A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-01 / 4. szám
hol nem Igyekszik elhelyezkedni. Legtöbbjük munkát vállal a szövetkezetben, vagy idénymunkás ként eljár a faluból. Néhányan Csehországban keresnek boldogu lést Szerintem egészségtelen ez a tünet, s nyilván nem sok jót tgér, ha arra gondolunk, mi lesz tíz év múlva ezekkel a fiatalokkal, milyen családapák, családanyák válnak belőlük. Meg tudják-e őrizni nyelvük és emberségük tisztaságát? Vagy túl korán kiégnek és végleg elkallódnak?... Az Iskola és a szövetkezet között nagyon jó a kapcsolat. Kölcsönösen segítjük egymást. Tavaly például 30 tanuló részére kaptunk sátorfelszerelést a szövetkezettől... Ami a fialu kulturális életét jelenti, hát... igaz, tanítóságunk nem „táncol“ és nem „énekel“ annyit, mint iaz elmúlt években, viszont annál többet politizál. Úgy érzem, iskolánk a központ, innen árad szét a fény, a meleg emberség, Innen Indul útjára a harcos és igaz szó. ami beférközik az emberi szivekbe és agyakba, hogy ott tovább gyűrűzve helytállásra ösztönözzön és buzdítson, hogy mielőbb> kilébolhassunk nehéz gazdasági’ és politikai helyzetünkből. Nem könnyű, nem is ke vés ez a munka ... Az ifjúság Ficza László áll előttem magasvékonyan, húszévesen. A szeme csillog, egyetlen akarás, tettrekészség, nyugtalan és szenvedélyes, mintha parázson állna. Nézem, hallgatom, s jóleső érzések bizsergetik a szívemet. A párkányi gimA 62 éoes Krnetyo András bácsi, aki szeszes italt, „csak bort". .„Ládas" utcarészlet náziumban érettségizett, jelenleg a besztercebányai felépítményi Iskola másodéves hallgatója, ott nevelődnek a nemzeti bizottságok és a bíróságok középkáderei. Ha végez, itthon szeretne dolgozni a nemzeti bizottságon. Ügy vélem, sokat nyer vele a falu. — Osztályunk 39 hallgatója közül egyedül én vagyok magyar nemzetiségű. Percig sem éreztették 30 éues kora óta nem fogyaszt. velem, s nem tettek különbséget, ellenkezőleg: mindenben segítettek. Az első hetekben és hónapokban a magyarul tudó tanárok még azt Is megengedték, hogy magyarul feleljek. Sosem hittem volnál Ha fel nem karolnak, már az első évben „elcsúszok“. Csak elismeréssel szólhatok osztálytársaimról és tanáraimról... Kéthetenként Járok haza. Ha nem kellene a pénz és az élelem, haza sem járnék. Minek? Nincs mit csinálni, nincs hol szórakozni. Pedig sok hozzám hasonló, továbbtanuló fiatal összeverődik szombatonként a faluban. Két éve ugyan megalakítottuk az ifjúsági klubot, de semmi haszna. Azóta állandóan harcolunk a helyiségért, de hiába. Pedig a szövetkezet épületében van egy 15-ször 6 méteres helyiség. Ott áll kihasználatlanul, csak néhány seprű, négy-öt asztal van benne. Pekár Michal, a STRETÁ járási elnöke megígérte, hogy mihelyt megkapjuk a helyiséget, kiutal 12 000 koronát, hogy berendezhessük. A klubnak 32 tagja van. Az 5 tagú beat-zenekar saját pénzen vásárolt hangszereken játszik. Van már három erősítőjük, mikrofonjuk, s az egyik fiatal most vásárol villauyorgonát, szintén a saját pénzén ... Borbély Vlncze, a hnb elnöke kijelentette, hogy addig nem kap az ifjúság termet, amíg ö lesz az elnök, mert — szerinte — a mai ifjúság mást sem tud, csak a kocsmába járni és földhöz verni a poharakat. Igaz, vannak Ilyen fiataljaink. Sőt, vannak még neveletlenebbek is, olyanok, akikkel nem lehet rendes társaságba menni, mert nem tudnak semmihez sem hozzászólni, késselvlllával enni... sajnos, vannak né hányán, és ez nekünk fáj. Őszinte szándékkal akarunk hozzájuk közeledni, meg akarjuk őket nevelni az Ifjúsági klubon belül. Nemcsak hacacárézní alkarunk, hanem a kocsmázástól szeretnénk elvonni a fiatalokat, s komoly, nemes szórakozásra szoktatni Őket. De mivel nincs helyiségünk, nem valósíthatjuk meg a tervünket... Ilyenkor télvlz idején, mikor korán leszáll az est, öt-hat óna tájt olyan csendes és kihalt a falu, mint a temető. Bezzeg a pincék környéke hangos, ott folyik a „kultúrélet“, ml meg összeszorltott foggal, tehetetlenül kesergünk magunkban. Sok újságíró járt már a falunkban, de Ilyen kérdésekről senki sem beszélt velünk. Nagyon kérem, Írjon, szóljon az érdekünkben, hiszen rólunk, fiatalokról, a jövőhkről van szó. Záróakkord Nagycétényben kering egy legenda, miszerint egy meghatározatlan korban, egy megnevezetten sereg élén bizonyos’ Herban vezér állott, akit serege8től, kincsestől elnyelt a falutól nem messzire elterülő lápos íngovány, a Herbontó. Egyesek szerint érdemes volna lehatolni a mélybe, s felszínre hozni a temérdek kincset, akár ásóval, kapával Is. Erre Ficza Kálmán, a falusi párts-zervezet elnöke csak mosolyogva rálegylnt. — Badarság — mondja. — A temérdek kincs bennünk, körülöttünk hever. Meglelhetjük« szőlőhegyen. u szövetkezet földjein, telepén, benne van a fialu lakóinak szorgalmában, benne szunnyadóik az ifjúságban. Minden reális feltételünk megvan ahhoz, hogy okosan, jószáudékü összefogással napfényre emeljük a heverő kincset mlndanuyíunk boldogulására. És ez csak rajtunk múlik ... Úgy gondolom, ehhez nincs mit hozzátenni, talán csak annyit még: ezek után ne kérdezze hát senki, hogy kiért szó! az újságíró: é r - t e d, mindannyiunkért szól. LOVICSEK BÉLA PRANDL SÁNDOR felvételei Sládecsek Ignác elnök és Kósa Rudolf zootec/inlkus
