A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-13 / 37. szám
Jövendölés" vagy tudományos előrejelzés? Napjainkban gyakori vitatéma a társadalomprognosztika. Érthető, hisz viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk a tudományos kutatásoknak erről az új területéről, mely a jelenlegi rendszerek jövőjével, a társadalom fejlődésének tudatos alakítását tehetővé tevő ismeretek racionális feldolgozásával foglalkozik. A. szocialista országokban a tudományos kutatók egyre bővülő tábora műveli e bonyolult, összetett kutatási területet. A Szovjetunióban kiemelkedik közülük Igor Vasziljevics Besztuzsev-hada történész, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Társadalomtudományi Intézetének dolgozója és Vlagyimir Alekszandrovics Liszicskiu, az Önműködő Számítógépek Intézetének munkatársa. A Tvorba szerkesztője a közelmúltban beszélgetést folytatott Moszkvában a két tudóssal. A beszélgetést, mely rövid áttekintést ad a társadalomprognosztika helyzetéről, az alábbiakban ismertetjük. A társadalomprognosztika — komplex tudományterület A társadalomprognosztikával szemben bizonyos előítéletek alakultak ki. Sokan egyszerű jövendőmondásnak tartják, ■ azt várva tőle, hogy abszolút valószínűséggel jósolja meg a fejlődés alakulását. Mások viszont azt hangoztatják, hogy a társadalomprognosztikának csupán a kapitalista országokban van létjogosultsága, a szocializmusban csak a tervezés jöhet számításba. E téves felfogások félreértésből, illetve tudatlanságból fakadnak. „A társadalomprognosztikába a tudományos előrejelzés konkretizálásának egyik formáját látom — mondotta Besztuzsev. — E konkretizálásnak sajátos tormája még a programozás, a szociális folyamatok közvetlen irányítása stb. A jövő kutatás művelőjének nem a társadalmi problémák konkrét, a tervkészítéshez és a programozáshoz hasonló megoldása a feladata. Munkájának célja a fejlődés számításba jöhető változatainak az objektív valóság ismerete alapján történő felvázolása, e változatok valószínűségének megállapítása, valamint annak meghatározása, hogy mi az, ami a fejlődés által nyújtott lehetőségek közül a társadalmi értékek rangsorolása alapján kívánatos lehet számunkra. Tehát nem ösztönszerű találgatás ez, hanem a lehetséges persjiektívákról folyó, konkrét adatok felhasználására épülő fejtegetések feldolgozása, mely alapul szolgálhat a tervek, programok összeállításához, a különböző határozatok meghozatalához,“ ,,A tapasztalatok azt mutatják — folytatja Be sztuzsev —, hogy az effajta eljárás nagyarányú gazdasági, ideológiai és politikai effektivitással jár. Néhány nyugati cég jövedelme ezen az alapon mégkétszereződött, sőt megháromszorozódott; bizonyítást nyert, hogy a prognóziskészítésbe befektetett minden dollár ötezer dollár hasznot hoz. A prognosztika értékét azonban nem mérhetjük — s főleg a szocialista társadalomban nem — csupán pónzael“ — szögezte le Besztuzsev. A társadalomprognosztikát sokan úgy értelmezik, mint a jövőkutatással foglalkozó önálló tudományágat. Besztuzsev úgy vélekedik, hogy Ilyen tudományról a kutatás önálló tárgyának hiányában nem beszélhetünk. „Mivel is foglalkozna e tudomány? — teszi fel a kérdést. — A tudomány és a technika jövőjével? Ez a műszaki tudományok és a tudomány jövőjével foglalkozó tudományág feladata. A gazdasági és a társadalmi viszonyok fejlődésével a közgazdaságtan és a filozófia foglalkozik.“ A társadalomprognosztika tehát Besztuzsev szerint nem önálló tudományág, hanem az összes tudomány eredményeit egyesítő komplex tudományterület, egy sajátos kutatási irányzat, mely az emberi társadalom fejlődési perspektíváinak konkrét törvényszerűségeit vizsgáló módszerek és gyakorlati eljárások alkalmazásával segíti elő a társadalmi prognózisok készítését. Egyesíti magában az öszszes jelenség és folyamat perspektivikus problémáit: A tudomány és műszaki fejlődés társadalmi vonatkozásait, az orvostudomány, a művelődési rendszer, a kultúra és a jogviszonyok fejlődésének eredményeit, a kül- és belpolitikával, a nemzetközi viszonyok alakulásával, a hadászattal, a föld- és a világűr birtokbavételével összefüggő kérdéseket. A Szovjetunióban e szerteágazó, általában futurológiának nevezett tudományterületet gyakran azonosították a társadalom jövőbeli fejlődésének antimarxista koncepcióival; ezért honosodott meg a társadalomprognosztika elnevezés. Liszicskin a társadaiomprognosztika fejlesztésének szükségességéről szólva azt bizonygatta, hogy e tudományterület létrejöttét a szocialista tábor országaiban nagyban elösegí tette a népgazdaság irányítási rendszerének reformja. Köztudott, hogy az irányítás tudományos megalapozása nemcsak a népgazdaságra korlátozódik, a társadalom életének valamenyi területét, az irányítás minden szintjét érinti. A szocialista társadalom harmonikus fejlődésre törekszik; a társadalom életének bármely területén végbemenő fejlődés szoros kölcsönhatásban áll az emberek életét befolyásoló összes tényezővel. „A fejlődés problémáinak a szocializmust jellemző komplex megközelítése tükröződik a társadaiomprognosztika módszereiben is“ állapította meg Liszicskin. Azokkal a nyugaton jelentkező törekvésekkel kapcsolatban, melyek a jövőkutatással foglalkozó új tudományterület születését politikai mesterkedésekkel hozzák kapcsolatba, Besztuzsev a következőket mondotta: „A tudományos előrejelzés nem újkeletű, alapjait Marx, Engels és Lenin jónéhány évtizeddel ezelőtt vetette meg. A húszas évek közepe táján a Szovjetunióban szorosan a GOELRO tervhez kapcsolódva vette kezdetét a szocialista társadalom fejlődésével összefüggő perspektivikus problémák kidolgozása. Ebben az időben a polgári teoretikusok a tudományos előrelátást és tervezést megvalósíthatatlan vágyképnek tekintették. Figyelmeztetni szeretnénk azokat, akik a felfedezők szerepében tetszeleg nek, hogy az elismerés nem őket illeti meg. A haladás előtt e területen is az első szocialista ország tárta szélesre az utat...“ A jövőkutatás problémái és időszerű feladatai Besztuzsev szerint a jövőkutatás előrehaladása több összetett problémakör megoldását teszi szükségessé. A prognózisok valószínűségének és hatékonyságának mértéke nagyban függ a tudományos előrejelzés gnoszeológiai problémáinak elméleti megoldásától, de nem kis szerepe van a prognosztikai kutatások logikájának és a megfelelő osztályozás és tipológia kialakításának is. Alapvetően fontos feladat a társadaiomprognosztika elméleti problémáinak a dialektikus és a történelmi materializmus tanításain alapuló kidolgozása, a tudományos kommunizmus elméletével összhangban álló tisztázása. A konkrétabb teendők közé sorolja Besztuzsev a tudományos műszaki forradalom társadalmi kihatásának komplex előrejelzését. Liszicskin a tudományos prognóziskészítés módszertani vonatkozásainak fontosságát hang súlyozza, a módszertani problémák megoldását állítja a figyelem középpontjába. A társadaiomprognosztika néhány speciális részprognosztikától (közgazdasági, műszaki stb.J eltérően kvalitatív mutatókkal dolgozik, nem menyiségileg kifejezhető jelenségeket vizsgál. Minden valamire való prognózis elkészítésének legfontosabb előfeltétele a megbízható alapinformációk hozzáférhetősége. Liszicskin ebből adódóan fontosnak tartja az információk megfelelő feldolgozását, ami pontos, kvantitatív jellegűvé átalakítható mutató rendszert kíván. Ennek kidolgozása szükségessé teszi a kvantitatív módszerek széles, a jövőkutatás bonyolult feladataihoz igazodó skálájának kialakítását. „E törekvés már korántsem a jövő zenéje — mondja Liszicskin. — A matematikai statisztikát már a demográfiában és több olyan területen alkalmazzák sikerrel, melyet a matematika a múltban nem érintett. Liszicskin Is azon a véleményen van, hogy elsőrendű feladat a társadalomprognosztika módszertanának kialakítása, a társadalmi fejlődés általános, a dialektikus és a történelmi materializmus által feltárt törvényszerűségei alapján történő kidolgozása.“ „Nem kis problémák ezek — folytatja Liszicskin — és nem várhatjuk, hogy önmaguktől megoldódnak. A társadaiomprognosztika iránt széles körű érdeklődés nyilvánul meg. Tapasztalataim szerint a kvalitatív adatokkal is elérhetők bizonyos eredmények.“ A prognosztikai tevékenység egyeztetése a szocialista táboron belül A Szovjetunióban az utóbbi években több olyan állami intézmény jött létre, mely a prognosztika fejlesztését tekinti feladatának. Hyen a Goszplan, a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság, valamint a Goszsztroj. A Német Demokratikus Köztársaságban és Bulgáriában az állami prognosztikai szolgáltatások egész rendszere van kialakulóban. A kutatásokat e két országban a legmagasabb szinten stratégiai-prognosztikai bizottság koordinálja. A Szovjetunióban részprognosztikával a különböző minisztériumok, kutatóintézetek, a nagy iparvállalatok, sőt egyes üzemek külön osztályai foglalkoznak. Besztuzsev hangsúlyoz za, hogy ezek eredményes működése nagyijait függ a szocialista táboron belüli együttműködés elmélyítésétől. .,S már nem a kezdet kezdetén állunk, hanem bizonyos eredményekkel is dicsekedhetünk — mondotta Besztuzsev. — A KGST keretén belül például sor került a tudományos előrejelzéssel foglalkozó három szimpózium megrendezésére: a legutóbbi Moszkvában zajlott le. Ez nemcsak a tudó mányos-műszaki, hanem a társadalmi-gazdasági prognosztika kérdéseivel is foglalkozott. A szovjet szakemberek ezenkívül rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az NDK-beli és bulgáriai központi jellegű intézetekkel, a Lengyelország 2000-ben bizottsággal, a csehszlovákiai, magyarországi, jugoszláviai és romániai kutató-csoportokkal. Nem mondható el azonban, hogy sikerült kimeríteni az együttműködés valamennyi lehetőségét; megérett a helyzet például a szocialista országok közös információs központjának létrehozására, mely már folyamatban van. A közeljövőben Várnában megrendezésre kerülő szociológiai kong resszuson a szocialista országok tudósai a társadaiomprognosztika kapcsán bizonyára marxista-leninista szellemű megoldási javasia tokkal állnak majd elő“ — tűzte hozzá Besztuzsev. * Liszicskin megállapítása szerint az együttműködésnek a hagyományos szimpóziumok rendezésén túlmenő, minőségileg magasabb szintű formái is vannak. Arra a következtetésre jut, hogy az alapvető célok azonossága a szocialista táboron belül lehetővé teszi a társadalmi-gazdasági fejlődés egyes területeire vonatkozó közös tervek elkészítését, a közösen kidolgozott társadalmi-gazdasági prognózisok bői kiinduló elképzelések megvalósítását. lk. j.)
