A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
J ölök Elemér Két vers Attila fiam emlékére I. Borzongva néz az ég az alattomos vízre a halált látja benne nyújtja feléd bütykös csont-kezét zöld árnya remeg a parti füzeknek vijjogó bíbicek értem üzennek s én megsiketüiten nem hallok semmit jaj már mit tegyek érted letört ága vénülő testemnek? II. Messziről sugárzó fény vagy a homályos földön s szép gyümölcs színe szomorúságom lombjai között fájdalomba fúlva tartom az eget s kopjafádra teszem gyászom koszorúját Varga Lajos: Áradás (t usrajz j kozva őrséget a palota belső termeiben. Ötszáz, aranylemezzel borított pajzsot készített a király testőrei számára. 2. Amit csak megkívánt a király szeme, nem tagadta meg magától és nem vont meg szívétől semminemű mulatozást. Hétszáz felesége volt és háromszáz ágyasa, nem számolva a rabnőket és táncosnőket. És mindahányat elárasztotta szerelmével Salamon, mert Isten a szenvedély oly kiapadhatatlan erejével ajándékozta meg, amilyen nem volt a közönséges halandóknak. Szerette a fehér arcú, fekete szemű, piros ajkú hetteus leányokat ragyogó, de pillanatnyi szépségükért, amely éppoly korán s pompásan virul és éppoly hamar hervad el, mint a nárcisz virága; a barna bőrű, magas termetű, lángoló filiszteus nőket kemény szálú, göndör hajukkal, akik csengő aranykarpereceket hordtak csuklójukon, aranyos abroncsot a vállukon és széles aranykötőt mindkét bokájukon, vékony lánccal fűzve össze őket; a gyengéd, kicsiny, hajlékony, gyönyörű testű ammoreai leányokat, akiknek hűsége és alázata a szerelemben közmondásossá vált; Asszíria asszonyait, akik festékkel színezték hosszabbra szemüket és kék csillagokat marattak homlokukra és orcáikra; a művelt, vidám, szellemes szidoni leányokat, akik jól tudtak énekelni, táncolni, valamint hárfán, lanton és fuvolán játszani csörgődobkísérettel; a sárga bőrű egyplomii nőket, akik fáradhatatlanok a szerelemben és őrültek a féltékenységben; a kéjvágyó babiloni leányokat, kiknek egész teste márványsima, mivel különös kenőccsel eltüntetik a pihét; Baktria szüzeit, akik hajukat s körmüket tűzpirosra festik és bő Bugyogót hordanak; a szőtlan, szemérmes moabita leányokat, akiknek dús keble hűvös a legperzselőbb nyári éjszakán is; a gondtalan és tékozló ammoníta leányokat, akiknek iángvörös a hajuk, és oly fehér a testük, hogy világit a sötétben; a törékeny, kékszemű, lenszőke hajú és illatos bőrű nőket, akiket északról hoztak, Baalbeken át, és akiknek nyelve ismeretlen volt Palesztina lakosai számára. Ezenkívül szerette a király Júdea és Izrael sok leányát. És megosztotta ágyát Balkisz-Makédával, Sába királynőjével, aki szépségével, bölcsességével és a szerelem művészetében való járetosságával felülmúlta a világ összes asszonyait; és a szunamita Abíszágával, aki Dávid király öreg napjait édesítette meg, ezzel a mosolygós, halk szépségével, akiért Salamon a halálba küldte bátyját, Adoniát, Bénájának. Júdea fiának keze által. És a szőlőbeli szegény leánnyal, Szulamittal, az egyetlennel az asszonyok között, kit szívével-lelkével szeretett a király. Gyaloghintót készített magának Salamon a legjobb cédrusfából, ezüst oszlopokkal, fekvő oroszlánt ábrázoló aranyos könyöklővel, tiruszi bíborszövetböl készült sátorral, A sátor belsejét aranyos hímzés és drágakövek ékesítették, a jeruzsálemi asszonyok és leányok szerelmi ajándékai. És amikor a karcsú, fekete rabszolgák a nagy ünnepeken végighordozták a nép között . Salamont, valójában olyan gyönyörű volt a király, mint a Sáron-völgy lilioma! Arca sápadt volt, ajka akár a tűzpiros szalag, hullámos haja kékesfeketében játszó, s benne — a bölcsesség ékessége — néhány ősz szál csillogott, mint a Hermon fekete szikláiról lezúduló hegyi patakok 0 ezüstös fonala; ezüstszál villant fekete szakállábán is, melyet az asszír 13 királyok szokása szerint szabályos, apró gyűrűkbe font. A király szeme pedig sötét volt, mint a legsötétebb agát, mint az eg holdtalan nyári éjszakán, pillája pedig, amint nyílként rebbent, olyan volt, mint valami fekete sugár, fekete csillag körül. És nem volt ember széles a világon, aki el tudta volna viselni Salamon pillantását, anélkül, hogy le ne sütötte volna a szemét. És a harag villáma szemében a földre döntötte a halandót. De voltak pillanatai az őszinte vigasságnak, amikor a király mámoros volt a szerelemtől vagy a bortól, vagy a hatalom édességétől, vagy a találó, bölcs és szép szónak örvendezett; ilyenkor félig lecsukódtak bosszú pillái, kékes árnyékot vetve derült arcára, szemében pedig, mint gyémántban a szikra, fellobbant a kedves mosoly meleg fénye; és aki látta ezt a mosolyt, kész volt odaadni érette testét-lelkét; olyan leírhatiatlanul gyönyörű volt. Salamon király puszta neve hallása megremegtette az asszonyok szívét, mint az elcsurranó. mirrha illata, mely szerelmes éjszakára emlékeztet. A király keze finom volt, fehér, meleg és szép, mint az asszonyoké, de az életnek olyan túláradó ereje rejlett benne, hogy ha rátette tenyerét a beteg fejére, nyomban meggyógyította a főfájást, görcsöt, kínzó búskomorságot és az őrjöngést is. Bal keze mutatóujján vérpiros aszteriből való gemmát hordott, amely hat gyöngyszínű sugarat lövellt. Sok száz esztendős volt e gyűrű, és a kő alsó lapjába, egy régi, letűnt nép nyelvén e mondás volt belevésve: „Minden múlandó.“ És olyan óriási volt a király lelkének hatalma, hogy még az állatok is engedelmeskedtek neki: az oroszlánok és a tigrisek lábánál csúsztak, pofájukkal térdéhez törleszkedtek, és kezét nyalták érdes nyelvükkel, mikor belépett ketrecükbe. És a király, aki örömöt lelt a drágakövek csillogó fényében, a jószagú egyiptomi gyanták illatában, a könnyű szövetek finom simításában, az édes muzsikában, a szikrázó vörös bor nemes ízében, amely a metszett nínivei serlegben villog — szívesen simogatta az oroszlán zord sörényét, a fekete párduc bársonyos szőrét és a foltos leopárdkölykök finom mancsait, szívesen hallgatta a vadállatok bömbölését, nézte erős és pompás mozdulataikat és szívta be vérengző leheletük forró szagát. így írta le Salamon királyt Jozafát, Ahilud fia, napjainak krónikása. 3. „Amiért nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet, íme, Én a te szavaid szerint cselekszem. És íme adok neked bölcs és értő szívet, hogy hozzád hasonló nem- volt a földön te előtted, és utánad sem lesz senki hozzád hasonlatos.“ így szólt Salamonhoz az Űr, és szavára megismerte a király a világ berendezését és az elemek mozgató erejét, átlátta az idők kezdetét, végét és közepét, behatolt az események örökös hullámszerű körfogásának nagy titkába; Biblosz, Akka, Szárgon, Borszippa és Ninive asztronómusaitől megtanulta követni a csillagok állásának változásait és az évgyűrűket. Ismerte továbbá minden állat természetét és kitalálta a vadállatok érzéseit is, értette a szelek keletkezését és irányút, a nö vények különböző tulajdonságait és a füvek gyógyító erejét. Folytatjuk
