A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-21 / 25. szám
érettségi után... Oraközben hogy az osztályokat több épületben voltunk kénytelenek elhelyezni, tehát még az Órarend összehangolása Is felettébb nehéz feladat. Nehéz, de nem megoldhatatlan, s a tolnaijai Iskola tavaly például — ami a tanítás színvonalát, a végzett növendékek tudását Illeti — az ország első Iskolái között végzett. Az elmúlt Iskolaévben az Iskolának a 0—12. évfolyamokban 670 diákja volt, ezek közül 161 tanult a felső tagozaton. Az Idén 49-en érettségiztek. — Milyenek voltak az Idei végzős növendékek? — kérdezzük meg Cziczer Jánostól, a. IV./A (természettudományi Irányzatú osztály) osztályfőnökétől. — Azt mondhatnám, hogy nagyon Jó és gyenge tanulókból állt az osztály. Egyébként az A osztály 26 diákja közül 19-en jelentkeztek főiskolára. Lássuk hát, ml Is lesz most az érettségi után. Helyszűke miatt természetesen nem kérdezhettük meg mind a 49 maturénst, ezért „találomra“ kiválasztottunk közülük ötöt: — Szabad a nevét? — Ivanics Ilona. — Lakhelye? — Rimaszombat. — Szülei? — Édesapám igazgató-tanító, édesanyám szakácsnő. — Tanulmányi eredménye? — Kitüntetett vagyok. — Jelentkezett főiskolára? — Természetesen. — Hová? — Budapestre, az Orvostudományi Egyetemre és a bratlslaval Komenský Egyetem bölcsészeti karára. — Tehát két helyen Is biztosította magát...? — így nagyobb a valószínűsége annak, hogy valahová bejutok. Silling Júlia — Mégis ml szeretne inkább lenni, orvos vagy bölcsész? — Mindkettőt egyformán szeretném; csak sikerülne valamelyik. ■ A kővetkező lány, akivel elbeszélgettünk, Sllllng Júlia volt. Beretkén lakik, édesapja nyugdíjas kőműves, édesanyja háztartásbeli. A gimnázium minden osztályát kitüntetéssel végezte. 0 lepett meg bennünket a legjobban azzal, hogy a Műszaki Főiskolán kibernetikára Jelentkezett. — Szokatlan szakma egy lány részére, nem? — mondjuk inkább, semmint kérdezzük. — A legjobban mindig is a természettudományi tárgyakat, közöttük Is a matematikát szerettem. Eleinte mégse mertem erre a szakra jelentkezni, mivel tudtam, hogy Prágában csak húsz hallgatót vesznek fel. De amikor meghallottam, hogy a bratlslaval Műszaki Főiskolán is nyitottak kibernetikai szakot, rögtön oda jelentkeztem. — Hogy áll a szlovák tudással? — Elég Jól beszélek. Egyébként a nyári szünidőt tiszta szlovák környezetben akarom tölteni, hogy még jobban elsajátíthassam az oktatási nyelvet. — Reméli, hogy felveszik? — Bizakodom. Ezután még három fiúval beszélgettünk: Dusza János gömörhorkal, szülei magángazdák, a gimnáziumban jeles tanuló volt. 0 Is két helyre küldte el a felvételi kérelmét: a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetemre és a bratlslaval Műszaki Főiskolára, mindkét helyen a fizikai tanszakra. Fizikus szeretne lenni. Iván Zoltán. Az öt közül ő az egyetlen tornaijai, szövetkezeti dolgozók gyermeke. Még az érett-Dusza János Szivák Árpád, igazgató-helyettes Cziczer János, osztályfőnök ségl előtt beszélgettünk vele. A félévi bizonyítványában négy kettes volt, a többi egyes. A budapesti Műszaki Egyetem és a bratislavaí Műszaki Főiskola építészmérnöki karára Jelentkezett. S végül (ha már az ábécét Ilyen szépen összekevertük) a rimaszombati Auxt Ferenc édesapja autóbuszvezető, édesanyja háztartásbeli. Félévi tanulmányi eredménye 2,1. Ottjártunk óta, reméljük sikeresen leérettségizett s talán már a felvételi vizsgákon Is átesett Nyltrán a mezőgazdasági főiskolán vagy a pedagógiai főlsko-Elhangzott a „Gaudeamus Igitur“, a „Ballag már a vén diák" és a többi kedvosen szentimentális díákdal, 12 év tanulás, Izgalom, órák előtti szurkolás, számtalan komolytalan diákcsiny után, becsukódtak az Alma mater kaput. Az „érett“ fiatalok előtt, akikre eddig jórészt csak a következő nap rótta feladatait, matematika, kémia, nyelvtan, flz:k.i és egyéb leckék formájában, hirtelen új távlatok nyílnak, nagyobb időegységben kell gondolkodnak. Az élőt nem az elvont,*a nagybetűs Élet, hanem saját ^életük várja őket, tárta ki kapuit — csakhogy nem önmagától. Ha egykoron, a hajdan! ballagásokon elég volt feladatként kitűzni, hogy „flliszter leszek magam Is“, hiszen az érettségizettek, ha egy kis szerencséjük volt clmehettek Írnoknak, aljegyzőnek, állami tlsztvisolönek — egyetemekre, főiskolákra amúgy Is csak a jobbmódúak jutottak —, ma már, a XX. század második felében, a tudományos és műszaki forradalom korszakában, ebben az ún. atomkorban nem lehet hivatás a flllszterség, s az érettségi bizonyítvány bizony már Jó ideje nem végcél. Különösen akkor nem, ha általános középiskolák, gimnáziumok végzett növekdékelről van szó. Ezt viszont alighanem fölösleges volt elmondani, hiszen a mai maturánsok mindezzel tisztában vannak. Különösen ott, ehol tanáraik jó előre felkészítették őket a várható feladatokra. Diákjainkat nemcsak az érettségi előtt, de már az első évfolyamtól kezdve képességeik, hajlamaik, tudásuk szerint a megfelelő életpálya felé Igyekszünk Irányítani — mondotta Szlvák Árpád a tornaijai (Šafárikovo) gimnázium igazgató-helyettese. — Az iskola diákjainak többsége eddig mindenütt megállta a helyét, orvosok, mérnökök, tanárok egész hada került ki az iskola volt növendékei közül. így van ez annak ellenére, hogy nem taníthatunk a legideálisabb körülmények között, Ivanics Ilona
