A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
ľtíl Miklós Őszi szonett Ez már látod, az ősz pompája, szerte A sok arany és rőt rozsdás levél, Melyet fütyülve fúj a kerge szél Lépted elé, a fonnyadó gyér gyepre. S az eget is már tisztára seperte A csillagokból szálló gyenge dér, Csak egy-egy vadliba kiáltja: „Itt a tél!“ Még néha-néha, s az is elmegy messze... S a napsugár is olyan furcsa, ferde Fent a magasban, mint vénember kedve, Ha bort forgat fogatlan ajaka. Majd az eső jő, lassan, eleredve, fiús szivárgással, mint öreg szem nedve, Ha ráterül a sötét éjszaka. Knrucz Sándor felvétel« Zs. Nagy Lé A hegytetőn Tavalyi síéiben lépek, kék Elfogytak már a báryyá látomások. viharban. Langyos homály a züllött réteken. Váratlanul zuhoy ream az átok. Ezüst mailarak sírmik a halamban. A hcyytetán egy anyyal énekel. kiállóid kiíhintett és megkísérelte megragadni útitársa tekintetét. Az viszont mintha csak el akarta volna kerülni Kiállóid kíváncsi kérdéseit, újságot vett elő és olvasásba merült. I. E. F. feladta a kísérletet és kedvetlenül a Telegraphra szegezte tekintetet. Amikor azonban elért a harmadik oldalhoz, újra odanézett a S7embenüló idegenre. Lehetetlen! Fantasztikus! Az útitársnak nyoma veszett! J. E. F. megdörzsölte a szemét és órájára nézett. Nyolc óra tizenhét perc volt, még tizenhárom perc és a vonat befut Londonba. Hová tűnt el oly egyszeriben ez az ember? Körülnézett. Igen, ebben bizonyosan valamilyen titokzatosság rejtőzik. Nem volt babonás, és ha most megkérdezik a történtek felöl, gondolkodás nélkül azt válaszolja: „Vénasszonyos fecsegés“. De hát az öreg kétségkívül itt volt, itt ült — az ajtónál hever az az újság, amelyet pillanatokkal ezelőtt olvasott . . . J. E. F. felvette a padlóról a lapot, az Evening Standard aznap esti kiadása volt, május 13-án az utolsó kiadás! Ez mar az egyébként kiegyensúlyuzott J. E. F. számára is sok volt. Lázasan lapozott az újságban s közben alaposan megizzadt. Az újságban — esti lap lévén — olyan dolgokról volt szó, amelyeknek még csak ezután kellett megtörténnie . . . flgy forgatta az oldalakat, mintha álmodott volna, amikor szemébe tűnt egy hosszú cím: Fekete Tom megnyerte a derbyt. |. E. F. nem nagyon érdeklődött a lóversenyek, sportmérkőzések iránt, de azért nem volt egészen tájékozatlan. Mindig gondosan végigolvasta, milyen állást foglal el a Telegraph, mit írt a londoni csapatok kupa- vay ligainérkőzéseiról. Most visszafojtott lélegzettel olvashatta annak a hat lóversenyfutamnak az eredményeit, amelyeknek délután kellett lefolyniuk Windsorban. A győztesek — valójában a jövendő győztesek — a következők: Selyem Szalag 3:1; Gubernátor 5:1; Fekete Tóm 20:1; Piros kesztyű 2:1; Ciprusi Fiú 2:1; Tábornok 3:1. Végigböngészte az eredményeket, összehasonlítntta őket és gyors fejszámolást végzett. Egyfnntos téttel 18 144 fontot nyerhet. Egész vagyont! Most nem volt idő gondolkodásra, gyorsan cselekedni kellet! J. E. F. még egyszer elismételte a lovak nevét és a nyereményeket, aztán apró darabokra tépte az újságot és kidobta az ablakon. Amikor a szél elkapta a papírdarabokat, egyszeriben eltűntek. Flatford szinte felkiáltott a csodálkozástól. Amikor kiszállt a vonatból azonnal taxit hívott. — Hajtson a legismertebb fogadúirodába. Pillanatok alatt ott volt az Old Boud Streeten. A fogadóiruda ugyan még zárva volt, de j. E. F. megmagyarázta a szolgálatos hivatalnoknak, hogy szeretne minél előbb fogadási kötni, mert munkába siet. Mennyit? Egy fontat? A hivatalnok nevetett. Egy újabb hülye — gondolta magában. — Hogy egyetlen fonttal egyáltalán nyerjen, el kellene találnia az összes befutókat. A tétet azonban elfogadta. Kitöltötte a tiketteket és lebélyegezte. — Ha nyernék, délután fel is vehetnem • pénzt? — érdeklődött J. E. F. — Természetes, amint megtudjuk az utolsó futam eredményét, azonnal, ez kb. öt órakor lesz. Flatford biztos volt a dolgában, tudta, hogy nyerni fog. Egész nap olyan pontosan dolgozott, mint máskor. Sőt. Amiatt sem szakította meg a munkáját, hogy megtudja ki győzött, nem is vásárolt Iriss újságot. Ót órakor akárcsak máskor, bezárta az íróasztalált, elköszönt és kilépett a hivatalból. Most azonban nem tartott az állomásra, hanem a fogadóiruda leié vette az irányt, ahol fekete táblán fel volt tüntetve a győztes lovak neve. S valóban minden pontosan egyezett, a győztesek is, a nyeremény is. Hihetetlen! A csekk kiállítása kissé tovább tartott, mint gondolta. A hivatalnok előbb telefonon felhívta az igazgatót. Ezután tüzetesen megvizsgálták a tiketteket és újra hitelesítették őket. Végre kiállították a csekket 18 154 fontra. Ekkor már hét óra felé járt az idő. Flatfordnak az állomásra szaladnia kellett, hogy elérje a vonatot. Ctközben már rózsás terveket szövögetett: az egész pénzt beteszi a bankba, a li,5 százalékos kamat maga is csinos összeget tesz majd ki. A pályaudvaron még volt annyi ideje, hogy vegyen egy Evening Standardot. Ugyanolyan példány volt, mint amilyen már tizenegy órával ezelőtt volt a kezében. A tizenkilenc óra harmincas vonatban üres fülkét keresett. A vonat kis idő múlva elindult. A kerekek egyhangúan kattoglak a síneken, s ez a Zaj megnyugtatóan hatott Flatford idegeire, kissé lekötötte csapongó gondolatait. Elégedetten behunyta a szemét. Néhány perc múlva azonban akaratlanul felnézett A szemközti pádon újra ott ült az ismerős öreg! Ugyanaz a borostás arc, ugyanaz a kopott felöltő. J. E. F. értetlenül csóválta a fejét. Nyugtalan mozdulatot tett — beszélnie kell ezzel az emberrel. Az öreg azonban újságot vett elő és eltakarta magát vele. Ezúttal a Daily Mirrort olvasta. ]. E. F. keltezésre szegezte tekintetét és figyelmesen elolvasta: szombat, május 14. Az első oldalon szemébe ötlött egy cím: „Egy ember, aki egész vagyont nyert, vasúti szerencsétlenség áldozata lett.“ Megrettenve olvasta tovább: „John Ebenezer Flatford tegnap szörnyethalt...“ Tovább nem olvasta. Felpattant az ülésről azzal a szándékkal, hogy leállítja a vonatot. Azonnal! Azonnal! A vészfékhez rohant és teljes erővel lehúzta a fogantytút. A nagy sebességgel száguldó vonat a hirtelen fékezés következtében hirtelen rángatózni, inogni kezdett. A fékezés következtében Flatford elveszítette az egyensúlyát, meglódult, fejét beleütotte az ajtó fémkeretébe és a helyszínen szörnyethalt. A Daily Mirror szombaton május 14-én első oldalon közölte a követ kező hírt: „Egy ember, aki egész vagyont nyert, vasúti szerencsétlenség áldozata lett. John Ebenezer Flatford tegnap szörnyethalt annak utánna, hogy hatalmas összeget 18144, fontot nyert. Kifürkészhetetlen okból meghúzta a vészféket és a vonat hirtelen fékezése következtében fejéi beleiitülte az ajtó fémkeretébe —.“ Fordította: Petrik József
