A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
Gustáv Husák: A szerző három nagyobb önálló fejezetre tagolta a könyver, ezek: a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a nemzeti felszabadító küzdelem befejezése. A szerző célja a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeinek, történetének a személyes tapasztalaton alapuló elemzése. Eredetileg memoárt akart írni, de közben felhasználta a már közölt történelmi munkák anyagát, a korabeli irodalmat és a folyóiratokban megjelent ismertetéseket is. Husák műve nem egyszerűen emlékirat, ennél több: tudományos igénnyel és apparátussal megírt mű, amelyet a szakemberek is felhasználhatnak a korszak tanulmányozásához. Ez a könyv az 1943 és 45 közötti időszak eseményeit eleveníti fel, a történelmi előzményeket a szerző csak futólag érinti. A Szlovák Nemzeti Felkelés fordulópontot jelent a modern szlovák történelemben. A nép erői tevékenyen szóltak bele jelenük és jövőjük kérdéseibe. A múlt és a jelen sok forrásából gyülemlett fel az a hatalmas áradat, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben, mint a nép kezdeményező erejének akaratának politikai és harci fellépésének mozgalmas korszakában tetőzött. Ez a mű megpróbálja bemutatni, miként zajlott le a szlovák nemzet felszabadításáért vívott harc utolsó fázisa, mely erők s milyen utakon vezették ezt a küzdelmet, s miközben zajlott, hogyan alakultak ki, hogyan kerültek helyükre a felszabadulás s az azt követő fejlődési szakasznak jellegzetes vonásai és alapállásai. Fő hősei a felkelés, a forradalmi harc terhének hordozói: a szlovák néptömegek. A könyv nem a Szlovák Nemzeti Felkelés története, adalék a felkelés történetéhez. Olyan ember tanúságtétele, aki részt vett az eseményekben, szerepet játszott a párt- és állami szervek vezetésében, közelről figyelte őket és kötelességének tartotta, hogy megmondja a szlovák nép harcáról az igazságnak azt a részét, amelyet ismert. Ma főképp azért szükséges megmondani az -igazat a Szlovák Nemzeti Felkelésről, mert az 50-es évek első felében eltorzították történetét, kiforgatták tényeit, szétszakították összefüggéseit — állapítja meg a szerző. „A Szlovák Nemzeti Felkelés történetét az elmúlt években szubjektív vélemények alapján szabták ki, vissza kell adni az események' igazi arculatát, a felkelést a maga tömegjellegében, népi és nemzeti karakterében kell meglátnunk, s az egyes embereket vissza kell téríteni arra a helyre s azokhoz a feladatokhoz, ahol ezekben az években valóban állottak s amiket valóban végrehajtottak. Ma is csak a hiteles történelem nyújthat tanúságot, csakis ez lehet népünk büszkeségének és erkölcsi erejének forrása.“ Gustáv Husák rövid történelmi bevezető után rámutat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt szerepére és a fasiszta szlovák állam rövid életű fejlődésére. Az imperialista német fasizmushoz fűződő lakájkapcsolat irányította a szlovák politikát, gazdasági életet, kultúrát, tudományt, egyszóval mindent. A klerofasiszta garnitúra németbarát hisztériája pedig akkor tört ki igazán, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. A Szovjetunió elleni indított háborúban a szlovák—német fegyverbarátság a szlovák fasiszták régi kommunistaeilenességére épült. A szlovák fasiszta vezetők azzal dicsekedtek, hogy régóta szembenállnak a bőlsevizmussal. Tuka Berlinben azzal kérkedett, hogy „a szlovák nemzet kezdettől fogva azon nemzetek közé tartozik, amelyek elfogadták az antikommintern-paktum alapelveit s azokat politikai programjukban következetesen érvényre juttatták“. A szerző felteszi a kérdést, hogy milyen társaságba, milyen nemzetközi erők közé akarta Tiso besorolni a szlovák nemzetet? Erről ő maga mondta: „Mint az új Európa építésének szerény segítői beálltunk a már menetelő nemzetek sorába. Már áll az új Európa frontja, amely így fest: a nemzeti szocialista Németország, a fasiszta Itália, a falangista Spanyolország és a népi Szlovákia.“ A fasiszta rendszerű Európa volt a mintaképük, minden erejükkel^ azon voltak, hogy ebben az „új Európában“ tisztes helyet vívjanak ki maguknak. Szlovákia helyzete 1943 nyarán megérett arra, hogy az antifasiszta mozgalmat a hitlerizmus és a szlovák fasizmus elleni harc maga-Tanúságtétel a Szlovák sabb fokára emeljék, hogy szervezetten, harcos mozgalommá alakuljon át, amely a nép szabadságáért vívott fegyveres felkelésbe torkollhat, mint ahogy abba is kell torkollnia. Evégett egyesíteni kellett valamennyi demokratikus és antifasiszta erőt, valamennyi ellenzéki irányzatot, egységes programot és célt kellett adni a mozgalomnak, egységes szervezettel és vezetéssel keltett ellátni, meg kellett keresni a fasizmus elleni harc legmegfelelőbb és legsikeresebb formáit, összhangba hozni a szlovák nép küzdelmét az európai nemzeteknek, a Szovjetunió népeinek antifasiszta harcával. Erre a feladatra Szlovákia Kommunista Pártjának volt történeti hivatása. A szlovákiai munkásosztály jelentette a fasizálódott szlovák polgárság legfőbb ellenfelét. Osztályérdekei tökéletes ellentétben álltak a burzsoázia érdekeivel. Ezért a fasizmus elleni harc s a győzelem a TANÚSÁGTÉTEL hustáv husák A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSRŐL munkásosztálynak volt legsajátosabb osztályérdeke. A kommunista párt a szlovák fasizmus legelszántabb ellenfele volt. A történelemből ismeretes, hogy a forradalmi tömegfelkelések sohasem kezdődnek el és zajlanak le úgy, ahogyan előkészítették és tervezték őket. A forradalmi tömegfelkelés stratégiájának sokkal bonyolultabb törvényei vannak, főleg, ha olyan politikai és katonai küzdelemről van szó, amilyen a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. Nem lehetett előre pontosan megállapítani, hogy a lakosság melyik része vesz részt lelkesen a harcokban és melyik helyezkedik a várakozás álláspontjára, végül mely erők támadnak nyíltan a felkelés ellen, mert a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti felszabadító háború volt, de ugyanakkor belső harc is a fasizmus és az antifasizmus között. A szerző könyvének második részében leírja ezeknek az erőknek a találkozását és összecsapásait a tárgyalt időszakban. A Szlovák Nemzeti Felkelés sem úgy kezdődött, ahogy Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége és a Nemzeti Tanács elképzelte. Az alapfeltételek — a megegyezés a Szovjetunióval, egybehangolás a szovjet hadsereg akcióival, utasítások vagy tanácsok Moszkvából — nem voltak adottak. A szovjet csapatok északon és délen olyan messze voltak a szlovák területtől, hogy saját erőikkel a felkelők nem tudták átvágni magukat ezeken a távolságokon. Nem sikerűit felvenni a kapcsolatot a szovjet hadvezetéssel sem. A Szlovák Nemzeti Felkelés így kedvezőtlen helyzetben indult meg, amikor kibontakozásának elképzelt kedvező feltételei még nem teljesültek, de tovább várakozni már nem lehetett. A német katonai megszállás kísérlete az egész népet átfogó ellenállás kezdetének utolsó lehetséges időpontja volt, a felkelés előkészületeinek megindulásától fogva számoltak ezzel az alternatívával is. Nemzeti Felkelésről A Szlovák Nemzeti Fekelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmakat is jelentett a fasiszta Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés megrázta Tisónak Hitlertől függő államát. Csehországban Frankot állandóan félelemben és idegességben tartotta a Protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a német szövetségesnek; egyszóval összekúszálta a fasiszták közép-európai helyzetét. Ehhez járultak a katonai okok is, ha ezek nem is voltak elsőrendű jelentőségűek. A szovjet csapatok lengyel és román területről átverekedték magukat a Kárpátokon, a Szlovák Nemzeti Felkelés pedig kezében tartotta és ellenőrizte a közlekedési hálózat fontos vonalait, és a németek hátában éppen akkor jelentett állandó veszedelmet, amikor a szövetséges csapatok valamennyi fronton győzelmeket arattak. A szerző könyve befejező részében foglalkozik a magyar—szlovák politikai viszony alakulásával a felkelés utolsó szakaszában, és a magyar uralkodó osztályok politikai felelősségét hangsúlyozza, mikor rámutat arra, hogy Magyarországon nem bontakozott ki tömeges jellegű antifasiszta nemzeti felkelés. A szerző ezt a magyarországi belpolitikai fejlődéssel magyarázza, nem tér ki a történelmi előzmények ismertetésére könyvében, de ennek a kérdésnek mélyebb elemzése nem is tartozik a Szlovák Nemzeti Felkelés témakörébe. Gustáv Husák könyvében leírja kisebb magyar és más nemzetiségű felkelő csoportok és katonai egységek csatlakozását a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, amelyek kiemelték nemzetközi jelentőségét. A szerző a harmadik részben a felkelés bukásának katonai és politikai okait magyarázza, és kitér a londoni kormány politikai sakkhúzásaira a felkelés idején. A II. világháború milliós tömegeket mozgatott meg, hihetetlen szenvedéseket zúdított a népek millióira. Szlovákia munkássága és a dolgozó nép ekkor lehetőségei látott arra, hogy a dolgozók társadalmi létének alapvető kérdései megoldást nyerjenek, hogy megszüntessék az élősködő rétegek osztálykiváltságait, a felújított államban megszilárduljon a dolgozó ember helyzete valamennyi probléma megoldásában. A szlovák nép mindezeket a kérdéseket felvetette a Szlovák Nemzeti Felkelésben, kialakította a nép hatalmi szerveinek rendszerét, s ez lehetetlenné tette a régi előjogok alapján gyakorolt uralmat. Elindította a nemzeti demokratikus forradalmat, kialakította .ennek forradalmi és politikai feltételeit. A szlovák nép nagy iskolát járt ki a fegyveres harcra való felkészülés hónapjaiban, főként azonban a felkelés két hónapja s az utána következő korszak hosszú hónapjai alatt. Tudatosította, hogy van ereje, vannak lehetőségei, harcot vív és áldozatot hoz és céljai vannak. Embereket nevelt a maga számára a harcokban, kommunista és antifasiszta harcosokat nevelt, akik megtanulták a társadalmi törvényszerűségek és lehetőségek marxista felismerését. Gustáv Husák könyve erről a történelmi fejlődésről ad átfogó képet az olvasónak. A könyv olvasmányos szövege közei hozza az eseményeket az egyszerű olvasóhoz is, de a feldolgozott anyagot a szakember is felhasználhatja, és a munka további kutatómunkára serkenti a történészt a felkelés történetének megismerésében. A fordító a magyar szövegben helyesen használta a marxista történelmi terminológiát, eltekintve egy két tárgyi tévedéstől. (Például Senica — nem Szene, Szene 1943— 45-ben nem tartozott az akkori szlovák államhoz.) A könyv stílusa leköti az olvasó figyelmét. HAMAR KÁLMÁN KÖNYVESPOLC
