A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
A fasizmus és a háború elleni harc hetének alkalmából antifasiszta harcosok küldöttsége érkezett hazánkba. A vendégek között voltak Dirao Dicsev bolgár, dr. Bogár András magyar antifasiszta harcosok, továbbá Arthur Darf ás Hans Müller, a Német Demokratikus Köztársaság antifasiszta harcosai szövetségének tag|at. Október elsején a vendégeket Ladislav Abrahám, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, a KB Elnökségének tagja fogadta. CSTK felvételei A közelmúltban hazánkban járt a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének küldöttsége Alekszandr Pavlovié Laskónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége alelnökének, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége alelnökének vezetésével. A szovjet küldöttség látogatást tett több csehszlovák városban. Mindenütt nagy szeretettel fogadták. Képünkön: A becses vendégek a bratislavai Slavinon. Az egyiptomi főváros lakossága október 1-én kísérte el utolsó útjára Naszszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét. A gyászmenetben a főváros lakosságán kfvöl több százezer vidéki is részt vett. A koporsó mögött az egyiptomi hadsereg negyven tábornoka lépkedett, a menet élén a katonai akadémia ötezer hallgatója menetelt, Okot követték az elnök hozzátartozói és legközelebbi munkatársai, Egyiptom magasrangú képviselői, valamint hatvan állam küldöttségének vezetői, közöttük számos állam- és kormányfő, a szudáni és a líbiai hadsereg tisztikarának küldöttségei és végül a főváros lakossága. Felvételünkön a tábornokok Valinkra emelik Nasszer elnök koporsóját. A közbeszól A tanulás vamszedői Két hete, hogy Ismét megkezdődött egyetemeinken, főiskoláinkon a tanév. A városok utcái megteltek fiatalokkal, a villamosokról fürtökben lógnak a sokszor csintalan és fegyelmezetlen diákok. Nem titok, hogy államunk jelentős anyagi áldozatot hoz a közoktatás korszerűsítésére, a tanulni vágyó Üatalok támogatására. Modern főiskolákat ás kollégiumokat épít, olcsó diákmenzákat tart fenn és sok száz milliót fizet ki ösztöndíjakra. Mlndamollett azonban az sem titok, hogy a főiskolán vagy szakiskolában tanuló diákok sokirányú tanulmányi kiadásainak a fedezése komoly anyagi megterhelést jelent a szülők számára Is. Különösen akkor szöknek magasra ezek a kiadások, ha a diák gyenge tanulmányi előmenetele miatt nem kap teljes anyagi támogatást az államtól. Nem szándékunk átfogó képet, mélyreható elemzést nyújtani a mai diakok szociális helyzetéről, csupán egy lényegtelennek tűnő problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, nevezetesen az albérletben lakó diákok gondjalrabajalra. Tesszük ezt azért Is, mert a Dél-Szlováklában élő falusi emberek gyermekei nagy tömegben kénytelenek városba költözni, hogy tóiskolán, egyetemen vagy megfelelő szakiskolában folytathassák a tanulmányaikat. Köztudott, hogy Bratlslavában az utóbbi években két nagy lnternátust építettek, és ezzel Jelentősen megjavították a főiskolások elszállásolási lehetőségét. Minden igényt azonban ma sem tudnak kielégíteni. Sok száz diák az olcsó és kényelmes Internátusl lakás helyett kénytelen albérleti szobát keresni. Nem titok, hogy ezek az albérleti szobák legtöbbször egészségtelen, sötét zugok és csöppet sem alkalmasak arra, hogy bennük a diákok rendszeresen tanulhassanak. Egyetlen bútorzatuk a csikorgó vaságy, a zsíros fedelű asztal, a nyikorgó szék és az ütött-kopott mozsdótál. A falak dohosak, az ablak szűk, és az egyetlen drótszálón pislákoló vtllanyégőt este tízkor kikapcsolják. Sokszor Ilyen sötét zugban két-három diák Is lakik, úgyhogy csak felváltva ülhetnek az asztalhoz, reggel sorakoznak a mosdótál előtt és egyetlen szekrényben tartják a holmijukat. £s mindezt méregdrágán meg kell fízetnll Mint minden szocialista országban, nálunk Is vannak törvényos rendelkezések az albérleti szobák bérleti dijára vonatkozóan, de ezeket az előírásokat csak ritkán tartják be. A pénzsóvár emberek legtöbbször egyetlen albérleti szoba árából kényelmesen kifizetik egész lakásuk bérét, sőt, vannak olyan „Jótékony lelkű matrónák“ Is, akik valójában az albérlőikből élnek. Egyetlen ágyért, szűk szobáért két-háromszáz koronát Is elkérnek, és minden mellékszolgáltatást (konyha-, fürdőszoba-használat, éjszakába nyúló vll'lanyhasználat stb.) külön megfizettetnek, ßs emellett az albérlő fölött állandóan ott függ Damoklész kardja, hogy ha nem megfelelően viselkedik, ha nem teljesíti a háziúr minden kívánságát, akkor kikerül az utcára. Okkal merül fel a kérdés, hogy ha léteznek törvényes rendelkezések az albérleti szobák árára vonatkozólag, akkor miért fizetnek anynyit ezek a szerencsétlenek? A felelet egyszerű: a szükségében megszorult ember, a gyermeke boldogulását mindenáron biztosítani akaró szülő a legnagyobb áldozatra is képes Ml mást tehetne? Ha panaszt emel a hatóságnál a . visszaélés miatt, az utcára kerül a diák, és más szerencsétlen fekszik' az ágyába, mert a főbérlőnek aligha támad baja. Lényeges változást e téren tehát csak akkor várhatunk, ha elegendő internátusl hely lesz, ha minden diák Internátusbán lakhat. Ez azonban egyhamar aligha következik be. Addig is szükséges tehát, hogy az Iskolák, az egyetemek és az Ifjúsági szervezet figyelemmel kísérjék az albérletben lakó diákok sorsát ós szükség esetén közbeavatkozzanak. De még valami! Szükséges lenne felülvizsgálni a több albérlővel rendelkező lakástulajdonosok lakás-lgényjogosultségát és a lakásuk méretét. Az albérlő-uzsorások nagyrésze ugyanis olyanok közül kerül ki, akik a szükségletüket meghaladó nagyságú lakással rendelkeznek ós visszaélve a megszorultak helyzetével, nz olcsó állami lakás bérbeadásából komoly hasznot húznak. Szőke József hét
