A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
kiváncsiak Ma A jelbeszéd Kis István gutái olvasónk kérdezi: Hogyan alakult ki a sükelnémák jelbeszéde? Ma már csak a süketnémák használják a Jelekkel való beszédet, de az ősember épp olyan tudománynak tartotta, mintha 'valaki több nyelven beszélne. A süketnémák mai jelbeszéde bizonyos értelemben ennek az ősi jelbeszédnek a tökéletesített változata. Az ősember, akinek még nagyon tökéletlen volt a beszédje, tökéletes volt a jelbeszédben. Tudósok megfigyelték, hogy az állatok közül a legtöbb egy-egy mozdulattal érteti meg magát. A kutya például sokféle hangon ugat, de az ember iránti érzelmeit sokkal jobban tudja ugrándozásával, farkcsóválással kifejezni, mint a hangjával. A „vademberek“ jelel a legtöbb törzsnél megegyeztek, mivel érzelmeik alapvető skáláját fejezték ki velük. A jslbeszéd egyes csükevényel a civilizált Európában is fennmaradtak. Különösen a Földközi-tenger mellékének etnikailag kevert lakossága használja szívesen. A krónika feljegyezte, hogy 1821-ben NápolyDan Ferdinand király, aki olaszul nem tudott, kizárólag jelekkel beszélt az alattvalóihoz. Jetekkel szemrehányást tett nekik, figyelmeztette őket, hogy engedelmeskedjenek, s végül bocsánatot hirdetett. A görögök és a rómaiak is jelek útján érintkeztek egymással. Qutntitus szerint ez a beszéd az ujjmozdulatokban nyert kifejezést. A görögök nélkülözhetetlennek tartották a jelek megértését, azok tudása hozzátartozott a művelt emberhez. Plátó a jelbeszédet a polgári erények közé számítja, mert ez szerinte műnyelv és a pantomímia keretében tanították Is. Egy görög színészről, Teleszteszről azt állítják, hogy kitűnő pantomlmikus volt, hogy a drámának a legcsekélyebb részét Is kitünően tudta mozdulataival kifejezni. Rómában 160-ban nem kevesebb, mint 600 ember pantomímiával tartotta fenn magát. A római cirkuszban a legyőzöttek úgy könyörögtek kegyelemért, hogy a mutatóujjukat felemelték, ha a császár erre egy hüvelykujját emelte fel, az a halált, ha mindkettőt, az kegyelmet jelentett. A táncművészet 1s a jelbeszédnek egy neme, Ma már Európában leginkább az lalsó végtagok harmonikus, ritmikus mozdulataiból All. tie a régi egyiptomiaknál és a görögöknél a kar fontos szerepet játszott a táncnál. A karnak e fontos szerepe ma Is megtalálható u japán és hindu táncokban. A régi rajzok, domborművek megőrizték az ősi táncművészet kar- és lábmozdulatait. A hieroglifák megfejtéséhez Is Jelentősen hozzájárult az ősi jelbeszéd mozdulatainak ismerete. Így. tulajdonképpen a jelbeszéd ismerete hozzásegített a régmúlt Idők emberének a megértéséhez is. |sz, j.) Z. Mínóőová felvétele Helyreigazítás Lapunk 26. számába sajnálatos sajtóhiba került \ Kiváncsiak klubja Pánink 13 cimü cikkébe elírás következtében téves dátum került. A mondat helye sen Így hangzik: „Így például Kolumbusz Kristóf 1432. augusztuséban pénteki napon kelt étra Pálos kikötőjéből és mégis felfedezte Amerikát." Beültem a kocsiba. Főiem, szemem nyitva. Figyeltem a magyarázatot. „Benyúlnom a tengelykapcsolót, jobb lábam a gázpedálon, finoman indítom a gyújtúmotort. ..“ — Köszönöm — mondtam az Oktatómnak. de tökörbe nézni elfelejtettem. — Jaj, mi van hátul?! Beállítom az egyes sebosséget, kiengedem a kéziféket, Óvatosan indítok. Szivem a torkomban, kezem az utasítás szerint kapkod ide-oda, tényleg elindultam? Megy a kocsi? Az oklalé lába a pótpedálen ellenőrzi működésemet. Keze a kormányon. Az első percben az az érzésem, mintha mindig ezt csináltam volna. Mert egyenes az út. Az oktatú is leveszi kezét a kormányról. Erre a kocsi finoman keringőbe kBzd. Jobbról balra, balról jobbra. Ejha, keskenyebb lett az út? Társam igazítja a kormányt, mert kanyar jön jobbra. Idegességemben balra hajtok. Kiiga zit. Most ismét egyenesen haladunk. Megfeszül a karom. Sok a teher autú, a lovaskocsi. Mondanám, menjenek az útból, de már itt vannak. Az oktató keze közbenyúl. Egy mozdulattal rendet teremt. Hű, de melegem vanl Jobbra hajtnnk, az útpadkára, és az oktatú kezdi élőiről a magyarázatot. „Tükörbe nézi Kuplung, gyújtás, kézifék, sebesség, gázl Húzássá meg!" Meghúzatom. Megugrik a kocsi, mint egy kecskegida. — Sebességet váltunk! —, hallom Jobbrúl, s közben lútnm, hogy az úton Nagy bácsi, a nyugdíjas ballag keresztül Megállnák, hadd menjen a jó öreg a fájós lábával, de már megint elfelejtettem, mit kell lenyomni, mit kell elengedni. Nagy bácsi is valami ilyenre gyanakodhat, meri már a járda felé igyekszik. Sajnos, én meg hozzá közeledem . . . Mintha mágnes lenne szegényben! Szaporáz za. húzza a lépteit, de a kocsi fürgébb, fiatalabb... Az utolsó pilla natban Nagy bácsi felszökken a jár dárt, az oktató pedig a kormány után kap. — Nahát! — mondja. — Így riogatni a békés jórékelőket. At meg ott fa — figyelmeztet egy pillanattal később. — Hagyjuk meg jövőre. Ügy szebb, ha zöldéit. UOnnyög a mester, aztán leállítja a kocsit. Pihenünk. Sétálunk egyet. Titokban megslinogatom hátul a csomagtartót. A következő menetnél összeszedem magam, és olyan szépen vezetek, ahogy illik. — Forduljon ki az E 5 ősre, irány tata! — uúz unottan előre az oktató. Szökkenve, csikorogva kifordulok a főtútvonalra. Autós társaim tisztelettel elkerülnek, mert sikerült keresztbeállnom az úttesten. Aztán még egy párszor az érok veszedelmes közelsége, mire megnyugszik virgonc kis kocsim. Nemhallok mást most, csak a motor egyenletes zúgását, s a figyelme* tetéseket: „jobbra Inde*, kanyar, sebességváltás. Kéz, láb ,. .“ Igen — mondom magamban. —Kéz, láb és fej a helyén és bennem végtelen nyuga lám. Tizennyolc kilométert tettünk meg. Visszanézek a hátrahagyott útra. A fék a helyükön maradtak, a kilométerkövek rendben álltak mögöttem és a kéziféket megállásnál behúztam. Kozmikus gyémántgyár Azok a vadászok, akik Nyugat- Ausztrállá szavannáin körülbelül egy kllogrammnyt súlyú ködara bot találtak, természetesen nem gondolhatták, hogy a kö gazdag gyémánt-beágyazódásokat relt magában. A meteorkö titkát csak nyolc évvel később feltették meg, amikor szovjet tudósok vették vizsgálat alá. Kimutatták, hogy a szemcsék — gyémántok, s gyakorlatilag nem különböznek a földi gyémánttól. Hogyan keletkeznek vajon a kozmikus gyémántok? A tudósok 20 éven át lázasan keresték a magyarázatot, s egyik hipotézist a másik után vetették el. A. Vinogradov akadémikus és G. Vdovlktn olyan hipotézist állított fel, hogy az urelltckben levő gyémánt — aszteroidák összeütközésének termke. Ha ez a hipotézis Igazolódik, akkor lehetővé válik, hogy az eddig talált gyémánttartalmú uretlttek száma alapján — életkoruk figyelembe vételével — hozzávetőlegesen felbecsüljük az Ilyen összeütközések gyakoriságát. Sok szakember szerint ez a becslés rendkívül érdekes információt adhatna arról, hogy milyen az aszteroida-csoportosulások mozgásának dinamikája és jellege a Föld közelében. Bármlnt Is van, gyémántok ,,hullanak" a kozmoszból.
