A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-01 / 4. szám
18. — Itt túl tok u okot... — legyintett Sanyi. — Aki meg nem okos .. . annak megvan a magához valfi eszel Aztán együtt énekelték: Nyáreste volt, madár dalolt a fán... Az ikertestvérek kifelé dülöngéltek és Sanyi óvatosan a bejárathoz támasztotta a merevrészeg Zoltánt, majd intett a főpincérnek: — Fizetek) Az odalépő főúr szeme felcsillant, amikor meglátta a kis fémbllétát: — Oh ... TOURIST CLUB? ,.. Ide méltéztassék nyomni! — tartotta Sanyi elé a számlát, s egy intésére a cigányzenekar az amerikai tengerészindnlú dallamait kezdte Intonálni a távozó vendég tiszteletére. 20. Sanyi szobájában erősen másnapos hangulat uralkodott. Sanyi még aludt, de Zoltán már öltözködni kezdett, amikor megszólalt a telefon. Zoltán felvette, és a vonal másik végéről tisztán hallotta SzOszi hangját: — Jó reggelt Mr. Hellói Ébresztő! ... Persze, hogy én ... Jaj ne tréfáljon! ... Innen a hall MII Gs teljesen útrakész állapotban . . . ahogy megbeszéltük ... Zoltán megsemmisUlten állt a készülék mellett, de gyorsan magához fért és Sanyi felé Indult. Már majdnem felrázta édesdeden szendergő testvérét, hogy felelősségre vonja, esetleg fel is pofuzza, amikor hirtelen más ötlete támadt: felvette testvére ruháit, magához vette annak útlevelét és Mr. Hellónak álcázva sietett a haliba, ahol Szösz! már várta. 22. — Ja persze, perszel Kezeljék óvatosan. Oké? Tegnap kicsit felöntölf a garatra és ilyenkor nem lehet vele bírni... majd szépen távolítsák el. Búcsút inteti és tanácstalanul meredt a szuperjárgány műszerfalára. Gombok, gombok és gombok mindenfelé... Találomra megnyomta az egyiket, mire halk zümmögéssel felcsnkódott a kocsi teteje. Gjabb gombnyomásra viszont harsányan játszották az autókürtök az „Aida" cfmü opera bevonnlásl indulójának dallamait... Ügy látszik Zoltán megtalálta a sebességváltókat. A motor felbúgott és a hajónagyságú kocsi hirtelen megngorva a hátamögőtt levő Trabantnak ütközött, mely mint a harmonika nyomódott össze, Vógül rakétaszerűén lőtt ki óz hajmeresztő kacskaringükkel száguldott el a szálloda előtt, 23. Sanyi végre felébredt és ágya előtt a mosolygó titkárt látta.-r Mit mond? — kérdezte Sanyi. — Hogy most felkelünk és magunkra kapjuk a ruhánkat... — Hol vagyok? - A szállóban... Gs gondolom itt az ideje, bogy távozzunk) ... — Persze, persze .. . Mennem kell. De hová? — Azt majd később eldöntjük! Most belebújnnk a zakóba ... de nem azzal a kezünkkel, banem a szebbikkel ... Nagyszerül Nagyon ügyesek vágyónk ... és elindnlunk a felvonó felé . .. Egy-kettó ... bal-jobb ... — Az este kicsit sokat ittunk. Csak arra emlékszem, hogy berakták a teherliftbe az öcsémet, aatán... AUjl Hány óra. van?... A randevú... Nekem találkoznom kellett volna ... a ... Hol a testvérem? — Kedves kaliforniai vendégünk az imént hajtott el egy rendkívül csinos hölggyel a Balatonra) 21. A hallba érve a lányhoz lépett: — Elnézést, kislányt Az éjszaka kicsit elhajoltunk a bárban ... — Az imént beszéltem Tihannyall A lakosztály rendben! — futott a kaliforniai vendég után a recepció vezetője. — Köszönöm, köszönöm! — hangzott a válasz. Zoltán kikalauzolta a lányt, miközben a nyitott luzusautó a szálló elé gördült: — Parancsoljon uram! A fék rendbenl Ahogy kérni tetszett, feltankoltuk! — adta át a kocsit a szerelő. Zoltán beültette Szöszlt a kocsiba és maga is helyet foglalt a kormány mögött, amikor a szállodai titkár rohant utánuk: — Egy pillanatra, uraml.. . Mi legyen... ő... a vendéggel? Aki odafönt tartózkodik? 24. Zoltán megérkezett Szöszival a tihanyi Annabella szállóba, ahol az igazgató már várta: — Nos ugyebár, egy darab kétágyas lakosztály? — Nem! Két darab egyágyas ... — szólt közbe Szöszi. — Tehát kát darab kétágyas! — zárta le a vitát az Igazgató. — Hm .. . kínos . .. roppant kínos ... Eredetileg egy darab lakosztályra számítottunk .. . — Ez az összes poggyásza uram? — kérdezte Zoltánt a londiner. — Poggyásza? Praktikus ember nem cipel felesleges holmit magával! Amire szüksége van, bárhol megvásárolhatja ... Zoltán a zsebébe nyúlt, hogy némi borravalóval támassza alá jélhangzé elméletét, csakhogy... hiába kotorászott, egy árva fillért sem talált bátyja zsebében. Helyzete egyre kínosabbá vált, de egyszerre valami pénzszarú tünetre bukkant. Ahogy azonban megpillantotta a jelentéktelen külsőt viselő fémbllétát, dühében éppen el akarta hajítani, amikor az igazgató boldogan fedezte fel a TC kártyát.
