A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-09 / 32. szám
zenharmadik fizetés“-t kapnak, ami két vagy három rendes havi átlagfizetésnek felel meg. Gondolom, ezért a pénzért aztán alaposan meg is kell dolgozni, biztosan nagyon nehéz, fárasztó itt a munka. A. N. Szirunyan főmérnök mintha csak olvasna a gondolataimban, egy kisebb épülethez vezet, amelyen már messziről olvashatók a figyelmeztető feliratok: „Tilos a dohányzási Tűzveszély! Vigyázat, gáz!“ Innen hajtják a furatokba a szükséges gázmennyiséget. Az egész komplikált berendezést — három ember szolgálja ki. Magas fokú az automatizálás valamennyi esztakádon. S minden szovjet konstruktőrök és kivitelezők munkája. Egyetlen csavar sem száramazik külföldről. Felbecsülhetetlen értékek a tenger alatt Geológusok meghatározzák az olajrétegeket (ebben nagy szerepe van még ma Is az Eötvös-féle torziós ingának). A Kaszpi-tenger körzetében mintegy 1700 ilyen réteg van. Azután jönnek az olajbányászok, akik már tudják, hogy a legalsó réteg, mondjuk, 4500 méter mélyen fekszik. Ilyen olajréteg tizenhét is lehet egymás alatt. A gazdaságosság szempontjából valamennyi réteget ki kell termelni. A fúrás fokozatosan keresztülhalad valamennyi rétegen. Először a legalul fekvő réteg olajkészletét termelik ki, s ha ez kimerül, „betondugóval“ elzárják. Azután fokozatosan sorra kerülnek a magasabban fekvő rétegek. Egy ilyen furat élettartama nyolc—tíz év. Pezsgőspalack-módszer Az olajréteg mindig tartalmaz gázt is, ez a gáz hajtja fel az olajat. Tehát az olajjal együtt gázt is bocsátanak ki. Ezt azonban ésszerűen kell tenni. Minden tonna olajra pontosan ki van számítva, mennyi gázt kell kibocsátani. Ha kevesebb gázt bocsátanak ki, nem lesz, ami felhajtsa az olajat. Viszont, ha egyszerre nagyobb mennyiségű gázt bocsátanának ki, az olaj ugyan hatalmas gejzírként törne föl, rövidesen azonban ismét csak nem lenne, ami fölfelé hajtsa az olajat. Vannak azonban olyan rétegek Is, amelyekben nincs meg a szükséges gázmennyiség. Ilyenkor a furatba gázt nyomnak, hogy felhajtsa az olajat. A Kaszpi-tenger olaján kívül az itt élő tokhalról is ismeretes, amelynek besózott ikrája az egész világon keresett kaviár. A tengerfenék olajkészlete kitermelésének azonban van egy kellemetlen oldala is. Technikailag nem lehet megakadályozni, hogy ne szennyeződjék el a Kaszpi-tenger vize. Ez a szennyeződés nem olyan nagy mértékű ugyan, mint ami már a mi folyóink vizénél is megszokott, de ez is elég volt arra, hogy a tokhalak az iráni partokhoz húzódjanak. S ahogy az már lenni szokott, mindjárt kialakult a vita, hogy nem lenne-e Jobb felhagyni az olajkitermeléssel és inkább a nagy hasznot hajtó tokhalak tenyésztésével foglalkozni. Nehéz eldönteni, hogy melyik nézet a helyes. Én magara úgy gondolom, hogy végülis a haltenyésztést szorgalmazók nézete kerül ki győztesen a vitából. Nem azért, mert szeretik á kaviárt, hanem azért, mert időközben bőségesebb olajkészleteket fedeztek fel, elsősorban Szibériában, ahonnan a Barátság kőolajvezetéken Csehszlovákiába és más országokba is eljut a szovjet kőolaj. Elképzelhető, hogy a szibériai olaj végülis háttérbe szorítja a Kaszpi-tenger alól bányászott olajat. Egyelőre azonban minden csepp kőolaj értékesebb, mint egy-egy világhírű kaviár. JOSEF ZIMMER Amerikai komédie i Azok közölt ■ tüntetők között, akik Jerry Rubinnak, a „Ylppi“ (Youth International Party — Nemzetközt II- jáseági Párt) megalapítójának nemrég elbangzott beszédét hallgatták, ott volt William Shroeder Is, az obiol Kent Egyetem tizenkilenc évet hallgatója. Az anarchista Rubin, ákl egyike a négy amerikai Cohn-Bendltnek, a következő szavakkal izgatta a jelenlevőket: „Amig nem lesztek képesek megölni a szüléiteket, nem lesz belőletek igazi forradalmár. Hagyjátok ott az egyetemet és legyetek bűnözők. Szegjétek meg a törvényeket és honosítsátok meg a káoszt ebben az országban ...“ Nem egészen harminc nappal ez után a beszéd után vér öntözte a kentl egyetemi karapusz földjét. A fiatal Shroeder vére. A Nemzeti Cérda egyik tagja oltotta ki puskalövéssel a diák éle tét. Vele együtt lett áldozata a Rubin-féle lázltók beszéde nyomán kitört tüntetéseknek két további főiskolai hallgató, két lány: Sandy Sheuer és Allison Krause. (A katonák, akik kioltották ezeknek a fiatal, dezorlentált embereknek az életét, szintén fiatal amerikaiak voltak.) A „társadalom elleni harcnak“ ez a módja mindenütt halállal jár. Bizonyltja ezt például két fiatal négernek, Fatherstonnak ás Paynnek az ese te, akik egy saját gyártmányú bombákkal megrakott gépkocsiban lelték USA - 1967-1969 471 egyetemi sztrájk és felkelés 25 bombamerénylet, négy halott és 598 sebesült halálukat. A cédulán, amit későb a kocsijukban találtak, ez állt: „Számodra, Amerika, dinamit a válaszom!" A Karibi-szigetek egyikén tartózkodott éppen Platt Wilkerson gazdag New York-I kereskedő, amikor értesült leányának, Cathlynnnk tragikus haláláról. Egy villának a rumjai között pusztult el, ahol bambákat gyártott „tiltakozásul a tőkés társadalom ellen". Egy másik elítélésre méltó csoportja as amerikai fiataloknak — a hosszúhajúak. Csavarognak az utcákon, parkokban alszanak, marihuánát szívnak, meztelenül türödnek a washingtoni Kapltólium előtti parkban és ugyanígy táncolnak Abraham Lincoln szobra előtt. Bár joggal elítélik a vietnami háborút — mert ez most „divatos" —, másrészt viszont felgyújtanak parkoló gépkocsikat, üzleteket rabolnak ki és ápolatlan, piszkos külsejükkel elriasztják a rendes polgárokat. A parkokban csaknem mindig orgiákkal végződő „tttntetéseik“-en sohasem hiányoznak a maoista jelszavakkal telepingáit transzparensek. Az Egyesült Államokban hivatalosan működik a náci párt. Vezetője egy bizonyos Rockwell. Maga köré tömörítetté deklasszált elemeknek egy csoportját, akik büszkén vallják Hitler eszméit. Egyenruhájukkal, rendfenntartó osztagaikkal és viselkedésükkel semmiben sem térnek el hírhedt elődeiktől, az SA- és az SS-legényektői. Horogkeresztet viselő romahosztagalk megtámadják a békésen tüntető demokratákat és gumibotokkal szétkergetik azokat, akik elítélik a háborús kalandot. Az amerikai ifjúság legszámottevőbb csoportjának azonban megvan a pontosan körülhatárolt programja. E csoport egyik vezetője bizonyos Mark Rudd, a New York-i Columbia Egyetem hallgatója. Az SOR mozgalomnak j Students for a Democratic Society - Diákok egy Szocialista Társadalomért) ez a fiatal szóvivője nemrég kijelentette: „Mlndannyiunk előtt világos, hogy egyetemünk futószalagon gyártja a tőkés társadalom új gene rációiét. Nekünk azonban nincs szükségünk erre, s ezért eltökélt szándékunk ősszelogn! erőinket a feketék és az amerikai mexikóiak szervezett akcióival, akiket elnyom az uralmon levő osztály. Együtt akarunk harcolni velük az igazságtalan vietnami háború ellen. Szövetségre lépünk mindenkivel, akinek az a véleménye, hogy a kormánynak mindenekelőtt a népet és nem tőkét keli szolgálnia. Fel vagyunk készülve rá, hogy ebben a szellemben végrehajtsuk a forradalmat...“ Felvételek: CAMERA PRESS mm”
