A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-28 / 26. szám

Az eszmeileg és szervezetileg egységes púrlért— o következetesen niorxisto-leninista pártért Már néhány hónapja folyik a tagsági könyvek cseréje Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeteiben s ezzel egyídőben az egyéni beszél­getés minden egyes párttaggal. Mi a helyzet ezekkel a beszélgetésekkel, mit kell még tennünk, hogy teljesítsük ezt a párt számára történelmileg jelentős és különösen szükséges feladatot? ezek azok a kérdések, amelyek kétségtelenül az egész pártot érdeklik. A Rudé Právónak az alábbiakban ismertetett szerkesztőségi cikke igyekszik választ adni néhányra e kérdések közöl. A tagkönyvcserét a párt Központi Bizottsága, a KB Elnöksége, a ke­rületi és a járási szervezetek kezdettől fogva mint igen fontos és elke­rülhetetlenül szükséges akciót fogták fel, mely a párt sorainak meg­tisztításához, eszmei és szervezeti egységének megszilárdításához s ah­hoz vezet, hogy minden egyes párttag fokozottabb aktivitással vegye ki részét a párt, az alapszervezetek életéből és munkájából. „A tag­­könyvcserének hozzá kell járulnia — idézünk a CSKP Központi Bizott­ságának a pártszervezetekhez és -tagokhoz intézett leveléből — a pártfegyelem megszilárdításához, a pártszervezetek munkájának meg­újulásához s ahhoz, hogy a párt megtisztítja sorait mindazoktól, akik letértek a párt marxista—leninista politikájának útjáról és hűtlenek lettek eszmei és szervezési elveihez.“ Levelében a központi bizottság nagyon világosan megmagyarázta, hogy miért rendelte el a tagsági könyvek cseréjét és hogy mi célt szol­gál ez a tagkönyvcsere. Megállapította: „ ... állandóan napirenden ma­rad a fő feladat: a párt egységének helyreállítása a marxista—leninista tanítás szellemében, a párt akcióképességének és forradalmi harckész­ségének fokozása, belső léténpje; kibontakoztatása és a párt vezető sze­repének érvényre juttatása a párt szervezeti életének valamennyi fo­kozatán, valamennyi szervében és szervezetében, a társadalmi élet valamennyi szakaszán.“ A CSKP KB levele bizonyos elemzését nyújtja a párt fejlődésének és jelenlegi állapotának, céljait és konkrét feladatait olyan módon fo­galmazza meg, hogy túlzás nélkül mondhatjuk: megszabja a párt tak­tikáját és stratégiáját nemcsak a legközelebbi irV'szakra. Kifejezi tehát a valamennyi párttag számára kötelező pártvonalat. így értelmezi a le­velet a pártszervezetek többsége, így fogják fel azt a beszélgetéseket lefolytató csoportok. S ezért éppen a CSKP KB levele, a tagkönyvcse­­rével kapcsolatban kiadott ez a központi dokumentum az, aminek segít­ségével nap mint nap ellenőrizhetjük, hogy helyesen járttnk-e el, hogy konkrét helyeken alkalmazzuk-e a pártvonalat. A konszolidációt tekintve jelentős előrehaladás mutatkozik minden téren Az igazulásokkal kapcsolatos beszélgetések eddigi eredményei azt mulatják, hogy fokozatosan megvalósul a párt által kitűzött cél. Egyre több párttag és aiapszervezet érti meg, hogy mély, politikailag igé­nyes folyamat ez, amelyben megszilárdul a párt egészséges magva, és a CSKP ismét a proletár internacionalizmus eszméihez hű, következe­tesen marxista—leninista párttá válik. Az egyénekkel folytatott beszélgetésekben, a pártszervek munkájának elemzésekor mintegy tükörben, teljes szélességében és mélységében megmutatkozott a párt s az egész társadalom válsága, melynek gyö­kerei még az 1968 januárja előtti időkbe nyúlnak vissza. Annál jelentő­sebbek a sikerek, amelyeket a párt a konszolidációs folyamatban a múlt év áprilisa óta elért. Nő azoknak a párttagoknak és állampolgároknak a száma, akik arra a meggyőződésre jutnak: a CSKP elegendő erővel és képességgel rendelkezik ahhoz, hogy sikerrel végrehajtsa a konszo­lidációt valamennyi szférában, fokozatosan megoldja az évek során felgyülemlett problémákat és biztosítsa a szocialista társadalom további fejlődését. Az alapszervezetekben lefolytatott beszélgetéseket, a párt megtisz­tításának és aktivizálásának folyamatát az egész közvélemény élénk figyelemmel kíséri. Ez természetes, hiszen a társadalom vezető erejéről van szó; a párt aktivizálódásának és minőségi javulásának eredményei éreztetik hatásukat a gazdasági, politikai és kulturális élet valamennyi területén. A szocializmus ellenfeleivel, a jobboldali opportunizmus kép­viselőivel a harcot a párt az egész társadalom szeme előtt folytatja, kizárólag politikai eszközökkel. Mindez hozzájárul a közvélemény kialakításához, a CSKP iránti ma­gatartás megváltozásához. A legelfogultabbaknak is el kell ismerniök, hogy mutatkoznak a konszolidáció nyilvánvaló eredményei, hogy az ál­landó válságok és anarchia hetei és hónapjai után egyre több ember találja meg a nyugalmát és összpontosít az országépítő, alkotó mun­kára. Hála a párt és mindazon állampolgárok fáradhatatlan erőfeszíté­seinek, akik elkötelezték magukat a párt politikája iránt, learatjuk az első sikerek gyümölcseit az élet legkülönbözőbb területein, a gazdasági életet is beleértve. A minőség legyen a döntő Az 1970. június 1-1 állapotot rögzítő legutolsó összefoglaló jelentés megállapítja, hogy a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések a szer­vezetek döntő többségében (74,78 százalékában! megkezdődtek és az alapszervezeteknek csaknem egyharmadában befejeződtek. Különösen az utóbbi hetekben nőtt meg a befejezett beszélgetések száma, s meg­vannak a feltételei, hogy lényegében az elképzeléseknek megfelelően záruljanak. Amikor a központi bizottság januári plenáris ülésén úgy döntött, hogy a tagsági könyvek cseréjét az elő félévben végre kellene hajtani, tu­datában volt a feladat igényességének. E feladat megkövetelte a párt­­aktíva összes erőinek aktivizálását a párt megtisztítására és megszilár­dítására. Mint bebizonyosodott, ez az eljárás helyes volt. Az egész akció le­­foytatásának felesleges elhúzódása azt jelentette volna, hogy megenged­jük, hogy a jobboldali elemek tovább bomlasszák sorainkat, a párt túlságosan hosszú ideig kénytelen lenne saját belső problémáival fog­lalkozni és nem tudná megoldani halaszthatatlan problémáit. A párt­nak időre van szüksége a XIV. kongresszus előkészítéséhez is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az időhiánnyal küzdő szervezetek otyaténképpen járjanak el, hogy feladataikat ugyan határidőn belül teljesítenék, de a minőség rovására; a kapkodás és a formális megol­dások végül is ártanának a párt szándékainak. A minőségre kell he­lyezni a fő súlyt. Erre már a CSKP KB is figyelmeztetett levelében, amikor rámutatott, hogy a politikai jelentőség, amit a párttagsági köny­vecskék cseréjének tulajdonítunk, megköveteli, hogy ezt a feladatot a legnagyobb gonddal és következetességgel készítsük elő és hajtsuk végre1 Határozottan óvakodni kell bármiféle formális hozzáállástól — mert ezzel értékét vesztené e feladat értelme és küldetése. „A tagsági könyvecskék cseréjének végrehajtása után a pártnak sze­mélyi szempontból és szervezetileg egységesnek és szilárdnak kell len­nie, olyannak, hogy képes legyen folytatni a marxizmus—leninizmus eszméinek megvalósítását, társadalmunkat sokoldalú fejlődésének útján vezetni. Ezen a bázison akarjuk előkészíteni és lefolytatni a párt XIV. kongresszusát.“ A liberalizmus és az engedékenység ellen Az említett célok elérésének első feltétele volt, hogy eszmeileg és szervezésileg elhatároljuk magunkat a jobboldaltól. Kezdetben számos pártszervezet nehezen fogta fel, hogy a jobboldali opportunizmus ki­­sebb-nagyobb mértékben csaknem valamennyi szervezetbe befurakodott, és hogy ezért a jobboldali opportunizmus kérdését nem szűkíthetjük le néhány tucat országosan ismert volt funkcionárius és politikai tényező személyére. Szükséges, hogy minden szervezet, minden, a beszélgetése­ket lefolytató csoport a környezetében mutatkozó konkrét helyzet elem­zéséből induljon ki — s az esetek többségében igy is jár el. A határok annak megállapítására, hogy mi van és mi nincs összhangban a CSKP politikájával, egységesen le vannak fektetve mindenki számára a párt alapszabályzatában. Természetes, hogy a CSKP KB levele különbséget tesz a felelősség, a bűnösség mértéke között. „Természetesen — állapít­ja meg a levél — szükséges lesz különbséget tenni az egyének és a kollektív szervek pozíciójából és műveltségéből eredő felelősség mérté­ke és foka között.“ Ez a különbségtevés érvényre jutott — s ha nem, az hiba — különösen a munkások irányában. A levél hangsúlyozta azt is, hogy egyénileg kell értékelni minden egyes párttagot, értékelni egész tevékenységét, természetesen külö­nösképpen figyelembe véve az 1968-as és 1969-es kritikus években ki­fejtett tevékenységét és az akkor nyilvánított magatartását. A levél fi­gyelmeztetett arra, hogy különbséget kell tenni a néhánynapos pilla­natnyi megingás és a folyamatos pártellenes tevékenység között. Elő­fordultak esetek, hogy itt-ott nem vették figyelembe a levélnek ezt a megállapítását, és leszűkült a párttagok értékelése. Az ilyen nem komplex hozzáállás mellett azonban azok az elvtársak, akik csak egyet­len kritériumot alkalmaztak, csak nehezen tudták megkülönböztetni a pártellenes és antiszocialista nézeteket vallókat és e hangulatok szer­vezőit azoktól, akik elvesztették a tájékozódásukat, megtévesztettek voltak és akik hamar, augusztus után és különösen a párt 1968 no­vembert határozata után felismerték tévedéseiket és hibáikat és igye­keztek becsületesen leszámolni velük és a párt érdekében folytatott konkrét, elkötelezett munkával jóvátenni őket. Ámde ezen elszigetelt radikalista tendenciák ellenére meg kell ál­lapítani, hogy inkább, mint a radikalizmus, megnyilvánult és még min­dig megnyilvánul a helytelen liberalizmus. Egyes elvtársak hajlandók figyelmeztetni az egyik-másik szervben oft helyet foglaló jobboldali gnndulkodásúakra, követelik szigorú megbüntetésüket, de amint az „ő“ jobbos gondolkodású embereikről van sző, akik az ő munkahelyükön dolgoznak, egyszerre mérsékeltek lesznek és a hamis kollegialitás hi­bájába esnek. Felgyorsult a párt megtisztításának folyamata A liberalista és mérsékletességi tendenciák, a jobboldali opportuniz­mussal erősen megfertőzött szervezetek sorainak elégtelen megtisztítá­sa vezetett oda, hogy a CSKP KB Elnöksége meghozta áprilisi hatá­rozatát. Az elnökségi határozat minőségileg megjavította és meggyor­sította a párt megtisztításának folyamatát. Az említett rendszabályok elsősorban abban segítettek a járási pártbizottságoknak, hogy a mini­mumra csökkentették a jobbos szervezetek befolyását. A járási párt­­bizottságoknak így megvolt és megvan a lehetősége, hogy figyelmüket

Next

/
Thumbnails
Contents