A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

Beszélgetés Emil Boleslov Lukáčcsol Emil Boleslav Lukáčot, a modern szlovák költészet egyik legjelentősebb képviselőjét s a neves műfordítót a közelmúltban tüntették ki Budapesten a Magyar Pen Club emlékérmével. Emil Boleslav Lukáč méltán kiérdemelte ezt a magas irodalmi kitüntetést, hiszen immár fél évszázada foglalkozik a magyar irodalom­mal, a magyar irodalmi értékek tolmácsolásá­val, terjesztésével a szlovák olvasók körében. Kevés olyan költője van a modern magyar iro­dalomnak, akitől ne fordított volna néhány költeményt, vagy egész kötetnyi verset. Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és más költők jelzik ezt a szépen ívelő utat, De nem hiány­zik a sorból a magyar klasszikus költészet sem, Petőfi, Arany, Vajda János és a többiek. A leg­­üiabbak között ott található Juhász Ferenc, Simon István, Nagy László, valamint a szlová­kiai magyar líra néhány képviselője. Emil Boleslav Lukáč működése óta tartós baráti kapcsolatban áll több magyar íróval és Emil Boleslav Lukáč pálya Sötét hegyek, szent némaság, a mindenség most csupa illat, halkan lépkedj az úton át, ne beszéljünk. Levél sem rezdül fent, a fán, hallgat a fű, a hűs patak, az álmodó felhő megáll, mi se szóljunk. A legszebb az a szerelem, amely a csendet megtalálja, s a kéz egy másik kézre lel, átfogja forrón. De elárulja pillantásod, csacsognál kedvesem megint, elűzöd, lám, a némaságot s a halk szerelmet. ne szóljunk Hol ér véget e furcsa pálya? Síkok i éjiekéből nyílként törve föl, egyre magasabbra a Föld határain túl — perigeum és apogeum ívén — ércéből öklendve szikraesői, fél évszázadot keringett által, í), mily komor rajt, mily csodás pálya! Tüzes ködökből ködökön túlra, áttört a mérges gőzök körein, Lnloncát leszórta s elszabadult. Hogy száguldozott egyes-egyediil a bársony-sötét s örök téren át. ľelsóvárgó, féltő tekintetek követték e szárnyatlan pegazust, amint titkos törvényeket szabott csillagsorsok rejtelmes körein. Fs csak mérte a körkörös utat parancsot szabva s szolgálva is azt, hírt hozva a gomolygó sötétbe s a sötétségből sugaras reményt. Meteorit-raj fenyegette, vad robbanás, hogy levesse köréről s fekete szakadékéba lökje a reménytelen és örök káosznak. Fivégezte mégis a küldetést fönt és alant, amint megszabatott, visszatért ágyába, Ieszáguldva megint a Földre. költővel, levelezett Szabó Lőrinccel és mások­kal. Kapcsolatban állt József Attilával, Berda Józseffel és természetesen a Magyarországra szakadt honi esztétákkal és írókkal, Szalatnai Rezsővel, Dobossy Lászlóval, Kovács Endrével, és ki tudná felsorolni, még kikkel. Munkássága, törekvése missziót jelent népeink irodalmá­nak kölcsönös megismerésében, a jőviszony s a tartós barátság további erősítésében. Ezekben a napokban örömmel értesültünk róla, hogy a budapesti Európa Kiadó most ké­szíti elő Emil Boleslav Lukáč válogatót versei­nek magyar kiadását. Ezért felkerestük a köl­tőt, hogy elbeszélgessünk vele költeményeinek pesti kiadásáról és a kiadással felmerülő fel­adatokról. Emil Boleslav Lukáč örömmel eleget tett kérésemnek s a következőket mondotta az Európai Kiadóban készülő kötetéről: — A Pen Clubban tett látogatásom alkalmá­val pesti barátaimmal felkerestem két nagy magyar kiadót, az Európát és a Szépirodalmi Könyvkiadót, ahol elbeszélgettem Illés Endre vezérigazgatóval, az ismert íróval, valamint Szekeres Györggyel, az Európa Kiadó főszer­kesztőjével. Mindkét kiadóban összehívták a szerkesztőket, és baráti eszmecserét folytat­tunk. Természetesen leginkább arról esett szó, miképpen lehetne még intenzívebbé, sikere­sebbé tenni magyar írók műveinek szlovákiai és' szlovák írók műveinek magyarországi kia­dását. Igaz, azt is meg kell vallanunk, hogy az utóbbi években ebben a tekintetben is sokat fejlődött a kölcsönös ügy, a két nép irodalmi közeledése, de ennek ellenére még nagy felada­tok állanak előttünk. Az elmúlt ősszel — foly­tatta Emil Boleslav Lukáč — Smolenicén nagyszabású szlovák—magyar irodalmi konfe­rencia megtartására került sor, ahol ezeket a feladatokat mindkét részről tudatosították és igyekeztek vázolni a jövőbeni kapcsolatok to­vábbfejlesztésének perspektíváit... Az Euró­pa Kiadóban folytatott baráti diskurzus köz­ben szó esett többek során arról a lehetőség­ről, hogy a közeljövőben verseimből is elő­készítenének egy kötetre valót. Válogatott ver­Varga Lajos: Megáradt az Ipoly, (tusrajz) seimnek gyűjteményét. Ezt az ajánlatot ter­mészetesen örömmel fogadtam és megtisztel­tetésnek éreztem. Ezután Szalatnai Rezső bará­tommal hozzáláttunk a kötet előkészítéséhez. Nagy segítséget nyújtóit eoben a bratislavai Fügedy Elek bibliográfiai munkája, tudniillik Fügedy gyűjtötte össze költeményeimnek eddi­gi magyar fordításait. Ugyanilyen segítségem­re volt Vozáry Dezső, Pákozdy Ferenc és Gvő­­ry Dezső fordítói munkássága. Ma már öröm­mel jelenthetem ki, hogy a kötet készületéiben van, s tudomásom szerint jövőre, 1971-ben je­lenik meg. — Milyen terjedelmű lesz a magyar váloga­tás? — A kötet, a jelek szerint, reprezentatív jellegű lesz, hiszen lírai munkásságomnak ja­va termését mutatja be. — Hallottam, hogy Ön is tervez egy magyar költői antológiát szlovák nyelven. — Meggyőződésem, hogy minden generáció­nak szüksége van költői antológiákra, amelyek bemutatják egy-egy nép költészetét, költőinek lírai fejlődését. Magyarországon sok ilyen an­tológia van, nálunk, sajnos még nagyon gyéren fordul elő. Ezt a hiányt igyekeztem pótolni pél­dául két esztendővel ezelőtt, amikor Gyöngy­­házcseppek címen összeállítottam és kiadtam francia költőknek egy antológiáját. A könyv­nek mind nálunk, mind Franciaországban nagy sikere volt, mindkét országban nagy elismerést váltott ki az irodalombarátok körében. Párhu­zamosan dolgozom most egy hasonló magyar antológián: Balassitól egészen a mai, modern magyar költőkig vezet a sor. Néhány költe­ményt már meg is jelentettem a szlovák saj­tóban ízelítőül. A munka tulajdonképpen nagy­jából elkészült, az utolsó simításokat végzem rajta. Remélem, ugyanolyan sikere lesz. mint a francia költők antológiájának. Elégedetten köszöntem el Emil Boleslav Lu­­káčtól, aki hetven éves kora ellenére tovább ír, dolgozik, s az irodalomban tovább erősíti a szlovák és a magyar nép kapcsolatait. DÉNES GYÖRGY Dénes György fordításai 10

Next

/
Thumbnails
Contents