A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-21 / 25. szám

érettségi után... Oraközben hogy az osztályokat több épület­ben voltunk kénytelenek elhelyez­ni, tehát még az Órarend össze­hangolása Is felettébb nehéz fel­adat. Nehéz, de nem megoldhatatlan, s a tolnaijai Iskola tavaly példá­ul — ami a tanítás színvonalát, a végzett növendékek tudását Illeti — az ország első Iskolái között végzett. Az elmúlt Iskolaévben az Iskolának a 0—12. évfolyamokban 670 diákja volt, ezek közül 161 tanult a felső tagozaton. Az Idén 49-en érettségiztek. — Milyenek voltak az Idei vég­zős növendékek? — kérdezzük meg Cziczer Jánostól, a. IV./A (ter­mészettudományi Irányzatú osz­tály) osztályfőnökétől. — Azt mondhatnám, hogy na­gyon Jó és gyenge tanulókból állt az osztály. Egyébként az A osztály 26 diákja közül 19-en jelentkeztek főiskolára. Lássuk hát, ml Is lesz most az érettségi után. Helyszűke miatt természetesen nem kérdezhettük meg mind a 49 maturénst, ezért „találomra“ kiválasztottunk közü­lük ötöt: — Szabad a nevét? — Ivanics Ilona. — Lakhelye? — Rimaszombat. — Szülei? — Édesapám igazgató-tanító, édesanyám szakácsnő. — Tanulmányi eredménye? — Kitüntetett vagyok. — Jelentkezett főiskolára? — Természetesen. — Hová? — Budapestre, az Orvostudomá­nyi Egyetemre és a bratlslaval Ko­­menský Egyetem bölcsészeti kará­ra. — Tehát két helyen Is biztosí­totta magát...? — így nagyobb a valószínűsége annak, hogy valahová bejutok. Silling Júlia — Mégis ml szeretne inkább len­ni, orvos vagy bölcsész? — Mindkettőt egyformán szeret­ném; csak sikerülne valamelyik. ■ A kővetkező lány, akivel elbe­szélgettünk, Sllllng Júlia volt. Be­­retkén lakik, édesapja nyugdíjas kőműves, édesanyja háztartásbeli. A gimnázium minden osztályát ki­tüntetéssel végezte. 0 lepett meg bennünket a legjobban azzal, hogy a Műszaki Főiskolán kibernetiká­ra Jelentkezett. — Szokatlan szakma egy lány részére, nem? — mondjuk inkább, semmint kérdezzük. — A legjobban mindig is a ter­mészettudományi tárgyakat, kö­zöttük Is a matematikát szerettem. Eleinte mégse mertem erre a szak­ra jelentkezni, mivel tudtam, hogy Prágában csak húsz hallgatót vesz­nek fel. De amikor meghallottam, hogy a bratlslaval Műszaki Főis­kolán is nyitottak kibernetikai szakot, rögtön oda jelentkeztem. — Hogy áll a szlovák tudással? — Elég Jól beszélek. Egyébként a nyári szünidőt tiszta szlovák környezetben akarom tölteni, hogy még jobban elsajátíthassam az ok­tatási nyelvet. — Reméli, hogy felveszik? — Bizakodom. Ezután még három fiúval be­szélgettünk: Dusza János gömörhorkal, szü­lei magángazdák, a gimnáziumban jeles tanuló volt. 0 Is két helyre küldte el a felvételi kérelmét: a budapesti Eötvös Lóránt Tudo­mányegyetemre és a bratlslaval Műszaki Főiskolára, mindkét he­lyen a fizikai tanszakra. Fizikus szeretne lenni. Iván Zoltán. Az öt közül ő az egyetlen tornaijai, szövetkezeti dolgozók gyermeke. Még az érett-Dusza János Szivák Árpád, igazgató-helyettes Cziczer János, osztályfőnök ségl előtt beszélgettünk vele. A félévi bizonyítványában négy kettes volt, a többi egyes. A buda­pesti Műszaki Egyetem és a bra­­tislavaí Műszaki Főiskola építész­mérnöki karára Jelentkezett. S végül (ha már az ábécét Ilyen szépen összekevertük) a rimaszom­bati Auxt Ferenc édesapja autó­­buszvezető, édesanyja háztartás­beli. Félévi tanulmányi eredmé­nye 2,1. Ottjártunk óta, reméljük sikeresen leérettségizett s talán már a felvételi vizsgákon Is át­esett Nyltrán a mezőgazdasági fő­iskolán vagy a pedagógiai főlsko-Elhangzott a „Gaudeamus Igi­­tur“, a „Ballag már a vén diák" és a többi kedvosen szentimen­tális díákdal, 12 év tanulás, Izga­lom, órák előtti szurkolás, szám­talan komolytalan diákcsiny után, becsukódtak az Alma mater kaput. Az „érett“ fiatalok előtt, akikre eddig jórészt csak a következő nap rótta feladatait, matematika, kémia, nyelvtan, flz:k.i és egyéb leckék formájában, hirtelen új táv­latok nyílnak, nagyobb időegység­ben kell gondolkodnak. Az élőt nem az elvont,*a nagybetűs Élet, hanem saját ^életük várja őket, tár­ta ki kapuit — csakhogy nem ön­magától. Ha egykoron, a hajdan! ballagásokon elég volt feladatként kitűzni, hogy „flliszter leszek ma­gam Is“, hiszen az érettségizettek, ha egy kis szerencséjük volt cl­mehettek Írnoknak, aljegyzőnek, állami tlsztvisolönek — egyete­mekre, főiskolákra amúgy Is csak a jobbmódúak jutottak —, ma már, a XX. század második felében, a tudományos és műszaki forrada­lom korszakában, ebben az ún. atomkorban nem lehet hivatás a flllszterség, s az érettségi bizonyít­vány bizony már Jó ideje nem vég­cél. Különösen akkor nem, ha ál­talános középiskolák, gimnáziu­mok végzett növekdékelről van szó. Ezt viszont alighanem fölösle­ges volt elmondani, hiszen a mai maturánsok mindezzel tisztában vannak. Különösen ott, ehol taná­raik jó előre felkészítették őket a várható feladatokra. Diákjainkat nemcsak az érettsé­gi előtt, de már az első évfolyamtól kezdve képességeik, hajlamaik, tu­dásuk szerint a megfelelő élet­pálya felé Igyekszünk Irányítani — mondotta Szlvák Árpád a tor­naijai (Šafárikovo) gimnázium igazgató-helyettese. — Az iskola diákjainak többsége eddig min­denütt megállta a helyét, or­vosok, mérnökök, tanárok egész hada került ki az iskola volt nö­vendékei közül. így van ez annak ellenére, hogy nem taníthatunk a legideálisabb körülmények között, Ivanics Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents