A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-12 / 28. szám
\ í t A dobsinai jégbarlang Kt na hallott volna már róla, ki na igyekeiott volna megnézni, ha hallott ról* ás kit na lapéit volna mag ex a páratlan terméssel! tünemény a magas különleges csodélatosxágávall Mielőtt aa ember látta, találgatta, ugyan ml lehet ax? Barlang-e (ágban, vagy talán jég a barlangban? Ax ártolom nem aő|a mag rá a választ, oda kell menni és meg kell nóznl. ha fogalmat akarunk alkotni róla. Visszatérnek emlékezetünkbe a gyermekkorunkból hallott méták alakfal ét kápieletHekben bírókra kelnek egymással Tálapó ás e jégtöndftrok királya tton versengve, hogy melyik tudná hátrább sanrttant a másikat, molylk foglalhatná el magának xuxmarás odújául, vagy inkább töndérpalo'átil, királyi lakásai a jégbarlangot. £n a jégtllndárek királyának juttatnám a barlangot, mert olyan axáp, olyan tündőrien pompás. Ha Poprédrél főttünk, utunk a tetaógei Királyhegy lábánál kanyarodott el a barlang félő, ha Dohslnfiról Indultunk, utunk a Sxtracenat-völgy magasba tfirő fenyvesei kötött vetetett el Idáig. Mindkét útvonal a maga termáxxet! népségeivel csak elókőaxltóje volt annak, ami ránk vár. A jégbarlang telepítet megérkezve neki kell fegnl a hegymászásnak. Vem adják ast Ingyen, nnm olyan könnyű a bejutás s töndérklrály palotájába, meg kell ast érdemelni. Ilallgatsg fenyvesen haladunk keresztül. Lépteink nettét fölfogja as ásványra hullott fenyőtűk sxönyege. Ax ötvény helyűnként iesxúktil, hatalmat sziklák sioritják a lejtő fnlá. Ha kedvei sz idá, akkor Innen ax útrúl a Királyhngyben gyönyörködhetünk, esetleg még a Magas-Tálra egyik-másik csúcsát Is láthatják. Ennyi természeti népség látása, ha nem Is voltunk különösen érzékenyek a természet széptágei Irént, mégis fogékonnyá tett bennünket és így gyönyörűit érsésekkel érőnk a barlanghoz. A töndárkirály megkövetelt a magáét, megcsap a jeges levegő, és ml szinte elfogúdott szívvel lépőnk be a jég birodalmába. Magát a barlangot azonban mindenkinek a saját azemávol kelt látnia, azért a kedves olvasót nem la fogjuk tovább kalauzolni. A dobálnál jégbarlang e napokban ünnepli fölfedezésének századik évfordulóját. 1670. június IS volt. Ennek as emlékexates napnak a hajnalán elindult nyolc férfi, megpakolva kötelekkel és mindenféle bányászszerszámmal. Céljuk a dobálnál határ északi rászán fekvő Ducsa-hegy volt, amelynek oldalában emberemlékezet Óta Ismeretes volt a féglyuk, egy nyitás, melyből tújriogált a hideg, és melynek környékén egész évbon mogmaradt s jég. Céljuk ennek á jáglyuknak a föltárása volt. Egyébként már régen ismerték sz emberek ezt a sziklahasadékot, Ide jártak a favágók és a pásztorok forró nyári napokon hésölnl. A Ducsa-hegy felé Igyekvő férfiak jól tel voltak készülve feladatukra. Kufflnyt jené bányamérnök, Láng Gusztáv honvédféhadnagy és Mága Endre tisztviselő, Pack jéxsaf ás a Gák-testvárek bányászok, Lipták jenes bányafelőr és dr. Fehér Nándor orvos, mindnyájan dobsinai lakosok. A jáglynk föltárásában sokéves bányász-tapasztalataikra támaszkodtak. A jeges lyukhoz elérve fölállították a fából készült csigát. Elismételték s megbeszélt jelzéseket. Rnfflnyi vadászfegyverével belelött a lyuk nyílásába, hogy a visszhang szerint képet tud|on alkotni a barlang mélységéről. Ezekutón Ruffinyi felövezve leereszkedett bányászlámpással a kezében a mostani Kisterembe. Gyenge világítás mellett nem akart hinni a szemének, hogy mindaz, amit lát, ax jég. Tovább zkart ereszkedni, de sziklák közé szorult. A jelzésre elkezdték föntről húzni, csak dr. Fehér jött rá, hogy az adott jelzés „álljt" felont, kölöuben a tölhuzásnál Ruffinyi meghalt volna. Kiszabadítva magit a sziklák közül, fáiig ájulva húzták föl társai. Amikor magához tárt, lelkesen beszélt a látottakról. A lelkesöltség elfogta az egész tárzazágot. Ruffinyi ájbál leereszkedett éz lépcsőket vágott a jégbe, hogy társai is követhessék. A dobsinai jégbarlang 1871 nyarán nyílt meg a közönség szí mára, A barlang lCIS-ig Dobsina város, azóta több mint Uz különböző szervezet tulajdonéban volt továbbfejlesztésének nagy kárára. A barlangot aok mái nevezetes embereit kívül megnézte jókat is egy nagy magyar művészcsoporttal. A barlangot meglátogatta Lesseps, a Szuoxi-csatorna építője. Nansen, a híres zarkkntatú, Pave! Orsxágh Hviezdoslav szlovák költő ős sokan mások. Érdekességként megemlítjük, bogy itt kezdte pályafutását -több nevet műkorcsolyázó Is. KKAUSZ ENDRE A jégbarlang festői lója A barlang nagyterme (Foto: Magda Hareníárováj AÍ‘6h* isseim. éséie*' Caak pár percig tartott a felhőszakadás. Nemcsak az ég csatornái nyiluk meg, hanem a pokolé U. Gyászt éz könnyet, kexerüzéget, árvaságot ét özvegységet zúdítottak harmincnégy cialádra ét sok-sok rokonra, barátra, «sereimet leányra. fia a szomszédos városokban, falvakban síéi a táskarádió, az uzzodában borzongé kamaszok bámulják a leányok zzáp majdnemmexteleiiségét, a futballpályákon a szurkolók üvöltöznek éz ujjonganek, biztatják a kedvenceiket, t az újságok csak ltt-ott írnak valamit a szerenczátlnnzdgrét... Tudom jól, hogy így van ez rendjén! Hiszen, ha az emberek gyászolni akarnának, akkor az élet csupa gyász, könny éz átok lehetno. Naponta löktök szerencsétlenség történik! Nem kell biborű, nnm koll imperializmus, de még csak atombomba sem ehhez, hogy az emberek meghaljanak. Árvíz Magyarországon ét Romániában, földrengés Peruban, nálunk bányaszerencsétlenség, öt tehetetlenek vagyunk a termésret szeszélyes erőivel szemben . . . Nagyon sokszor be kell ezt még ismernünk! Csak pár percig tartott... A napilapokban és a rádióban csak egy rövid hír: „1970. június 9-én kedden a délutáni órákban a hodoníni járásban hatalmas felhőszakadás volt. Ezt kővetően óriási vízmennyiség ömlött be a šardicei Dukla Bányába. A hirtelen betörő vízmennyiség elárasztotta a munkahelyeket, a kivezető utakat, és a délutáni műszakban dolgozó 110 bányász közül 34 bányász elől elzárta a visszatérés lehetőségét..." — jelenti a Csehszlovák Távirati Iroda. Utána még pár száraz tényközlő mondat, am) vajmi keveset mond azoknak, akik bányát csak messziről láttak, akik a vizet csak jóbarátként ismerik, akik még sohasem voltak életveszélyben. Mert ezt látni kell, hogy átérezhessük! 1970. június 13. Emberfeletti erőfeszítéssel dolgoznak az emberek és a gépek, szinte hallom vadul dobogó szívüket, a Uhegésüket és tüleröltetett Izmaik pattogását ... A férfiak szeme vörös az álmatlanságtól, arcukon többnapos szakáll, keserű ránc a szájuk fölött és mégis — valami kétségbeesett bizakodás. Kissé távolabb állnak riadt döbbenettel, sírástól kivörösödött szem mel, kezüket tördelve a bajbajutottak hozzátartozói. Hiába akarják őket hazaküldení, hisran segíteni itt ők nem tudnak! Hiába a szép sző, hiába a parancs, de még a jóakaratü káromkodás is... Mér napok óta itt állnak, alvás nélkül, és sokuknak azóta egy falat sem csúszott le a torkán. Civilek és katonák, öregek és fiatalok, emberek és gépek harcolnak valamiért, ami talán már nincs is, a harmincnégy bányász életéért. Senkinek sincs rá Ideje, hogy velünk toglaikozzon, udvarlaskodjon, töröl-hegyre elmondja, mi is történt Itt valójában. Csak egy-egy odavetett mondatból tudjuk ezt meg. Asszony a talpán Árnyas fák, kanyargós, romantiku» ■óUutak. A 13-as 'rollnak itt e végállomása, Innál már csak autón, s az tán még tovább csupán gyalog tehet mélyebbre hatolni a zöldbe, amivel a Klx-Kárpátok legdélibb vonulata ajándékozza meg Pozsony városit. A forgalom élénk, de nemcsak a téli slazezonban, vagy a tavaszi-nyári ki rándulások Idején, hanem állandóan, mert Itt állnak a kalibát filmstúdiók A filmváros kapuit érzik, ax utat se rompék zárják el, hogy hívatlanok ne tévedjenek be. Az egyik fehér piros sorompót egy idősebb, határa zott mozgású nő igazgatja. Az fireinl őrség tagja Irigylésre méltóan szép helyen tel jesft zxolgálalot, A lombos fák, vt rágós bokrok, pózaitok, üde lehelet» veszi körül. A madarak égési nap trilláznak, s ha nem árad a napfény, a táj szép akkor la, kedves « lom búk közölt zizegő eső zenéje. * h® vas világ Is tele van szépséggel Mégsem fenékig tejfel Itt a szóig* S*t, A kaput ugyanis nemcsak nappal, éjjel Is őrizni kelt. Éjjel a madarak elhallgatnak, legfeljebb a baglyok szárnyalnak suhogása halllk, s nesz leien repölésá denevérek cikáznak «1 olykor, A világ Megváltozik, * sötétségben az árnyak feketébbek, ti lokzatosabbak. Minden mozgás, reu» csenés gyanús lehet. A* asszony pedig a kis f*. házikóba is éberen ül év «1-
