A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
Molnár András mindig, elképzelései voltak. Az 1964/65-ös tanév határkövet jelentett a munkásságában. Az akkori hatodik osztályt zenei és nein zenei tagozatra osztották fel. Az előzőnek ő lett az osztályfőnöke. Elhatározta, hogy kísérlett módon, saját elképzelései szerint, de a tanterv utasításaihoz alkalmazkodva, öj formákkal és módszerekkel fog dolgozni. Elsrendű célja az volt, hogy az emberhez — a tanulóhoz — közelebb vigye, érthetővé és élvezhetővé tegye a muzsikát. E cél megvalósításához három alapelvhez ragaszkodott: az élményszerűség, a változatosság és a játékosság elvéhez. Ezeken keresztül a tanulókból nem művészeket, hanem a művészetet kedvelő embereket akar formálni. Ugyanakkor abból az alapállásból indult ki, hogy az egyéniségek kialakítása hozza létre a jó kollektívát, és az hozza felszínre a tehetségeket. Ebből természetszerűen következett kérdésünk: kát gyűjteni az iskolába, hivatalos és nem hivatalos látogatók érkeztek az ország egyik-másik iskolájából. De más formában is próbálta népszerűsíteni tapasztalatait. Cikkeket közölt a pedagógiai sajtóban, nemcsak hazai, de külföldi lapokban is jelentek meg cikkel, tanulmányai, beszámolói. S érdekesek voltak a reagálások. A fiatai pedagógusok korosztálya általában nagy lelkesedéssel tette magáévá az új oktatási módszereket, míg az idősebb generáció —- tisztelet a kivételnek! — idegenkedett ezektől a formáktól. Csak személyes tapasztalatcsere és meggyőzés váltott ki kellő hozzáállást. Eredményeiből kiindulva alapos módszertani munkával indult a „Pedagógiai olvasás“ versenyben is. Járási és kerületi versenyen keresztül immár három éven át országos sikert ért el. Első munkájában az élményszerű zenehallgatást dolgozta fel, a másodikban az élményszerű énektanítással foglalkozott Megszállott? „Gyönyörű, ha az ember célba lát, s el is éri azt tűzön, vízen át...“ Tudós? Pedagógus? E m b e r! Az első hallásra szinte szokványos ez az Ibsen-idézet, mindennapi szöveg, majdcsak nem sablonos, sematikus, de ha mélyebben a szavak súlyát mérlegeljük, rádöbbenünk, hogy a gondolat mélysége szinte beláthatatlan, s emberi sorsokkal összefüggő. Emberi sorsokkal, mert minden értelmes gondolkodó ember kisebbnagyobb célt tűz maga elé, s már ez magasztos, felemelő. S különösen akkor, ha azt teljesen vagy legalábbis részben, de eléri, teljesíti. így vám vele a kisember, de a magasabb társadalmi beosztásban levő ember Is. Szinte mindenki céllal indul az életbe. Célt tűzünk ki magunknak aprócseprő mindenapos dolgaink kezdetén is. Hát még milyen elképzelésekkel, perspektívával indulhat egy ember a pedagógus pályára. Molnár András csatal pedagógusban párosult a cél, az elgondolás, a távlat. Tizenöt évvel ezelőtt, fiatalon, saját falujában lépett először a katedrára. Nem volt könynyű. Senki sem próféta a maga hazájában, öt sem tartották annak. Otthon talán még ma sem. Pedig neve, személyisége, alkotó ereje és egyénisége már határainkon túl Is Ismertté lett... Hármasban ülünk a zenei tanteremben. Beszélgetünk. Nehéz rendszerbe foglalni, egyenes mederbe terelni a gondolatokat. Nehéz azért, mert a falusi iskola légkörében Svájcról, egy jelentős nemzetközi kiállításról is beszélgetünk. Molnár Andrásból, a szűkszavú, szerény, önmagáról soha nem beszélő emberből ömlik a sző. Szinte árad, wert arról beszél, amiről nemrégen mégcsak álmodni se mert volna. Résztvett, és kiállította a zenei nevelésre készített segédeszközeit a 10. DIDACTA nemzetközi kiállításon. S bármennyire Is faggatjuk őt: beszéljen élményeiről, milyen új gondolatokkal, látványossággal telítődött meg, ő mindig a műhelyéről, a tanterméről, a csatal gyerekekről beszél. Mert itt születtek meg az első eredmények, ez első sikeres próbálkozások. Pedagógiai iskolában érettségizett, majd tévúton matematika-zenei nevelésre szerzett szakképesítést. Gondolkodó típus voll — Mennyiben teljesítette célját? — Négy évig dolgoztam az osztállyal. Hetedikes ‘korukban irodalmi órákon a Toldival foglalkoztak. Iskolánk irodalmi színpada ezzel készült a Jókal-napokra. Osztályom tanulói nagy sikerrel működtek közre: énekkari és szólószámokat adtak elő, ezzel kitűnő összhangban furulyáztak, s a zenei nevelés hatására szépen mondták Arany János gyönyörű szövegét. Mint kilencedikesek szintén részt vettek ugyanitt, egy Irodalmi összeállítást adtak elő. Lovicsek Béla műveiből, nagy részük tökéletesen énekelt, hangszeren játszott és kitűnően adta elő az Irodalmi mű mondanivalóját. Sorolhatnám tovább, de leszűkítve a szaktanterem falai közé: már mint hatodikosok, tehát az első évben bámulatos ritmusérzékkel dolgoztak a ritmikus hangszerekkel, csörgődobokkal, tímpánütőkkel, dobokkal, triangulummal stb. Rövid időn belül két-három szólamú dalokat énekeltek, könnyedén és tisztán. Hogyan érte ezt el? Teljesen az alapoknál kezdte. Felelevenítette az alsó tagozatos anyagot, pótolta az esetleges hiányosságokat, s az új tartalomhoz új formát választott. A szaktanterem berendezése zenei légkört teremtett. A zenei órák különös élményt nyújtottak. A tanítási órák új struktúrát kaptak. Minden órának megvolt a maga különös színe, sajátos varázsa. A száraz, elméleti anyagok is megelevenedtek. Érezte, hogy zeneileg jobban kell felkészítenie a tanulókat. Az óraszámot nem volt módjában emelni. Elképzeléseit csak úgy valósíthatta meg, hogy a meghatározott óraszám és a tanterv betartása mellett új segédeszközöket alkalmazott, s így a tanulók rövídebb idő alatt sajátították el a tananyagot. Maga készítette a segédeszközöket, gondolta át a velük való munkát, az órák új módszerét. S felfigyeltek erre a munkára? De mennyire! Sokszor már teher is volt. S nemcsak neki, hanem az iskolának is. A jnb oktatásügyi szakosztálya a zeneórákra igazgatói látogatást szervezett, a járás zeneszakos lanttól! elküldte lapasztalato (ritmika, melódia, ütőhangszerekkel való munka stb.), s a harmadik, „A zeneelmélet korszerűsítése“ felvonultatja és bemutatja korszerű segédeszközeit. Ezekkel a segédeszközökkel vett részt a cikk elején említett svájci nemzetközi kiállításon. S most őt, a legilletékesebbet kérjük meg, szóljon segédeszközeiről s a kiállításról. — Fantáziám már régen megszülte a segédeszközöket. De hogyan fogjak hozzá ooooooooo Elektromos tábla — a vonalakon es vwmalkízökben levő hangjegyek szemléltetéséhez
