A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-13 / 37. szám
iWtÜ***' Farkas Marika tánczenét hallgat Benősülni! A meglévő holdakat megduplázni! Szép hozománnyal férjhezmsnnl! Minek a tanulás? Minek a könyv? Mi az, hogy kultúra? A férfi arra született, hogy gyermekkorától dolgozzon, a leány pedig arra, hogy íérjhezmenjen és gyerekeket szttI|Sn. Húsz-harminc évvel ezelőtt még Így gondolkoztak az emberek, azóta viszont már mindent másképpen néznek, másként látnak. Tanulni akarnak a liatalok: fiúk és leányok egyaránt, s a szülők pedig minden áldozatra képesek azért, hogy a gyermekeik célt érhessenek. Így van ez városon és falun ... így van ez Tardoskedden is, A péróban született Valóban ott, de azóta a péró is megváltozott. A házak már szépek, tiszták. Egyikből sem hiányzik a Bogdény Mária segit a mamának Nem mindenkinek sikerül mosógép, a tövé, a zenegép. A múltra inkább csak a sáros-poros utcák emlékeztetnek. Farkas Marika kitüntetett tanuló volt a kilencedik osztályban. Elmondja, hogy a nővére már az érsekújvári gimnáziumba Jár, ahová ö is készül), az öccse pedig most nyolcadikos. — Melyik a kedvenc tantárgya? — A biológia. — Tehát akkor biológusnak készül? — Még nem tudom. — Mit csinál legszívesebben? — Énekelek. Minden új magyar táncdalt Ismerek. Nézzék csak, mennyi lemezünk vanl Kedvenc énekeseim? Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Szécsi Pál, Korda György. — Volt már valahol nyaralni? — Igen, a Magas-Tátrában. Nézzük ezt a szép tiszta rakást (pedig bejelentés nélkül Jöttünk), a könyvszekrényben a könyveket, és csodálkozunk. A későbbiek során azután megtudjuk, hogy az édesapja is gimnáziumba járt „még a régi világban“, jelenleg pedig raktáros a Priemstavban. fme, itt a magyarázati Ezt a pérőt, a Farkas-családot mér „megfertőzte“ a kultúra, gyógylthatatlanul megfertőzte. Farkas Marika és a szülei megtalálták a péróból kivezető utatl S bízunk abban, hogy ennek a szorgalmas és szép kislánynak továbbra is minden sikerül. A család kedvence — A fiaim még a gondolatát is kitalálják, — mondja a boldog Móder mama. — Nézzék csak, ez Marika szekrénye! Akár ma férjhez adhatnáml — És a fiai hol dolgoznak? — Híres futballisták a fiaim. Itt vannak a képeslapok, amiket a világ minden részéből kapunk tőlük. Olyan gyerekek, hogy egy anya sem kívánhatna jobbakat... Laci fiam a Siovan, Jóska pedig a kassai Lokomotíva játékosa. Nézzük a gyönyörű képeslapokat: Svájc, Amerika, Svédország, Dánia, Lengyelország, Egyiptom, s közben pedig a család kedvencéről, Marikáról beszélgetünk. — Mind a kilenc osztályban kitüntetett tanuló volt ős az érsekújvári kereskedelmibe szeretett volna menni. Sajnos, matematikából nem sikerült a felvételi. — S hogy döntött a családi tanács? — Gimnáziumba megy. — Nagyon bántotta Marikát ez a sikertelenség? — Először igen, de azután, amikor megtudta, hogy a gimnáziumba is tanítanak gépírást, megvlgasztalódott. Ha tudni fogja a gépírást, gimnáziumi érettségivel is jól elhelyezkedhet. Különben pedig beszéljenek vele, közben már átöltözött. Móder Marika olyan, mintha divatbemutatóra készülne. Szép, kedves, beszédes és — divatos. — Én szívesen mentem volna a kilencedik után dolgozni, de a szüleim és a testvéreim azt akarják, hogy tovább tanuljak. Kedvenc tantárgyam a vegytan volt. Szabad Időmben szívesen énekelgetek és táncolok, — mondja magáról. — Hányán vannak a Mőder-családban? — A szüléink, két fiú és két lány. Apám a szövetkezetben dolgozik, édesanyám pedig a háztartásban. Jó szakember lesz — A bátyám villanyszerelő itt a faluban és mindig vitt magával, [gy kedveltem meg ezt a szakmát — mondja Bencze Sándor, akit egy Rejtő könyvvel a kezében leptünk meg. — Milyen volt a kilencedikes bizonyítványa? — Volt egy hármasom. — Hová vették fel munkába? — A sellyei Duslóba. Bencze Sanyiból villanyszerelő lesz — Mit csinál a szabad idejében? — Nézem a tévét, rádiót hallgatok, s főként olvasok. Már nyolcvankét saját könyvem van. Kedvenc íróm Rejtő Jenő. Édesanyja elmondja, hogy férje Pozsonyban segédmunkás, három gyermekük és egy unokájuk van — eddig. Nagyon örül, hogy Sanyi fia bekerült a Nitrogén Művekbe. Olyan házias kislány Már megint egy Marikai De mit tegyek, ha a véletlen így hozta? Bogdány Marikához nem véletlenül Jöttünk el. Ö a Surányi Jednotába jelentkezett, de még csak felvételire sem hívták. Ugyanis, becsúszott neki a bizonyítványéba egy undok négyes. Partizánskeba hívták, de az túlságosan messze van, és a szülők még féltik a kislányukat, hiszen, éppen abban a bizonyos korban van... Mint a többi kilencedikes kislány, öt csak' az érs-akújvárí Pletaexbe vették fel, mint betanulót, s ha minden a lehető legjobban sikerült, munkásként dolgozhat náiuk. — És a hobby? — Legjobban takarítani és főzni szereti — mondja az édesanyja. El is hisszük neki, hiszen ml is a fazék mellett találtuk Marikát. Házias, kedves kislány. Nagyon jól tudja, hogy még három kisebb testvére van, s iparkodik édesanyja válláról levenni a teher egy részét. Putyera Rozáliát olvasás közben leptük meg És végül egy Rozika Putyera Rozália két hármassal végezte el a kilencedik osztályt. Dolgozni akar, pénzt keresni, ezért mondott le a továbbtanulásról. A Zdrojba megy elárusítónőnek. Elmondja, hogy szereti a tánczenét, kedvenc énekese Zalatnay Sarolta. Móra Ferenc könyveit olvassa legszívesebben. Gyakran jár moziba, utoljára az Angelikát látta. Beszél arról is, hogy az osztálytársai közül elég soknak nem valósulhattak meg a tervei, mert nem vették fel őket oda, ahová készültek. Ez elég szomorú ugyan, de érthető. Sajnos, a diákok nem értik meg az iskolában, hogy nem a szüleiknek vagy a tanítóiknak tanulnak ... Hogy nem elég a tervezgetés, az álmodozás, mert a siker első feliétele a szorgos munka, a tanulás.
