A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
Részletek a néprajzi szooaOŐl rázza: Ez a pisztoly egy bizonyos Valentényl pandúrparancsnok tulajdona volt valamikor. Bakó Józsi bácsi nem „tárlatvezető“, de ismerője a régi öltözeteknek, mutatja, hogy az a nadrág, melyet (elemei, már régen kiment a divatból, a neve „blllencs“ volt. Megcsodáljuk a szemközti falon (tlggő faragványt. Azt a ma is élő 70 esztendős Fritz Mátyás bácsi faragta első világháborús fogsága idején egy bicskával. Selyemkendők díszét, mintáját nézegetjük. Marsai Ferenc, a lévai járás néprajzi bizottságának elnöke a juhászok öltözetét vtzsgálgatja, latolgatva, hogyan keveredtek a magyaros és szlovákos díszítőelemek. Ha végigtekintünk a tárlón, könnyen megállapítható, hogy a gyűjtők tudatában nyoma sem volt a „magyarkodásnak , hisz a tárgyak bizonyítják: mindkét nép hagyományai megtalálhatók. Íme, ott az a figura egy szlovák legény viseletét hordja magánl Akaratlanul is eszünkbe Jut, hogy összehasonlításokat tegyünk, hisz más tájak néprajzi gyűjteményét is láttuk már. Többen ott, a csehországi Domažllcén, a Chodvldék tájegységének szobáit járva emlegettük is néhány esztendővel ezelőtt: Ha nálunk is lenne Ilyesmi! Most visszaemlékezünk erre és nyomban hangoztatjuk is véle ményünket: A palásti gyűjtemény olyan gazdag, hogy számára szűk ez a szobácska. Közben járjuk az előbb megnyitott néprajzi szobát körbe-körbe. Békési bácsi, a volt vöröskatona tárgyilagos büszkeséggel magyaráz: Nem kaptunk ml egy fillér támogatást sem az államtól ehhez, igaz, hogy nem is kértünk, tudjuk mi, kell a pénz máshová, de nézze elvtárs, ml tizenkilencesek csak azt kívánjuk, hogy becsüljék meg a fiatalok a nép múltját.. .1 Egyszerre csak eszembe jut, hogy indulni kell tovább, gyorsan elköszönök. Kicsit meg is bántódott talán a sietős búcsú miatt, de azért barátságosan integet. Még látom, amint öregesen, szuszogva matat a nép történelmének hagyatékai között. Öh, mily szép lesz, ha majd a fiatalok is nyomába indulnak holnap, vagy holnapután! Szöveg: HAJDÚ ANDRÁS Képek: BÚLYAIJÚZSEF Megnyitó beszédet mondtak: Oroszlány József tanító JJobb ról) és Sándor Károly, a lévai Járás népművelési felügyelője Kiss István volt a türlatveietó Eljött a néprajzi szoba megnyitására a három veterán vőröskatona Is: Jánostk Pál, Békést János, Macho József Fuvar.# tv« Dalosestek a Bodrogközben Nagyszerű kulturális rendezvényre vállalkozott e Csornáitok nagykapost szervezete Petrlk Barnabás és Géczl Lajos tanárokkal az élen. Járásunk legjobb énekkarai és népdalénekesei egész estét betöltő műsort adtak Nagykaposon, Abarűn és Klstárkányban. A rendezvényre meghívták Budapestről Vess Lajos Erkel-dfjes zeneszerzőt Is, aki mind a három helyen előadást tartott az ö Ízes magyarságával népdalkultúránk múltjáról és jelenéről. Tömör, világos, az egyszerű parasztember számára is érthető mondatokban vázolta a népdalok keletkezését, csodálatos szépségét, tisztaságét. Előadásában mély tisztelettel és szeretettel beszélt Bartók Béla és Kodály Zoltán fáradhatatlan népdalgyűjtő munkásságáról. Megemlékezett Nagykapos nagy szülöttjének. Erdélyi János költőnek úttörő szerepéről a magyar népdalgyűjtésben. Még ott cseng mlndannylunk fülében a magyarországi „Röpfll| páva“ országos népdalverseny sok szép dala, amikor egy egész ország énekelt, úgy ahogyan azt Kudály Zoltán megálmodta. E verseny szervezője és vezetője Vass Lajos volt. Hála a televíziónak, a Magyarország határain túl élű magyarok milliói is nézhették e nagysikerű népdalversenyt. Ennek tudható be, hogy az egyszerű emberek megszerették és szivükbe zárták Vass Lajus nevét. Tisztelettel és szeretettel vették körül a dolgos, egyszerű emberek mindenütt. Itt, Abarán Is, négyszázan — (mert ennyien gyűltök össze) énekelték vele a Félegyházi utca, a Tavaszi szél és a Látod édesanyám clmü népdalokat. Volt még két becses vendég Budapestről: Béres Ferenc és Kovács Éva. Mind a ketten, ne vükhöz méltúan szerepeltek. Csodálatos, szép hangon szélaltatták meg a szebbnél szebb népdalokat és virágénekeket. A közönség nem csalédott bennük, s úgy vélem, hogy ők sem csalődtak hallgatóikban, akik többszür Is visszatapselták őket a színpadra. Nagy elismeréssel kell szólnunk a hazai énekesekrél. Elsőnek talán a nagy mültú rozsnyól énekkart kell megemlítenem; a rozsnyélak, hagyományukhoz híven, mozgalmi dallal mutatkoztak be, majd népdalokat adtak elő, kiválóan. Az együttest Mitá László tanító vezette. Az ő munkáját dicsári az énekkar kiforrott, művészi alőadéss. Nagykapos két énekkarral szerepelt, egy gyermek- és egy felnőtt karral. Mind a kettőt Kovács Aladár vezeti. A kaposl felnőtt énekkar nagyszerű hangerővel rendelkezik. Nagyon jő benyomást kelt a hallgatókban. A ga- Ifintat orsz&gos dalos találkozón la kitűnően szerepeltek. Kovács Aladár tudással, hozzáértéssel vezeti mind a két együttest. Ügy vélem, hogy érdeinos erre az együttesre is jobban felfigyelni. Ezt minden tekintetben megérdemlik. A nagykapost fellépésen vendégszerepeit a terebesl Közgazdasági Technikum és a Csorna dók kistérklnyl szervezetének énekkara la. lírásunk népdalversenyének győzteseit Móloár Erzsébet, Tóth Bálint és Tótb Emil képviselték. Népdalokat és pásztor-énekeket adtak aid. Közülük Molnár Erzsébetet kell különösebben kiemelnünk, szép és tiszta hangjáért. Ö vezette a rafxnrt I*. A majd négyórás műsor nagyszerű szórakozást nyújtott fiatalnak, Idősnek egyaránt. Ez a népdalest ts bizonyltja, hogy a fiatalok Is magukénak vallják a népdalt. A nagy ténczeae- és téncdal-kultnaz egy cseppet sem halványította el bennük a népdal szeretetét. S bogy a népdal továbbra ts élő kincsükké váljon, szervezzünk minél több hasonló népdalestet. TÖRÖK ELEMEK
