsul a közlekedés és vagonátrakodás, kevesebb a megrongálódott kocsi. A váltók irányítása egyetlen központból történik. Minden váltó villamosított.

Máskülönben az egész pályaudvar munkáját a fő irányítóközpontból végezzük. Innen irányítjuk a vonatforgalmat, a gurítódombon való tolatást stb. Meg kell még említenem a hidraulikus vágányfék berendezést, az automatikus vágánymérleget (menetközben méri a vagonok súlyát)... Ennyi talán elég is.

— Vannak anyagi előnyei is az új berendezésnek? — kérdezem Nagy Kálmán állomásfőnőktől.

— Természetesen, ámbár mi még ki sem számítottuk. Már azzal is rengeteg a megtakarítás, hogy a vasúti kocsiknak nem kell Szobon is és Párkányban is állniuk, hanem csak itt, ahol a csehszlovák és a magyar vasutasok együtt teljesítenek szolgálatot.

— Milyen a pályaudvar teherforgalma?

— Az idei év első felében 802 931 kocsi fordult meg az állomáson.

— És a személyforgalom?

— Augusztusban például 270 000 ember utazott át állomásunkon.

IÍTJ16