A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-09 / 32. szám
IP islavaSz yinl or ska csendélet léggömbbel Ha maja tiaiu» Készülök, ne engedjétek hozzám az emiekeket; csak elkallódott dolgaimat adjátok «issza halálom óráján. Szálljon be az ablakon a bőrönd, az ernyő, a kesztyű, a köpeny, hadd mondhassam: Nem sajnálok itthagyni semmit. S te, kulcsom, bárhol is legyél, idejeben jelenj meg, hadd mondhassam: Rozsdás vas vagy, drágám, hulladék. Szálljon rám a bizonylatok, elbocsátok, kérdőívek kövér fellege, hadd mondhassam: Lenyugvóban a nap. úti elégia Minőén az enyém, és semmim sincs, az emlékezet is sivár, csak az van. amit iátok. Kicsit gondolkodunk, s íme az istennők se tudják, helyén van-e a fejük. Samukuv városából csak az eső maradt meg, semmi más, csak az eső. 1 A párizsi Louvre pöttyé zsugorodott, bebújt a körmöm alá. A Saint-Martin útból csak a lépcső látszik, a semmibe vezet. A csupa-híd Leningrad immár csak másfél híd, semmi egyéb. Minden az enyém, és semmim sincs, az emlékezet is sivár, ^sak az van, amit látok. A tájak — titokzatosak s megfughatatlanuk, az utolsó fűszálig, a porszemig, egy csepp vízig Egy tűszál sem lehet az enyém, egész valójában. Megérkezés és búcsú egyetlen percbe tömörül. A háttérben a túl sok s a túl kevés egyetlen főhajtásban rejtezik. Veres János fordításai Űrák, merüljetek fel a folyóból, találjatok vissza tenyerembe, hadd mondhassam: Eljött az időm. A léggömb is megkerül, odasodorja hozzám a szél, hogy így szólhassak: Nincs itt már gyermek. Szegény Uppsala: kis malterdarab a nagy székesegyházból. A szerencsétlen szófiai táncos: arc nélküli ember. Ha látnátok: szem nélküli arcát, ha látnátok: szembogár nélküli szemét, ha látnátok: pupilla nélküli szembngarát. Nézd nyitva az ablak, röpülj ki a széles világba, hadd rikoltson fel valaki örömében, s én hadd fakadjak sírva. A kaukázusi sas magasan lebeg egy völgy-vázlat fölött, a napsugár aranya is hamis, s a szikla sem valódi. □ Ebben a díszben állott a leány Salamon elé és a király, boldogan kiáltott fel: — Ki jön elém, ragyogóan, mint a hajnal, gyönyörűen, mint a hold, fényesen, mint a nap! Ö, Szulamit, szépséged fenyegetőbb, mint a kibontott zászlókkal száguldó ezredek! Hétszáz feleségem volt és háromszáz ágyasom és ismertem leányt számtalant, de te vagy az egyetlen, én gyönyörűm! Meglátnak téged a királynők és felmagasztalnak, és hódolnak az ágyasok, és dicséreted zengi minden asszony a földön. 0, Szulamit, az a nap, mikor asszonyom és királynőm leszel, szívem legboldogabb napja lesz. Szulamit pedig odament a faragott olajfaajtóhoz, arcával hozzáslmult és igy szólt: — Én csak rabnőd akarok lenni, Salamon. íme, odaillesztettem fülemet az ajtófélfához. És kérlek téged Mózes törvényére, szegezd át fülemet, önkéntes rabságom tanúságául. Ekkor Salamon előhozatott kincstárából két mélypiros, hosszúkás körte alakúra csiszolt karbunkulus függőt. Maga szúrta át Szulamit fülét és így szólt: — Az én szerelmesem az enyém és én az övé vagyok. És kézen fogva Szulamitot, a király bevezette a lakoma termébe, ahol már várakoztak rá barátai és udvaroncai. 8. Hét nap múlt el a reggel óta, amikor Szulamit belépett a királyi palotába. Hét napig élvezte a lány és a király a szerelem gyönyörűségét s nem tudott betelni vele. Salamon szerette drágaságokkal ékesíteni kedvesét. „Milyen karcsú a te kicsiny lábad a sarubanl“ — kiáltott fel elragadtatással és térdre borulva a leány előtt, sorjában végigcsókoltia lábának ujjait és olyan pompás, ritka kövű gyűrűket húzott reájuk, amilyen nem volt a főpap talárján sem. És Szulamit hallgatta a királyt, mikor az a kövek titkos tulajdonságairól beszélt, bűvös erejükről és rejtélyes jelentésükről. — íme, az antrax, Ofir földjének szentelt köve — mondta a király. — Forró és nedves. Nézd csak, olyan vörös, mint a vér, mint az alkonyat, mint a kibomló gránátvirág, mint az engedi szőlők sűrű bora, mint a te ajkad, Szulamitom, a te ajkad reggel, a szerelmes éjszaka után. Ez a kő a szerelem köve, a szerelemé, a haragé és a véré. Ha lázban gyötrődő vagy vágytól részegült ember viseli, felmelegszik és vörös lánggal ég. Hűzd az ujjadra, szerelmem és meglátod fellángol. Ha porrá törik és vízzel veszik be, pírt varázsol az arcra, megnyugtatja a gyomrot és felvidámítja a lelket. Viselőjének hatalmat ád az emberek felett. Gyógyítja a szivet, agyat és az elmét. Gyermekek előtt azonban nem tanácsos hordani, mivel szerelmes vágyakozást kelt maga körül. íme, ez a rézszínű, áttetsző kő. Az etiópok földjén, ahol nyerik, Mgnadisz-Fza néven ismerik. Feleségem, Asztisz királyné atyja ajándékozta nekem, Susszakim egyiptomi fáradó, aki egy elfogott királytól szerezte. Látod: nem szép, de értéke mérhetetlen, mivel hogy csupán négy ember van ezen a földön birtokában a Mgnadisz-Fza kőnek. Azzal a páratlan tulajdonsággal bír, hogy magához vonzza az ezüstöt, mint a mohó és pénzsóvár ember. Neked adom, szerelmem, mert a te szíved önzetlen. Nézd a »zafírokat, Szulamit. Egyiknek színe olyan mint a búzavirágé, KUPRIN: SALAMON KIRÁLY LEGNAGYOBB SZERELME másiké mint az őszi égbolté, harmadiké mint a tenger derült időben. Ez itt a szüzesség köve: hideg és tiszta. Messzi és fárasztó utazásokon a szájba teszik, hogy oltsa a szomjat. De gyógyítja a bélpoklosságot és a mérges kelevényt is. Világosságot ad az elmének. Jupiter papjai mutatóujjukon hordják. Minden kövek királya: a Samír. A görögök Adamasznak nevezik, ami legyőzhetellent jelent. Erősebb valamennyi anyagnál a világon és sértetlenül kerül ki a legerősebb tűzből. Gyönyörködjél benne, Szulamit: a szivárvány minden színében játszik, de maga átlátszó marad, mint a vízcsepp. Ragyog az éjszaka sötétjében is, de nappal Is elveszíti fényét, ha gyilkos húzza ujjúra. A Samírt akkor erősítik az asszony kezére, ha nehéz szülésben vajúdik, és bal kezére húzza a harcos is, ha csatába indul. Aki hordja e követ, kedves a királyok előtt és nem fél a rossz szellemektől. Elűzi a foltot az arcról, tisztítja a lélegzetet, nyugodt álmot ad a hold kórosnak és izzadni kezd méreg közelében. A Samír kő között van him és nőstény, a föld mélyében sokasodik. A holdkő sájjadt és szelíd, mint a hold fénye: ez a kaldeus és babiloni mágusok köve. Jóslás előtt nyelvük alá rejtik és tőle kapják a jövőbelátás ajándékát. Különös kapcsolat van közötte és a hold között, mivel újhold idején kihűl és élesebben ragyog, jó hatással van abban az esztendőben, amikor a leánygyermek hajadonná serdül. Ezt a smaragdgyürüt mindig viseld, szerelmem, mert a smaragd a kedvenc köve Salamonnak, Izrael királyának. Zöld, tiszta, vidám és szelíd, mint a tavaszi fű és mikor sokáig nézed, felvidul a szíved; ha reggel pillantasz rá, egész napod kellemes lesz. Nyoszolyád fölé is smaragdot akasztok, gyönyörűm: hadd űzze el rossz álmaidat, csendesítse szíved dobogását és tartsa távol a nehéz gondolatokat. Aki smaragdot visel, ahhoz nem közelít a kígyó és a skorpió; ha pedig a kígyó szemei elé tartod, víz kezd ömleni belőlük, és addig ömlik, míg meg nem vakul. Porrátört smaragdot adnak forró tevetejben a mérgezettnek, hogy kipárologjon belőle a rontás; rózsaolajjal keverve gyó-12 i
