A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
KOMPOZÍCIÓ 70 Fiatal szlovákiai magyar képzőművészek kiállítása JLosoncon Már régebben foglalkoztatott a csehszlovákiai magyar képzőművészet helyzete. A lapok hasábjain nagy vita folyik az irodalomról, nyelvészetről, költészetről iha a vitatott tárgy annak nevezhető), csak épp a képzőművészek nevével és munkájával — alig találkozunk. Kiszorítják őket az irodalmárok és Irodalmárkodók. Pedig van nak képzőművészeink és bátran állíthatjuk, hogy munkásságuk közép-európai szintű, s fontos dokumentuma a csehszlovákiai magyar kultúrának. Mégis, ml okozza áldatlan helyzetüket? A Csemadok, fennállása óta az öntevékeny színjátszó csoportokra, a népi táncegyüttesekre és a nem mindig jól értelmezett irodalmi műsorokra fordította első sorban a figyelmét. Az utóbbi években csatlakozott ezekhez a népdal-mozgalom, de olyan kezdeményezésről, amelyik a képzőművészettel foglalkozna, még mindig semmi hír — legalábbis központi, országos méretű kezdeményezésről nem. Ml ennek az oka? Az „illetékesek“ az érdeklődés hiányára hivatkoznak Csakhogy milyen érdeklődést várunk a közönségtől az iránt, amiről nem is tud. A legtöbb csehszlovákiai magyar nem is tudja, hogy vannak művészeink és kik azok. Pedig a képzömű vészét a kultúra egységét tekintve nem marad el az Irodalom vagy a zene mögött, s ismerete szintén az általános műveltséghez tartozik. Ezen a helyzeten akarván javítani kezdeményezte Var ga Ervin, a losonci Kármán József Irodalmi és Művészeti kör képviseletében egy kiállítás megrendezését fiatal magyar képzőművészek alkotásaiból. Meg akarta törni a kétoldalú hallgatást: a közönségét és a művészekét. Maga a rendezés, az anyag beszerzése sok fáradsággal járt, hiszen a fiatalok joggal bizalmatlanok egy ilyen helyi méretű kezdeményezéssel szemben. Az anyag, amelyik már egy kiállítóterembe töltésére elég volt, né hány hónapos késéssel gyűlt össze, így ;az őszi Madách napok helyett a Tavaszi Kulturális Seregszemle keretén belül kerülhetett sor a kiállítás megrendezésén A kiállítás anyagát nagyrészt grafikai munkák képezték. Komoly helye volt a kiállításon Nagy József grafikai sorozatának, melyet részben Ady-versek, részben az élet fonákságai Ihlettek; de nem kevésbé érdekes a ná la sokkal fiatalabbak munkája. Így Túrosán László — még diák — kőnyomatai jó technikai felkészültségről és fejlett szépérzékről tanúskodnak. Munkáján még nagyon érezni a keresést, de megvan a reménye annak, hogy találni is fog: művészt, egyéni kifejezést. Stefunkóné Szabó Erzsébet finom, nőies rézkarcai és fábametszett Madách-illusztráciől bárhol megállnák a helyüket — komoly, tudásra vallanak. Érdekes Kopócs Tibor és Varga Lajos útkeresése. Grafikáik ízlésesek, technikailag is jók, de még hiányzik belőlük az az ér zelml tűz, amely a művet valóban Művé avatja. A kiállított festmények között meg kell említenem Roskoványi István képeit: fiatal alkotójuk ősszel kezdi tanulmányait a bratislavai képzőművészeti főiskolán. A kiállított anyag tehát önálló keresés eredménye, s nyugodtan állíthatjuk: reményt keltő eredmény. Petrovícs Béla régebbi festményeit küldte el, s így nehéz ezekből — a szocialista realizmus határán mozgó — képekből mai művészi arculatát megállapítani. A kiállítás legszámottevőbb résztvevője Bácskái Béla volt. Ojabb tájképein — a régiekkel szemben -- már bátran nyúl az oldottabb, világosszínekhez. Előnyösen érvényesíti a táj adta kompozíciót a kép keret-határolta síkján. Az utóbbi időben már nem elégszik meg a táj ábrázolásával, hanem emberi formákat fedez fül benne és ezeket próbálja kivetíteni. Bácskái, konok szorgalmával, a lehetőségek biztos megérzésével és a nógrád—görnöri tájhoz való szerves kötődésével a kiállítás legjelentősebb művészi egyénisége, hangadója lett. Ilyen volt a kiállítás, ezeket a művészeket Ismertük meg: nyolc fiatal művész. Hogy a kiállítást hányán látták, nem tudom, de tudom, hogy a terem kölcsönzője a kiállítást a tervezettnél két nappal előbb szétszedette. S az Illetékes helyt és járási szervek ezt hagyták ... A „Kompozíció 70“ rövid ideig tartott és anyaga nem volt túl bő — de szép, összességében figyelemre méltó anyag volt, magas technikai felkészültségről vallott, és főleg: jő kezdet volt. Losonc évente tervezi hasonló kiállítás megrendezését, abban a reményben, hogy egyre több résztvevője lesz és a közönség érdeklődése is megnő. Várhatjuk ezt? . „ , Sz. Haltenberger Kinga ifábry Zoltán író, esszá- Irü, kritikus, s szlovákiai magyar irodalom legjeleu tűsebh képvisnláje 11197. augusztus Idén születutt Stósíun. Gimnáziumi tanul ményait Kuasnyfir, végezte, lűlS-ban bevonult katouáuak. A kétéves frontszolgálat nyomot hagyott egészségén itt kazdddiitt tfiddbaja, mely aztán tanul mányatban is megakadd lyozta. IS) 8-ban már sza natúriumban kezeltette ma gát. Utána a budapesti Páz rnány Páter Tudományegyetem bölcsészeti Karán magyar nyelvet, irodalmat és történelmet hallgatott. 1921) ban kláfult betegségé nek hatását évtizedeken át szenvedte Így húzódott vissza Stöszra, és nem tanár lett, hanem író. Mész látképe ľflplf Jr 4 * Kisebb megszakításokkal Itt élte le egész életét, ebben a festői szépségű kis faluban. Címe évtizedeken keresztül változatlan maradt: Stósz via Košice élete képekben Az íré szülőháza Ebben a négyablakos házban lakott, mely két szobából áll. A baloldali első két ablak a lakó- és egyben hálószobájába nyílott, míg a másik kettő mögött az író több ezer kötetes könyvtára található. Fábry mint fiatal katona Az ifjú Fábry életpályáját az első világháború kettétörte. 1915-ben bevonult katonának. Kikerült a frontra, ahol ifjú lejjel élte át a háború borzalmait. A háborús élmény elkötelezővé vált Fábry életében. A Jö vészárukban A háború életeket vesz, ifjú és vén között nem válogat. S akt megmenekül, az mintha életet találna, újraszületne. Fábry is a halál karmaiból menekült meg. így ír erről: „ ... A győz teseknek kiszolgáltatott legyőzőitek karámjában, felettem is ott állt a szuronyra kapott ás döfésre lendül; végzet. Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szememmel találkozott, Gyermekifjú voltam: lehetett a szememben valami csodálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú Is volt egyetemben. Nem tudtam, ml történt, hogy történt: a gyilkolásra kész ember legyintőn intett egyet és tovább ment. Mintha a horogra került halat visszadobta volna a vízbe: növekedj! Míndha emberré — élővé, tudóvá — avatott volna: növekedj! Mindha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án születtem volna másodszor. Itt és ekkor indultam útnak ., Folytatjuk
