A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-28 / 26. szám
Kopócs Tibor kiállítása Komáromban A művészetet pártoló komáromiak először találkoznak ez alkalommal Kopócs Tibor grafikussal, akinek kiállított alkotásai legújabb terméséből adnak ízelítőt. Ceruzarajzalnak, tusteclinlkás kompozícióinak, vagy rézkarcainak válogatott gyűjteményét láthatjuk a Dunamenti Múzeum földszinti kiállító termében. Dimenzió és tér, felfogás és koncepció, tehetség és intelligencia sűrűsödik egy-egy képben. S így a tárlat színvonalát a lapok összeségében érezhető bátrabb kísérletezés, a különböző kifejezési lehetőségek merészebb felhasználása, biztos rajztechnikája határozza meg. Mintegy harminc téma-kompozícióján a gondolatszerkesztés, az érzelmek, láthatóvá tétele, belső nyugtalanságának tudatos rögzítése érlelődik már-már stílussá. De mire is hívjuk fel a látogatók ,figyelmét a Kopócs-kiállítás kapcsán? Kopócs emocionális művészetére; a mozgalmasságukban és szinte látomásos jelképszerüségükben elénk tárt portréira, a ceruzarajzok alapvető eszközeinek, a fehér-szürke-fekete színskálának kötetlenebb érvényasltésére, — lenyűgöző kifejező képességére, — nyugtalan érzelemvilágára, tartalmi kiteljesedésére, terjedékeny szenveáélyessőgére? ... Kopócsnál már tanulság látni érvelő eszközölnek célba találását. Mert éppen ez a tudatossága határozza meg helyét hazai képzőművészeti életünkben és biztosítja rangját a képzőművészet egyetemes kontextusában Is. Kopócs Tibor Nagykeszin született. Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, majd Bratislavában és az eperjesi Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait. Ez után több éven át az Oj Ifjúság grafikai szerkesztője, majd a Madách Kiadó művészeti vezetője lett. Pozsonyban három kiállítása volt. Ez évi, februári tárlatáról több értékes kritika jelent meg. Az Oj Szóban Barsl Imre így fejezte be megjegyzéseit: „Úgy vélem, Kopócs Tibor nemcsak tehetséges és intelligens művész, aki talentumának kohójában a példaképek hagyományainak felolvasztásával és űjjáteremtésével még sok-sok kellemes meglepetésben részesít majd mindnyájunkat. Természetesen, a tehetséggel és az értelem mellett mind a szorgalomnak, mind a kitartásnak kell párosulnia. Bízom benne, hogy Kopócs Tibor művészete megizmosodik és semmi osetre sem fog elkallódni. Ám ehhez a magyar sajtó segítségére is szükség lesz, hogy dicséretével vagy bírálatával alkotó munkájában őt segítse.“ A Dunamentl Múzeum Is ezt a célt követi, amikor megkezdi rendszeres kamarakiállításainak a szervezését, amikor lehetővé teszi a modern élet.a korszerűsített, új formai megoldások és Irányzatok bemutatását, amikor fó rumot biztosít fiatal képzőművészeinknek és módot ad arra, hogy kialakuljon közéletünknek egy olyan központja, ahol magasszíntü kritikai viták, szimpóziumok és szélesebb körű aktívák alkalmával értékes és mérvadó következményeket vonhatunk le. SZUCHY M. EMIL Cl imái JCeióM utcáfráí indult 17^1 »T p 8éla Szülővárosomban, Léván, van egy keskeny, csendes mellékutca. Valamikor Kersék utcának nevezték. Ma a két kommuntsta mártír, Háber és Glauber nevét viseli. Ha Lévára visz az utam, ezt a számomra oly kedves kis utcát mindig felkeresem. Kedves, szép, soha vissza nem térő emlékeket ébreszt bennem. Néha kedvem lenne lelkesedve magyarázgatnl nekik: Látjátok, emberek! Ebben a házban éltem én, mint tipegő gyermek, Itt nevelt engem embcrnyi emberré felejthetetlen drága jó édesanyám és édesapám. Ebben a házban pedig egy mártír élt, Háber Zoltán, a kommunista író. És jól nézzétek meg ezt a kis sárgára festett házat Is. Vidám ház volt ez valamikor. Az egész utca jókedvre derült, amikor ebben a kts házban dalra fakadt egy kisfiú, a Turptnszky Béla. Emlékeztek rá? Emlékeztek ránk? Ügy adódott, hogy ezzel a dalosajkú egykori kisfiúval, kedves gyermekkori játszópajtásommal, akt ma már mint dr. Turptnszky Béla a Magyar Állami Opera szólistája, sikerült interjút készítenem. — Kedves Turptnszky Béla! Ml, egykori gyermekkori látszótársaid jól emlékszünk azokra a gondtalan gyermekévekre, amikor Te gyakran énekelgettél nekünk. Már ekkor felfigyeltek Rád a nyugat-szlovenszkót magyar színtársulat művészet és több alkalommal sikerrel szerepeltél énekes gyermekszerepekben. Am a lévai Kersék utcából a Magyar Allamt Operaházba hosszú volt az út. Kérlek, beszélj nekünk erről részletesebben. — Most, az elszáguldott évek után már úgy tűnik, hogy az út a lévai Kersék utcából az Operaházig nagyon ts rövid, egyszerű, magától értetődő volt. Azt mondhatnám, hogy nálunk a muzsika szeretcte, az éneklés, ha szerény ke retek között is, de valamiféle családi „hobby" volt. Nagyapám, majd édesapám — ha müked velőt szinten Is — nagy szeretettel és komoly odaadással művelték az éneklést, a muzsikát. Szinte természetesnek tűnt tehát, hogy ehhez a családi hobbyhoz magam Is hű maradtam. Talán ezért is mondhatom el magamról, hogy tulajdonképpen „a hobbymból élek". Ezt a hobbyt persze hivatásos szintre kellett fejlesztenem és ez azért nem ment teljésen simán. Az út Léváról a veszprémi, majd a fehérvári gimnáziumba vezetett. Mindkét he lyen folytathattam a Léván kezdett zenei tanulmányaimat. 1957-ben lettem az Operaház tagja. Kezdetben, zenei tanulmányaim befejezése cél jából két Idényen keresztül az Operaház ének karában működtem, ezután két évig ösztöndíjas voltam, végül szólista lettem. Magas bariton szerepkörben 27 szerepet éne keltem a Faust Valentinjától, a Trubadúr Luna grófján keresztül, a Háry János címszerepéig; Aztán gondoltam egyet s két évvel ezelőtt felhagytam az eddigi bariton szerepkörrel: höste■ nor lettem. Régi szerepeim közül egyedül a Háry János címszerepét tartottam meg, mert ez nagyon a szívemhez nőtt. Jöttek viszont az új szerepek: a János vitéz címszerepe, a Bolygó hollandi Erichje, amit Slmándy Józseftől örö költeni, Szokolay Hamletiében Laertes szerepe, a Walkür Slegmundja és még sok más. — Melyek szerinted művészt pályafutásod eddigi legjelentősebb állomásai? — Mindig a soronkövetkezö feladatot tartjuk a legjelentősebb állomásnak. Minden szerep egy hegycsúcs. Ügy fogunk hozzá meghódításához, hogy ez lesz talán életünk nagy győzelme. Amikor felérünk a csúcsra, eljutunk a premierig, diadalittasak vagyunk, örülünk a stkernek. Ám ezt követően meglátjuk a csúcsról, hogy újabb hegyek, újabb csúcsok várnak ránk, melyeket meg kell hódítanunk. Hogy melyik volt a legjelentősebb állomás, azt talán majd csak a vég célnál tudjuk megmondani, ha egész utunkra visszatekintünk. —• Itt, nálunk, Gombaszögön, nagy sikered volt a János vitéz címszerepében. Te miként vélekedsz erről? — Gombaszögt szereplésem felejthetetlen emlék marad számomra. Az a tudat, hogy szü kebb pátriájában énekelhet, mindig valami szó rongó érzést vált ki az emberben. De a János vitéz gombaszögt előadása különösen, jelelt hetetlenül lenyűgöző volt. Becslésem szerint 40 ezer ember vett részt előadásunkon, és sze retetük, lelkesedésük láttán igazán meghatód tarn. Tudom, hogy ez felejthetetlen emlék ma rád számomra, — A csehszlováklat magyarok, különösen „földijeid“, a lévaiak, büszkék Rád és szép sikereidre. Ügy hallottuk, hogy a lévaiak sze rtnt ritkán látogatsz haza, pedig szeretnék, ha Léván is vendégszerepelnél... — Hogy szülővárosomban, Léván, 1947 óta egyszer sem léptem fel, az nem rajtam múlott. Lehet, hogy „földijeim" büszkék rám, de en nek még nemigen adták tanújelét. Elhiszem, hogy Léván Inkább kíváncsiak Aradszky Lászlóra és műfajára, vagy Lorán Lenkére, vlszon' elképzelhetetlen számomra, hogy olyan nagy zenekultúrával és szlnházszereteltel rendelke ző város, mint amilyen valamikor Léva volt, ne tudna megrendezni egy opera-operett estet. Prágától Kassáig, Zsolnától Komáromig nagyon sok helyen jelléptem Csehszlovákiában. Lévá ra -— sajnos — még nem hívtak meg. Hiába, úgy látszik, valóban Igaz, hogy „senki sem tehet próféta a saját hazájában . — Miként fogalmaznád meg művészt hltval lásodat? — Egyszerűen: jó és Igaz művet jól és őszín lén előadni. Mert ezt kívánja a közönség ts. — Ha nem veszed tolakodásnak: árulj el nekünk valamit magánéletedről, családodról, kedvteléseidről... — A családra — sajnos — nagyon kevés idő jut sok elfoglaltságom miatt. Van egy megértő, aranyos feleségem, egy 15 éves fiam és egy 6 éves kislányom. Sajnos jvagy hála ts fennek?/ mind a kettő be van oltva a színházi világ mákonyával. Mellesleg jegyzem meg, hogy a lányom mint manöken többet szerepelt a te levízióban, mint én. Kedvtelésem a könyv. Ke vés szabadidőmben igyekszem sokat olvasni, sajnos, ez nem mindig sikerül. — Köszönöm az Interjút. Végezetül arra kér lek, mondd el, mit üzensz a csehszlovákiai ma gyaroknak, aktk közül egyre többen ismernek meg Téged és nagy szeretettel, büszkén figye llk művészt pályafutásod, művészéleted alakú lás át? — Mindig nagy szeretettel gondolok vissza a csehszlovákiai magyarokra■ Remélem, hogy a jövőben módomban lesz találkozni velük még többször, mint eddig. SÁGI TÖTH TIBOR 17
