A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-01 / 4. szám

A csirkemagzat az orvostudomány szolgálatában. ■ Nagy horderejű meg­figyelések az embriológiában. ■ Mindent az ember egészsége érdekében. ■ Megelőzhetők a született szívdefektusok? Üvegcsövek, retorták, lomblkok, kisebb-na­­gyobb mikroszkópok, csipeszek és egyéb mű­szerek, mindenütt, amerre a szem ellát... És még valami: néhány edényben friss tyúktojá­sok, feltört héjakban, olyanok, mint amilyenek­ből a háziasszony a tükörtojást szokta készí­teni ... Dr. Zdenék Rychter kandidátus és dr. Leo Lemež docens 1953-ban Ismerkedtek meg egymással. Azóta folyik eredményes együtt­működésük a prágai Károly Egyetem ana­tómiai, illetve hlsztológlal Intézetében. Dr. Borovanský professzor utasítására akkori­ban kezdték tanulmányozni a tojássárgájá­ban gyakori, Jól Ismert, néhány milliméteres piros pontot. Igen, jól értették, az alig 8—10 órája képződött, tehát eleinte szabad szemmel nem Is látható csirkemagzatot, pontosabban a magzat vérkeringését. És hogy szinte a lehe­tetlent váltották valóra, amikor először sike­rült vért venniük a magzatból, ebben senki­nek sincs oka kételkednie. — Mire Jó ez a pepecselés? — kérdezhetné valaki, aki nem tudja, qiilyen életbevágóan fontos kiinduló pont volt az orvosi tudomány szempontjából a csirkemagzat szívműködésé­nek az ellenőrzése. Igaz ugyan, hogy eleinte csupán a véredények kiválasztásával koronáz­ta siker Igyekezetüket, az évek során azonban nagy lépést tettek előre. Szívós kitartással folytatott kísérleteik nem Is maradtak ered­ménytelenek. Ma már a 4 napos embrió bár­milyen szívdefektusának mesterséges előidézé­se sem okoz nekik nehézséget. — Kutatásainkat az ember egészsége érde­kében végezzük — mondja dr. Lemež. — A sokféle született szívhlba, mely már az embrióban észlelhető, csak akkor tanulmányoz­ható kellőképpen, ha sikerül az egyes fajtákat előidézni. Csak a hibák modellezésével szerez­hetünk ugyanis tudomást arról, ml mindenre képes a szív, Illetve hogyan viselkedik abnor­mális fejlődése esetén. És miért választották a tudósok tanulmá­nyaik tárgyává éppen a cslrkeembrlót? A vá­lasz Igen egyszerű: azért, mert az emberi mag­zatot — anélkül, hogy meg ne károsítanák, — hasonló kísérleteknek semmiképpen sem tehe­tik ki. Azután meg nem tudható, mikor sérült meg az anya testében a magzat, holott ez az Időpont a fejlődés figyelemmel kísérése szem­pontjából rendkívül fontos a számukra. Ezzel magyarázható, hogy a valamilyen szívhlba kö­vetkeztében ki nem hordott embriók vagy akár a halottak szívének tanulmányozásával sem érhetnek célt, mert a szív a születés után olyan változásokon megy keresztül, amelyek A 4 napos ciirkemagzat nagyított síivé — a szív eredeti hossza 6 mm lehetetlenné teszik azt, hogy a tudósok kérdé­seikre kísérleteik alapján választ kapjanak. Marad tehát a csirke magzata, mely céljainak azért Is kitűnően megfelel, mert akárcsak az emlősöké, illetve az emberé, a csirke szíve Is két kamarás. A tojás további előnye, hogy ol­csó és az év minden Időszakában kapható, úgy hogy a rendszeres, folyamatos munkát Is lehetővé teszi. A tudósok feladata tehát a született szívba­jok modellezése a csirke magzatán és a külön­böző stádiumokban levő sokfajta defektus megfigyelése. Hosszú éves munkájuknak kö­szönhető, hogy sikerült bebizonyítaniok azt — ez a tény az orvostudományban sokáig nem volt ismeretes — hogy tudniillik a született szívbajok már a 3—5 napos cstrkemagzaton Is észlelhetők. Ez a megállapítás pedig az ember fejlődésé vei kapcsolatba hozva azt jelenti, hogy a diag­nosztikus módszerek tökéletesbltősével az anya testében fejlődő embriót fenyegető veszélyek Idővel minden bizonnyal elháríthatók lesznek. Ebben reménykednek a tudósok, akiknek vég­ső céljuk, hogy a született testi hibák — tehát a született szívbajok is — csak nagy ritkán, kivételesen forduljanak elő. De hát úgy tűnik, addig még sok víz folyik le a Dunán. Addig még sokat, nagyon sokat, kell dolgoznlok azoknak, akik a fáradságot, nem kímélve, szívvel-lélekkel vetik magukat a munkába. Ám nem is lehet ez másként, hi­szen a fejlődés előfeltétele: a kutatómunka az orvostudományban, csakúgy, mint mondjuk az Ipari termelésben. Mégis oly óriási a kettő kö­zött a különbségi — Ezért nem hasonlítható össze az egyik a másikkal — véli dr. Rychter, és hogy megértsem, mire gondol, példát mond: Mit tesznek a szakemberek, ha megbízást kap­nak a gépkocsigyártás meghonosítására abban az országban, melynek még nincs gépkocsiipa­ra? Nyilván körülnéznek más országokban, hogy az ott bevált termelési módszerek közül kiválasszák a számukra legmegfelelőbbet, melyet azután fokozatosan kívánnak tovább­fejleszteni hazájukban. Az orvostudományi kutatások terén ez az el­járás megvalósíthatatlan. — önmagunkra va­gyunk utalva — mondja — és ezért abból a felvetésből kell kiindulnunk, hogy kísérletein­ket előbb-utóbb siker fogja koronáznni. Ám ezen túlmenően — tapasztalataink alapján — azzal Is számolunk, hogy kísérleteink folya­mán számos más megfigyelésre teszünk szert, olyanokra, amelyek további, esetleg egészen más Irányú kísérleteket Is szükségessé tesz­nek. Dr. Rychter szerint a szívdefektusok gyakori kísérőjelensége a koszorúér elváltozása. Ha sikerülne az elváltozásokat valamilyen rend­szerbe szedve feldolgozni, ki tudja, talán az oly égető probléma — mint pl. a szívinfarktus, ami tulajdonképpen nem más, mint a szívfa­lak vérellátásának a hiánya — Is egyszer ki­küszöbölhető volna. Erre a feltevésre egyéb­­knét munkatársaival együtt a született szívhi­bák különféle okainak keresése közben vég­zet számos kísérlete alapján, tehát közvetve jutott. Csakhogy ha feladatuk úgy szólna, hogy elsődlegesen a szívinfarktus okaira kell rávilágítaniok, akkor elegendőnek bizonyulna a halottak szívének a tanulmányozása, vagy ha a bajt az állatok szívén Idéznék elő. A ml esetünkben azonban, tekintettel arra, hogy a fejlett szíven az Ilyesmi nem bizonyítható be, sohasem Jöttek volna rá arra, hogy pl. a ko­szorúér defektusa — ami szívinfarktushoz Is vezethet, már a magzaton észlelhető, tehát született hiba is lehet. Dr. Zdenök Rychter kandidátus muuka kSzben Mi következik mindebből? Az, hogy a kuta­tómunka óriási türelmet és tudást igényel és hogy ennek folytén a tudós a sötétben ta­pogatózó emebrhez hasonlítható, akt lépésről lépésre halad előre és valahányszor elér egy bizonyos fokot, egyre újabb és újabb lehetősé­gekre, sőt ötletekre bukkan, melyek további kísérletekre ösztönzik. — Visszatérve előző példámhoz — folytatja a tudós — míg a gépkocsigyártás színvonala bizonyos keretek között állandóan emelhető, a ml esetünkben sohasem állítható teljes bizo­nyossággal, hogy a már elért lépcsőfokról azt Is elérjük, amit keresünk, pl. hogy fényt derí­tünk a szívinfarktus okaira. De még ha nem Is sikerül belátható Időn belül végeredmény­hez Jutnunk, vagy ha kutatómunkánk során más irányú, nem vért eredményre is teszünk szert — és ez gyakran előfordul —, a hala­dás, a tudomány fejlesztése ebben az esetben Is elvitathatatlan. Már csak azért Is, mert a kísérletek során szerzett észrevételeket nem hevertetjük parlagon. Nem, erről szó sem lehet. Hiszen arra törek­szenek, hogy a gyakorlatban Is felhasználják bizonyos született testi hibák megelőzése ér­dekében. Gondoljunk csak az NSZK-ban né­hány évvel ezelőtt kitört kínos botrányra. Amint Ismeretes, a terhes anyák fejfájását és egyéb ebben az állapotban szokásos bőntalmalt talidomid és contergan szedésével enyhítették. A következmények nem maradtak el: a gyer­mekek hiányos végtagokkal, született testi hi­bákkal Jöttek a világra. — Bármilyen szomorú Is — véli Lemež do­cens — a gyógyszerek minden előzetes ellen­őrzése ellenére sem állítható, hogy hasonló esetek a Jövőben nem Ismétlődhetnek meg. Megakadályozásuk ugyanis teljes biztonsággal egyelőre lehetetlen, mert a született testi hi­bákat ma még bizonyos körülmények között, bármilyen kipróbált és bevált gyógyszerek is előidézhetik. A prágai embriológusok egyik csoportja ép­pen ezért igyekszik ezt a problémát Is mielőbb megoldásra vinni, hogy kizárja az orvosságok használatának és a vegyi anyagoknak káros következményeit, melyek lépten-nyomon, tehát munka közben is veszélyeztetik az ember, sőt a terhes anyák magzatának az egészségét Is. Minthogy tehát a született testi hibák vala­­menyi okára, tekintettel arra, hogy nemcsak a gyógyszerek használatára, hanem sok más egyelőre még ismeretlen körülményre vezethe­tők vissza, lehetetlen rámutatni, a defektusok megelőzése ma még aligha képzelhető el. Ám az embriológusok — amint láthatjuk — nem fecsérlik az Időt. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megoldják az emberiség egyik legnagyobb, az emberi halandóság csökkenté­sére Irányuló problémáját. És ha ez sikerül nekik, akkor méltán függeszti majd rájuk a világ tekintetét, méltán mond majd köszönetét áldozatkész munkájukért. KARDOS MARTA 119

Next

/
Thumbnails
Contents