A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-27 / 39. szám

Molnár András mindig, elképzelései voltak. Az 1964/65-ös tanév határkövet jelentett a munkásságá­ban. Az akkori hatodik osztályt zenei és nein zenei tagozatra osztották fel. Az elő­zőnek ő lett az osztályfőnöke. Elhatároz­ta, hogy kísérlett módon, saját elképzelései szerint, de a tanterv utasításaihoz alkal­mazkodva, öj formákkal és módszerekkel fog dolgozni. Elsrendű célja az volt, hogy az emberhez — a tanulóhoz — közelebb vigye, érthetővé és élvezhetővé tegye a muzsikát. E cél megvalósításához három alapelvhez ragaszkodott: az élményszerű­ség, a változatosság és a játékosság elvé­hez. Ezeken keresztül a tanulókból nem művészeket, hanem a művészetet kedvelő embereket akar formálni. Ugyanakkor ab­ból az alapállásból indult ki, hogy az egyé­niségek kialakítása hozza létre a jó kol­lektívát, és az hozza felszínre a tehetsé­geket. Ebből természetszerűen következett kér­désünk: kát gyűjteni az iskolába, hivatalos és nem hivatalos látogatók érkeztek az ország egyik-másik iskolájából. De más formában is próbálta népszerűsí­teni tapasztalatait. Cikkeket közölt a pedagógiai sajtóban, nemcsak hazai, de külföldi lapokban is je­lentek meg cikkel, tanulmányai, beszámo­lói. S érdekesek voltak a reagálások. A fia­­tai pedagógusok korosztálya általában nagy lelkesedéssel tette magáévá az új oktatási módszereket, míg az idősebb gene­ráció —- tisztelet a kivételnek! — idegen­kedett ezektől a formáktól. Csak szemé­lyes tapasztalatcsere és meggyőzés váltott ki kellő hozzáállást. Eredményeiből kiin­dulva alapos módszertani munkával indult a „Pedagógiai olvasás“ versenyben is. Já­rási és kerületi versenyen keresztül im­már három éven át országos sikert ért el. Első munkájában az élményszerű zenehall­gatást dolgozta fel, a másodikban az él­ményszerű énektanítással foglalkozott Megszállott? „Gyönyörű, ha az ember célba lát, s el is éri azt tűzön, vízen át...“ Tudós? Pedagógus? E m b e r! Az első hallásra szinte szokványos ez az Ibsen-idézet, mindennapi szöveg, majd­csak nem sablonos, sematikus, de ha mé­lyebben a szavak súlyát mérlegeljük, rá­döbbenünk, hogy a gondolat mélysége szinte beláthatatlan, s emberi sorsokkal összefüggő. Emberi sorsokkal, mert min­den értelmes gondolkodó ember kisebb­­nagyobb célt tűz maga elé, s már ez ma­gasztos, felemelő. S különösen akkor, ha azt teljesen vagy legalábbis részben, de eléri, teljesíti. így vám vele a kisember, de a magasabb társadalmi beosztásban le­vő ember Is. Szinte mindenki céllal indul az életbe. Célt tűzünk ki magunknak apró­­cseprő mindenapos dolgaink kezdetén is. Hát még milyen elképzelésekkel, perspek­tívával indulhat egy ember a pedagógus pályára. Molnár András csatal pedagógusban pá­rosult a cél, az elgondolás, a távlat. Tizen­öt évvel ezelőtt, fiatalon, saját falujában lépett először a katedrára. Nem volt köny­­nyű. Senki sem próféta a maga hazájában, öt sem tartották annak. Otthon talán még ma sem. Pedig neve, személyisége, alkotó ereje és egyénisége már határainkon túl Is Ismertté lett... Hármasban ülünk a zenei tanteremben. Beszélgetünk. Nehéz rendszerbe foglalni, egyenes mederbe terelni a gondolatokat. Nehéz azért, mert a falusi iskola légköré­ben Svájcról, egy jelentős nemzetközi ki­állításról is beszélgetünk. Molnár András­ból, a szűkszavú, szerény, önmagáról so­ha nem beszélő emberből ömlik a sző. Szinte árad, wert arról beszél, amiről nemrégen mégcsak álmodni se mert vol­na. Résztvett, és kiállította a zenei neve­lésre készített segédeszközeit a 10. DIDAC­­TA nemzetközi kiállításon. S bármennyire Is faggatjuk őt: beszéljen élményeiről, mi­lyen új gondolatokkal, látványossággal telítődött meg, ő mindig a műhelyéről, a tanterméről, a csatal gyerekekről beszél. Mert itt születtek meg az első eredmények, ez első sikeres próbálkozások. Pedagógiai iskolában érettségizett, majd tévúton matematika-zenei nevelésre szer­zett szakképesítést. Gondolkodó típus voll — Mennyiben teljesítette célját? — Négy évig dolgoztam az osztállyal. Hetedikes ‘korukban irodalmi órákon a Tol­dival foglalkoztak. Iskolánk irodalmi szín­pada ezzel készült a Jókal-napokra. Osz­tályom tanulói nagy sikerrel működtek közre: énekkari és szólószámokat adtak elő, ezzel kitűnő összhangban furulyáz­tak, s a zenei nevelés hatására szépen mondták Arany János gyönyörű szövegét. Mint kilencedikesek szintén részt vettek ugyanitt, egy Irodalmi összeállítást adtak elő. Lovicsek Béla műveiből, nagy részük tökéletesen énekelt, hangszeren játszott és kitűnően adta elő az Irodalmi mű mon­danivalóját. Sorolhatnám tovább, de le­szűkítve a szaktanterem falai közé: már mint hatodikosok, tehát az első évben bá­mulatos ritmusérzékkel dolgoztak a rit­mikus hangszerekkel, csörgődobokkal, tímpánütőkkel, dobokkal, triangulummal stb. Rövid időn belül két-három szólamú dalokat énekeltek, könnyedén és tisztán. Hogyan érte ezt el? Teljesen az alapoknál kezdte. Feleleve­nítette az alsó tagozatos anyagot, pótolta az esetleges hiányosságokat, s az új tar­talomhoz új formát választott. A szaktanterem berendezése zenei lég­kört teremtett. A zenei órák különös él­ményt nyújtottak. A tanítási órák új struk­túrát kaptak. Minden órának megvolt a maga különös színe, sajátos varázsa. A száraz, elméleti anyagok is megeleve­nedtek. Érezte, hogy zeneileg jobban kell felkészítenie a tanulókat. Az óraszámot nem volt módjában emelni. Elképzeléseit csak úgy valósíthatta meg, hogy a meg­határozott óraszám és a tanterv betartása mellett új segédeszközöket alkalmazott, s így a tanulók rövídebb idő alatt sajátí­tották el a tananyagot. Maga készítette a segédeszközöket, gondolta át a velük való munkát, az órák új módszerét. S felfigyeltek erre a munkára? De mennyire! Sokszor már teher is volt. S nemcsak neki, hanem az iskolának is. A jnb oktatásügyi szakosztálya a zeneórák­ra igazgatói látogatást szervezett, a járás zeneszakos lanttól! elküldte lapasztalato (ritmika, melódia, ütőhangszerekkel való munka stb.), s a harmadik, „A zeneelmé­let korszerűsítése“ felvonultatja és bemu­tatja korszerű segédeszközeit. Ezekkel a segédeszközökkel vett részt a cikk elején említett svájci nemzetközi kiállításon. S most őt, a legilletékesebbet kérjük meg, szóljon segédeszközeiről s a kiállí­tásról. — Fantáziám már régen megszülte a se­gédeszközöket. De hogyan fogjak hozzá ooooooooo Elektromos tábla — a vonalakon es vwmalkí­­zökben levő hangjegyek szemléltetéséhez

Next

/
Thumbnails
Contents