A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Lndvfk Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke szeptember 17-én feleségével együtt négynapos látogatásra Szlovákiába érkezett. A köztársasági elnök fogadására a bratislavai repülőtérre kivonultak a Szlovák Szocialista Köztársaság vezető politikai és közéleti személyiségei. A köztársasági elnököt )czef Lenárt, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára és felesége, Ondrej Klokoč a Szlovák Nemieti Tanács elnöke, Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke és felesége üdvözölte. Látogatásának másnapján köztársasági elnökünk és ieleségo a komáromi járásba látogatott. Irena Svobodová, köztársasági elnökünk felesége bratislavai tanúskodásának első napján ellátogatott a itrkovecl bölcsődébe Fővárt sónk legkisebb lakóinak körében igazán nagy szeretettel fogadták Svobodová asszonyt. Az előkelő vendégek megtekintették a bölcsőde modern berendezéseit. KePeJS lábadó Végétért a Brnól Nemzetközi Gépipari Vásár, ahol a szlovákiai gépgyárak gyártmányai is nagy sikert aratlak, köztük a Martinéi nevű exportvállalat egyik hidraulikus kotrógépe, amelyet képünkön bemutatunk-Képek a Szovjetunióból A sztavropoli terület falvaiban egyre-másra alakulnak a klubok. S valamennyi klub saját ének- és tánccsoporttal, műkedvelő képzőművészeti körrel rendelkezik. A képünkön látható, „Rovesznyik" elnevezést viselő tánccsnport a közelmúltban aranyérmet nyert a romániai Népművészeti Fesztiválon. Rovno ukrán városban a közelmúltban avattuk fel az új, 25 000 nézőt befogadó, sportstadiont. Képünk a megnyitó Unnopségen készült. CSTK ős APN felvételek Kaland a SIRÁLY-ban Ne tessék félreérteni, nem arról van szó, hogy engem elnyelt egy sirály, mert ehhez, én hasban túlságosan vállas vagyok, hanem a vtrti „Sirály" halászcsárdában szerzett élményemről szeretnék beszámolni. Őszintén bevallom, hogy eddigi életem folyamán hat évtizeden át utáltam a halat. Kijelentem, hogy a halak ellen nincs személyi kifogásom, ellenszenvem ösztönös, velem született rossz tulajdonság, nem felekeztl, vagy fajt ellentétekből ered. Egyszerűen nem szeretem a halat, sem sütve, sem rántva, sem szárazon, sem lében. Ennek ellenére, amikor Vtrten korogni kezdett a hasam, betértem a már említett halászcsárdába, mondván hogy Inkább halat eszem, semmint éhen haljak éppen Vtrten. Tehát dacos hassal beléptem a háromszáz férőhelyes, szemre tetszetős Slrály-ba, belenéztem a csaplárosné kökényszemébe és vén betyárhoz illő duhaj hangon mulatozni kezdtem, azaz: rendeltem egy halászlét. A kökényszemü csaplárosné kijelentette, hogy halászlé pedig ntncs. Azonnal a fokosom után kapkodtam, de szerencsére gyorsan eszembe jutott, hogy soha életemben nem volt fokosom. A csaplárosné látta, hogy olyan vérszomjas vagyok, mint egy sok csalódástól szenvedő katicabogár és ezért felajánlotta a házi kolbászt zaftban. Ezek után hozta a kolbászt, a zaftot, a kenyeret, rovást húzott a mestergerendára jezt fizetés után letörültej és elmondta, a falust fúldmüvesszövetkezet szerződésben kötelezte magát arra, hogy halat szállít a csárdánuk, amely éppen egy halastó közepén várja a t. vendégeket, de bizony szerződés Ide, szerződés oda — hal nincs, a szövetkezet nem szállá. Mire ezt megtudtam, elfogyott a kolbász és úgy döntöttem, hozatok még egy kaíázll borocskát, mert az első fél litert éppen csak megkóstoltam. A kökényszemek tulajdonosa vtszont kijelentette, hogy a bor elfogyott. Ekkor már a karabélyom után nyúltam, de ismét eszembe jutott, hogy az utolsó fegyver öt éves koromban volt a kezemben, az Is csúzli volt, azzal Is egy ablakot lőttem ki, azért is tizenhat pofom kaptam. Egyébként kiderült, hogy a bon is u szövetkezel szállít fa, de amikor a második fél litert megrendeltem, éppen kifogyott a nemes nedű, pótolni pedig azért nem le hetett, mert a „szövetkezeti Illetékes", akt a pincekulcsot kizárólagos joggal őrzi és kezelt, éppen elment a szomszéd faluba a ke resztanyukáját látogatni, mert nagyon szereti a keresztanyukáját. Persze arra igazán nem gondolhatott, hogy jön egy Ilyen magamfajta feneketlen bendöjü alkoholista, aki jurám bocsát/ kétszer fél liter bort akar Inni. Persze senki ne gondolja, hogy ez azért van, mert a csárda azelőtt a szövetkezeté volt, most meg a jednotu tulajdona... á dehogy! Ez csak amolyan helyi sajátosság, virít folklór és egyébként is — a szövetkezeti vezetők véleménye az, hogy akinek nem tetszik, ne menjen a utrtl halászcsárdábai üe ha már mégis arra tekereg, ne akarjon halászlét enni. De ha már halászlé helyett megeszi a kolbászt, ne akarjon kétszer jel liter bort inni. üe ha már kétszer fél litert akar rendelni, ezt ne olyankor tegye, amikor a „Szövet kezetl Pince Kvlcsánck őre" éppen azt a drága jő keresztanyukú jót szórakoztatja a szomszéd falu báni Mit tetszik mondani? Hogy a halászcsárda köteles a vendégeket kiszolgálni? De nem Virten! P. Gy.
