A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 3. szám
13. A VBgyiUzcm egyik részlegében Zoltán éppen tevékenykedett, amikor az üzemvezető odazzűlt neki: — Hollő űr, telefont — majd gúnyosan folytatta: ~ A titkári fizetésemet lesz szives a Jövő hó harmadikétól fnlyósftanll . . Zoltán mogdtibbenve tartotta a kezében a kagylót, a vonal másik végéről pedig jól hallatszott Sanyi hang|a: — Én vagyok! .,. Még mindig nem érted, te idióta? Sanyi beszél... a testvéred! Hogy-hogy honnan? Budapestről,. A margitszigeti Nagyszállóból. IS. Zoltán rohanva érkezett a teraszra, s Izgatottan lihegte Lenkének: — Az egész városban leállították a forgalmat. Tokawubu elvtárs van Itt.. Szösz!? — Az előbb mentek el — felelte a vendégekkel elfoglalt Lenke. — Mentek? ... Kivel? — méltatlankodott Zoltán. — Hogy-hogy kivel? Veled! — mondta dühösen Lenklce és továbbindult, de két-három lépés után dermedten fékezett és kezéből csörömpölve hullottak ki a poharak. 17. Zoltán Sanyi szállodai szobájában összeomolva kuporgott az egyik karos székben és hallgatta testvére véleményét: — A legtöbb nő olyan, mint az amatőr futbalista! Nem adja el magát, de amíg gólképes, biztosítani szeretné a jövőjét... Zoltán felpattant: — És ha most felhívnám.. . vagy odarohannék hozzá? — Ne fáradj! — oktatta testvérét Sanyi. — Az ilyen típusú lányok általában szebbre és többre vágynak. Majdnem elfelejtettem! — kapott a fejéhez Sanyi. — Kaliforniai zsllettpengel — dobta oda a csomagot Zoltán kezébe. — Mi az. nem is vagy boldog? — Ahhoz képest, hogy elvesztettem Szöszlt és kizárólag villannyal borotválkozom .. . egyenesen odavagyok a boldogságtól ... Ahogy Sanyi elkészült, egy budai kerthelyiségbe mentek cigányzenét hallgatni. 18. Sanyi fényképet mutatutt testvérének: — Egész csinos kis viskónk van odakint, mi? ... Ez a rózsalugas ... ez meg a kétezer dolláros fürdőmedence. És cégvezetőnek neveztek ki. Három hete vettem át a bécsi export-import kirendeltségünket! Most egy évig Európában éldegélünk Hetünkével, a feleségemmel. Azt játssza, hogy — utasította Sanyi az odalopakodó prímást — „Akácos út, ha végigmegyek rajiad én...“ — Nekem semmi sem sikerült! — búsladozott Zoltán. — Pedig kétszer is érettségiztem! Egyszer magam helyett, másszor meg a te nevedben! — Te is disszidálhattál volna! Kalifornia mégiscsak mást Ott talán még rád is felfigyelnének. — De ha én azt akarom, hogy itt figyeljenek fel rám! Ha én spéciéi itthon szeretném azt a bizonyos szebbet és többet nyújtani Szöszlnek . . . amire állítólag vágyakozik . . . 14. Szöszt ogy Duna-partl presszó teraszán Zoltánt várja, de amig megérkezik, a felszolgálóval beszélget. —■ Hónapok óta csak azt hallotm, hogy mekkora karriert fog csinálni a nyomorult ládájával ... hogy főnökei sírva borulnak majd a nyakába, amikor bemutatja! Hét elég volt! Nem pazarolom továbbra Is egy Ilyen lehetetlen, élhetetlen alakra a fiatalságomat, a legszebb éveimet, amikor éppen elég alkalmam lenne ... — de mondókáját már nem tudta befejezni a csodálkozástól, mert a közeledő csodálatos, nyitott kocsi volánjánál Zoltánt vélte látni. 13. Sanyi ruganyosán vetette ki magát a meseautóból és könnyed léptekkel sietett a teraszra. Szöszt hitetlenkedve suttogta: — Lenke ... Te is látod azt, amit én? Lenklce levegő után kapkodva válaszolta: — Nahát! Ez nem lehet Igazi Sanyi természetesen mit sem sejtve helyet foglalt és szivarra gyújtott. Szöszt azonban rátáinadt: — Mondd, neked teljesen elment az eszed? . . . Köztünk vége mindennek, érted? Nőm vagyok az a típusú nő, akinek imponál, ha tartósába szabadságvesztésre Ítélnek valakit. . . — Itt valami félreértés ... — álinélkudott Sanyi. Szöszi azonban ellentmondást nemtürően cibálta kifelé a kaliforniai állampolgárt és tuszkolta a meseautóba, amely pillanatok alatt szédületes tempóban száguldott ki a parkirozóhelyről.
