A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
Szép magyar komédia 1. rés? 1. Egy iHlgyerdőben vadászat folyik, a vadakat hajtők, kutyafalkák és vágtató lovasak üldözik. SzfiklU a gyűrű, melyben egy vadkan megszorult. Dühében forog, hátrál, aosarog miközben egy ágaskodó 16 hátán egy női alak (Anna) jelenik meg. A másik oldalon ugyancsak egy 16 torpant mag, melynek hátáról egy fiatal vadász (Bálint) ugrott le. A vadkan azonnal támadt, de a fiatal vadász kezében tár villant és az állat nyakábál máris patakokban folyt a vér. Bálint, vértől mocskosán, fölnézett, s egy pillanatra a megmentett szép nőt látta elmosolyodni, majd eltűnni a fák árnyékában 2. Egy nagy zöld mező közepén lovasok várakoznak, a reptető«» figyelték. Körülöttük néhány fiatal a mezőn szer te-széj|el vágtatott, versengett. A domb felől újabb kis csapat érkezett, őket várták. jókedvűen, zajosan köszöntötték agymást, mely a kaland leplezetlen örömét, Izgalmát fejezte ki. Bálint is derűs lökedvvel ismerkedett a fiatalokkal, miközben Sándorffy Ferkó farolt hozzá szép tarka lován és türelmetlenül mondta: — Bálinti Induljunk! Elkésünk aztán ... Röhögés, kacagás, közbekiáltozás szakította félbe Sándorffy!, de Bálint visszaszólt: — Alkonyaira odaérünk ... 3. Bálint leintette a fiatalokat és így parancsolt: — A keresztesi erdőknél állunk lesbe... Pribék hetek óta szaglászik ... Arra megy a szolnoki posta, s velük a vásárosok. Tíz-tizenöt szpöhi kíséri őket. Hunyadi, Pribék előre mennek! — Majd a fiatal lovasokhoz és apródokhoz fordult: — Ti pedig, nehogy túlságosan felbuzduljatok, Hartyányival hátramaradtok! Ha szükség van, akkor... Induljunk, Isten segítségével! — és elsőnek vágtatuti a bokrok közé, ahol keskeny ásványok vezettek. 4. Egy erdei úton robogott a csapat, s az egyik fordulóban Pribék várakozott. Lelassítottak, s Bálint Pribékkel együtt óvatosan elóreléptetett a leselkedő Hu-5 6 nyadiig. A lombok mögött egy széles tisztás látszott, melynek túloldalán gyanútlanul négylovas, díszes delizsánsz várakozott, mellette tarkaruhás, idegen lovagokkal. Az erdőből lépésben kilovagolt a csapat, s Bálint kényelmesen odakocogott az idegenekhez. A hintó függönye félrehúzódott, mely mögül egy előkelő, de ingerült, rideg és enervált parókás férfi nézett ki. — Monsieur? — szólalt meg a francia követ. Bálint az ablakhoz lépett és bókolva mondta: — Monsieur — majd szépen ejtve tovább folytatta: — Sprechen Sie Deutsch? — Si paria Ualiano? Az idegen kellemetlen arroganciával hallgatott, mire Bálint irgalmatlan rossz kiejtéssel mondta: — Monsieur, permetezz Vous ... Nous, qui representJ ... 5. Egyezerre erős lódobogás, fegyvercsörgés és keleti harci riknltozás hallatszott. Mindenki odafordult. Törökök voltak. Tulajdonképpen mindennapi találkozás volt, tarka életképnek látszott, ahogy a tisztás távoli végén megálltak. Bálint ünnepélyesen kivonta kardját, a francia lovagok is, de a követ leintette őket. A törökök buhóckudva, csúfnlódva. de békésen várakoztak. Csak egy fiatal tollas török tiszt ugratott előre és játékosan, fitogtatva forgatta snablyáját. Bálint vadul rávágtatott a tőrökre, aki könnyedén félreugratott előle. A második támadást viszont már nem tudta kivédeni év rövid összecsapás után a török tiszt vérbe borulva bukott le lováról. 6. A sértett törökök, nagy üvöltözés és káromkodás közepette, előrohantak és Bálint körül összecsapott a két csapat. Vad tusakodás kezdődött, s pillanat ik alatt vér öntözte a zöld pázsitot. Sándorffy Ferkó mellébe egy tört kúpja szóródott, mely a hátán meredt ki. Bálint odafordult, de hátulról szablya csapott sisakjőra. A törökök túlerőben voltak, Így kilátástalannak látszott a további küzdelem. A csatározás közben Hartyányi elorditotta magát, és lovát hirtelen mozdulattal az erdő felé irányította. A csatazaj pillanatokon belül elült, csak a véres tetemek jelezték, hogy nem sokkal előtte még halálos ellenfelek küzdöttek itt egymással. (Folytatjuk)
