A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-07 / 23. szám

Járek Károly mérnoK Rafnoka Margit és Erzsi — az Ikrek Nyíri László, Nagy Gábor, Drubits László, Kovács Lajos ... Ezek az emberek átestek a tűzkeresztsé­gen, értik a dolgukat, s olyan gé­peket válogattak össze, amelyek minden tekintetben tökéletesek és megfelelnek. Bízunk benne, hogy a gépi be­rendezések vásárlására fordított deviza hamarosan megtérül a kész termékek Nyugatra való szállítá­sából. Termékeink iránt nagy az érdeklődés. Bárcsak minden nagy beruházás ilyen hasznosságú vol­na nemzetgazdasági szempontból, mint a miénkl — Nyilván hatalmas összegeket tesz ki a beruházás? — Bizony jónéhány koronáról van szó. Az első részlegbe 800, a kátránylemezgyárba 300, a má­sodik részlegbe pedig 1300 millió koronát ruháztunk be ... itt ok­vetlenül meg kell emlí ;nem a 13 millió koronás beruházással épült, korszerűen berendezett és felsze­relt lparltanuló-iskolát és a hat­emeletes lnternátust. Jelenleg 344 ipari tanulónk van. Véleményem szerint az iskoláról, tanárokról, ta­nulókról, problémáikról és mun­kájukról hasznos volna egy másik alkalommal külön Is írni. — Megtesszük .. . Hány alkalma^ zottja van a gyárnak, és mennyi a termelési érték? — Egész pontosan 2234 az al­kalmazottak száma, egy-két év múlva azonban mintegy 3 és fél ezer lesz. A havi átlagkereset 1788 korona ... 1970-ben 310 millió, a következő évbein már több mint 500 millió korona értékű árüt ter­mel a gyárunk. Emberi sorsok, elképzelések Benefi Ferenc villamosmérnök hat éve dolgozik a gyárban. Más­fél hónapja vette át a kátrányle­mezgyár vezetését. Harmincegy éves. Györgyi, a felesége tervező, szintén a gyárban dolgozik. Kere­setük 4000 korona körül mozog. 370 emberrel dolgozik, mintegy 300 millió koronás értékért felel. — Elégedett a sorsával? * — Ezen nem érek rá elmélked­ni. Rengeteg a munkám ... — Távlati tervei? — Egészben ' véve biztatók. Jó kollektíva vesz körül, mégis sok még a megoldatlan probléma. Ilyen gyár, ilyen gyártási techno­lógia még nincs sehol. Mindenbe bele kell tanulnunk, kísérletezés­re nincs sok időnk, mert szoríta­nak a tervek, a határidők. Aztán problémát okoz a pótalkatrészek beszerzése is, mivel gépeink túl­nyomó része külföldi. Azért nem keseredünk el, bízunk a lelemé­nyességünkben, hiszen annyi meg­oldhatatlannak látszó próblémával megbirkóztunk márl — Kedvtelései? — Semmire nincs Időm ... Sze rettem szavalni, van kocsim, na­gyon szeretek vezetni, gyűjtöm a régiségeket, valamikor rajzolni is szerettem, hiába, a gyár egész em­bert követel... Bottka Árpád harminc éves, jó­vágású fiatalember, diszpécser. Ha­talmas termetű, nagyhangú, ren­delkezésre, irányításra született. Ót évig tanítóskodott, aztán el­ment két évre Csehországba „be­tanulásra“, és 1967-től a diszpé­cser irányító pultja mögött dolgo­zik. Feladata a folyamatos terme-Beneft Ferenc mérnök lés biztosítása, irányítása. A gyár lelke. Ezer ágon futnak be hozzá a jelentések, ugyanannyin futnak szét a rendelkezések. Bottka Árpád szereti a foglalko­zását, azaz kiéli magát benne. Egyébként ebben az évben fejezi be tanulmányait a hároméves Vegyipari Technikumban, állítólag igen jó eredménnyel. — Igen, úgy érzem, megtaláltam helyem az életben, meg a szá­mításomat is. Remélem, a jövő­ben sem fogok csalódni. Rajnoka Margit és Erzsi 19 éve­sek, ikrek, kéméndi lányok, a kar­tondobozt varró gépen dolgoznak hozzáértéssel, ügyesen. Azelőtt a téglagyárban dolgoztak. Nagyon nehéz és poros volt a munkahe­lyük, keresetük is kevés. Itt elé­gedettek. Azt mondják, sok fiatal jár Kémőndről a gyárba, mert ott­hon gyengén fizet a szövetkezet. Szabad idejükben a szülőknek se­gítenek otthon a kertben és a sző­lőben. Margitka menyasszony, júliusban tartják meg az esküvőt. A vőlegé­nye villanyszerelő. Menyecskének megy, aztán ... talán majd építe­nek családi házat... Erzsikének Is van fiú ismerőse, most éppen katona. Szeptemberben leszerel. Hogy mi lesz aztán? Ki tudja? Zátyik Anna garamkövesdi lány, szintén menyasszony. Több mint egy éve dolgozik a gyárban. Pista, a vőlegénye köbölkúti, laboráns. Ha leszerel, összeházasodnak. An­na hozzájuk megy menyecskének. Állítólag nem fél a leendő anyós­tól. Továbbra is dolgozni fog, mert szereti a munkáját. De szereti a tánczenét is, szívesen táncol, ol­vas, szeret moziba, színházba Jár­ni. Kocsija van a vőlegényének, bőven nyílik majd alkalmuk rövi­­debb-hosszabb kirándulásokra. Minden vágya egy tengerparti nya­ralás. Jakubik Jánosné elégedett a munkahelyével, keresetével. Férje szintén a gyárban dolgozik. Pár­kányban laknak kétszobás szövet­kezeti lakásban. Nyolc éve háza­sok, szépen berendezkedtek már. Angelika, a kislányuk 7 éves, Zsolt fiuk 5 éves. — Nagyon szeretek főzni — mondja a csinos fiatalasszony kissé szégyenkező mosollyal. (Pedig er­re büszke leheti) — Férjemmel együtt gyakran Járunk moziba, színházba, táncolni. Kocsink még nincs, de takarékoskodunk, hogy mielőbb legyen ... Nem csalódtam az életben, boldog vagyok ... Hegedűs Ferenc mester tíz éve dolgozik a szakmában, négy éve a párkányi gyárban. Tavaly költöz­tek szövetkezeti lakásba. A felesé­ge, Urbán Teréz szintén a gyár­ban dolgozik. Nagyon szeretik hat­éves kislányukat. Egyébként lpoly­­szakállaslak. — Elégedett vagyok a sorsom­mal: Az ötvenes évek elején, ami­kor kimaradtam az iskolából, nem sejtettem, hogy hová vezet az utam abból a sáros faluból. A munka­helyemen jól érzem magam, mert Hegedűs Ferenc és Befíová Lýdia mestérek I /

Next

/
Thumbnails
Contents