A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-30 / 35. szám
Ajkán életre kel a népdal Amikor először találkoztam rate, egy hatalma« hegedűtokot cipelt A hegedűtök azért tűnt hatalmainak, mert ö kicsike rolt. Vastag hajfonatai a derekát verd esték, meleg szamáréi belesimult az ember leikébe s többé már nem rolt idegen. Egy internátu«! ágyon Bitünk, sokan lányok, s egyszeresek kitaláltuk, hogy énekeljünk, ö kezdte, csodálatos tiszta szoprán hangja mindrágig kicsengett a miénk küzlil. Aztán már mindig énekelt, hogyha megkértük rá. 0 lett a ml csalogányunk, Balogh Matlld, akkor a Nyltral Pedagógiai Fakultás elsőére« orosz-zene szakos hallgatója. Ma orosz-zene szakos tanár. Amit elkezdett, réghez ritte, akármilyen nehéz is rolt. Küldőben semmit sem ráltozott, csak e zenét, az éneklést szereti még jobban mint ralaha. — Hogyha megtiltanák, hogy énekeljek, belehalnék. Nálam ez lelki kényszer, akkor I« énekelek, amikor egyedül ragyok. Ezért nem is tudnám pontosan megmondani mikor kezdődött. Úgy hiszem retem kezdődött s velem is ér most már réget. Hol Itt, hol ott csendül fel a hangja. Népviseletre termett alakja, hogyha megjelenik a színpadon, mintha egy darab faluvégi alkonyat úszna be mögötte hajába tűzött pántlikáiban. Forrás vizénél is tisztább hangja melegen, kicsit remegve, belelsssa magát az ember leikébe. Ajkán életre kel a népdal, s pontosan azt a töltetet adja neki, amely hajdanában megszülte. Hogyha a bánat tövéről fakadt, búsan, s ha örömből, akkor jókedvűen, vidáman adja vlszssa. Ogy énekli a népdalt, ahogy csak nagyon kevesen énekeseink közül. Őszintén. Első nagyobb sikere 1960-ban az ötszögig népdalrersenyen született. S mert nem lehetett másként az idei „Tavaszi szél vizet áraszt“ rersenynek is egyik győztese tett. Azóta nagyon gyakran fellép. A Gombaszögi ünnepségeken a közönség, már mint kedvencét tapsolta meg. Merre kanyarodik pályája, meddig ér el rajta, még a jövő titka. Nincsenek égbetörő tervei. A kelleténél is szerényebb. — Tanítónak lenni, majdnem olyan jó, mint énekelni. Szeretem a versoket, a festészetet, mindent, amiben egy kicsit is érsek magamból, a többi emberből. Középiskolás korában az Ifjú Szivek szólóénekeseként nagyon sokfelé Járt az országban. S megalakulása pillanatától tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók énekkarának is. — Így jutottam ki külföldre. Nénié torsiig be, Finnországba. Soha nem felejtem el ezeket a turnékat. Itt értettem meg igazán, hogy milyen nagy fontossága van a dalnak, a zenének az emberi lélek hangjának. Az egész világon mindenki megérti, anélkül, hogy le kellene fordítani, akárcsak a festményeket. S hogyha már itt tartok, szeretném egy általam nagyra becsült festőnek, akit személyesen sajnos nem lemerek, Szabó Gyulának megköszönni az ajándékát, amelyet a népdalversenyen kaptam. Gyakran láttam föllépni, s ahogy elnézem mindig eszembe jut, maga is alakja lehetne akármelyik kedvenc dalának. Mintha nem is a zajos nagyváros, hanem egy csendes falu küld te volna el hangját a világmiit általa. Énekelni, énekelni. Ez a mólt, jelen, jövő. Az egyetlen biztos amihez mindig visszatér, mint egy nagy meleg tűzhelyhez. KOVÁCS MAfiDA
