A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
Elég régen foglalkoztat egy éltalános probléma, mely sajnos az Idő múlásával és a fejlődés menetével párhuzamosan egyre égetőbbé válik. A probléma <a gyerekeket érinti — egyre riasztóbb méretekben. A gyerekek életterének, pontosabban szólva Játszási, mozgási sportolási lehetőségeinek egyre szükebbre záruló köréről van szó. Tervezünk, építünk, szépítünk és közben tervezőink és az Illetékes szervek megfeledkeznek a gyerekekről. Lassan nem lesz hely, ahol nyugodtan felrúghatnának egy labdát. Engedjék meg, hogy a probléma további boncolgatása előtt összehasonlításokat tegyek a ml gyerekkori lehetőségeink és a mai gyerekek lehetőségei között. Ogy érzem, szükség van erre az összehasonlításra. Remélem, hogy meg fogják érteni kissé romantikusnak ható hangulatomat, visszaemlékezéseimet, és megértik szándékomat. Amikor a múlt emlékraeze- Jére, a mi gyerekkori valósagunkba vezetem vissza a kedves olvasót, csak még Jobban ki akarom emelni azt az ürességet, hiányt amiben — bizony elég gyakran és sokhelyütt — a mai gyerekek szenvednek. Lehet, hogy példám nem lesz tipikus, de nyugodtan lehetne az Is. A rétre emlékezni, mert a ml gyerekkori romantikánk ott csúcsosodott ki. Az a rét nagy dolog volt, de sajnos ma már egyre kevesebb van belőle. Igen, a rét. Nagy volt, szép volt a miénk. Ilyenkor tavasszal, amikor az év csikókora beköszönt, szinte orromban érzem azt a régről és a rétről Jól Ismert füszagot, az ébredező föld Illatát. Koratavasztól késő őszig a rét volt a találkozóhelyünk. Elég volt az Ismert füttylelzés az ablak alatt, és mi mér tudtuk — Irány a rét. Itt folytak le a nagy íutballcsaták, a különböző labdajátékok, fogócskák. A rét két oldalát sűrűn szegélyező bokrok pedig a bújócskának és a különböző harcijátékoknak nyújtottak kitűnő terepet. Itt tanultunk meg tgazi Indiánok módjára csendben kúszni, közelébe férkőzni az ellenfél táborhelyének, kihallgatni tanácskozásait, terveit. Itt tanultunk meg összeszorltott fogakkal megkötözve hallgatni, ha az ellenfélnek sikerült a kémkedőt felfedeznie és kézrekerltenle. Ellenfél? Na Igen, megegyezés alapján valóban létezett két, körülbelül azonos erősségű és képességű csapat. Harcoltunk egymás ellen szivvel-lélokkel, komoly haďltervek és szigorúan megszabott sza bályok alapján. Rengeteget lehetne írni azokról a szlvetdobogtató élményt nyújtó csatáro* zásokról, melyeket egymás ellen vívtunk. A rét közvetlen közelében húzódott a török Időkből származó és még ma is romantikusan ható bástyák láncolata, ez Játékainkban szerves egészet alkotott a réttel (a komáromiak és sokan a nem komáromiad közül is jól ismerik ezeket a bástyafalakat). Gyakran tártunk Itt lel új meg új, az Idők során betemetett katakombákat, találtunk régi fegyvereket, beleélve magunkat a régi harcosok szerepébe. A régmúlt szelleme ott ólt Játékainkban, csatározásainkban meglfjodva teli pajkos, vidám lelkesedéssel. Bújtuk a török Időkről és a szabadságharcról szóló könyveket, leírásokat és kutattuk a ml bástyáink történetét Is. (Kedvenc olvasmányunk, az „Egri csillagok" annak Idején kézről kézre Járt közöttünk.) Sok Izgalmas kalandot éltünk át az ódon bástyák világában. Rét — bástyák — rét, ez volt a ml romantikával, Igazi élményekkel teli világunk. Azt hiszem, annak a környezetnek köszönhetem, hogy belőlem Is sportoló lett. Ott edződtem meg. (Sokat puhítottuk egymást — Így váltunk mégis keményekké.) A több év távlatából már azok a nyaklevesek és elporolások Is csak kellemes emléket ébresztenek, melyeket szüléinktől kaptunk a kiszaggatott nadrággokért, lehorzsolt orrunkért, a különböző, számunkra diadalt jelentő sebhelyekért. (Az a pár év tanított meg arra, hogy nem kell megijedni, ha az ember kap egyet az orra alá, nem kell mindig elszaladni, ha az embert kergetik. A réten megtanultuk ezt is, de azért senki sem lett közülünk az utcák réme.) Igen, a rét. Nagy volt, szép volt a miénk. Volt — és nincs többé rét, sem a ml számunkra, sem a gyerekeink számára. £s ez benne a tragikus. Ml már ugyan kinőttünk abból a korból, amikor az embernek kell a rét, hogy ott futballcsatákat, fogócskát rendezzen. De Itt vannak a gyerekeink! Nekik még szükségük lenne rá. Ok is szeretnének egykor kellemesen visszaemlékezni a gyerekkorukra. Ehhez joguk van. Volt rétünk. Ma autógarázsok állnak a ml rétýnkôn, a bástyafalak között üzemek raktárai. Igen, elismerem, fejlődünk, jó az, szép az, hogy egyre több az autótulajdonos, hisz ez a világ rendje. De a világ rendjébe beletartozik más Is. Az is, hogy a tanulással annyira megterhelt gyerekeknek legyen hol feloldódniuk, Igazi gyerekkort élniök. Es ehhez szükségesek a rétek, bástyák, grundok, és nem elégségesek az itt-ott kis számban fellelhető Játszóterek, túlzsúfolva gyerekekkel. Vannak a szemnek meghyugvást nyújtó szép parkjaink, de az nem a gyerekeké, mert hiszen tudjuk: „a> fűre lép ni tilos"... Mi felnőttek vagyunk a felelősek azért is, ha a gyerekek gyakran a forgalmas utcákon, utakon állítják fel kiskapuikat és rúgják ott a bőrt, mert valahol Játszani kell, és annak a bizonyos bőrnek varázsa van. És hogy menynyi tragédia származik az utcán rendezett togócskákból, futballcsatákból, arról külön fejezetet lehetne Írni. Éppen ezért nem mindig az autóból fenyegetően Integető gépkocsivezetőnek adnék Igazat s végképp nem annak, aki* kocsijából kiszállva felpofozza a kisfiút, mert a labdát az autója ablakába rúgta. Mert Ilyen Is van. Mert játszani kell, mert focizni muszáj. De holt1 És ezzel a hollal kezdődik a városi gyerekek nagy problémája. 0] meg ú] lakótelepek épülnek, ház ház mellett, csak éppen a Játszóterekről, a focizásra és más játékokra alkalmas helyekről feledkezünk meg. És sajnos beépítik a nagyszerű rőteket és lassan minden szabad helyet, ahol játszani lehetne. A mi korosztályunknak még annak Idején nem voltak Ilyen problémái, ml még vígan rúghattuk a rongylabdát meg a focit anélkül, hogy kirúgtuk volna a szomszédos ház ablakát. Most nekünk kell fordulnunk a kevésbé megértő felnőttek felé, gyerekeink és az ö gyerekeik nevében kérve: az építés és a szépítés nevében ne építsenek be mindent! Ahol kergetöznl, bujócskáznl, focizni lehet. Építsünk minél több Játszóteret, tornatermet, uszodát, strandi, egyszóval teremtsünk életteret a gyerekek számára. Mórt csak így lehet, Így tudjuk elérni, hogy edzott, egészséges, életörömmel teli új nemzedék nőjön fel, KERESZTÉNYI GÄBOR A szerző felőétele Mint minden év májusában, az idén is kiadott a Csehszlovák Posta két prágai vár" motívuma bélyeget. Tekintettel szép kivitelükre, ezek külföldön Is nagy keresetnek örvendenek. A többi emlltésreméltó újdonság a következő: Brazília: A karneválsor 2 értékkel bővült. — Csád: meterológtal világnap, 2 érték. — Dahomey: Franklin D. Roosevelt halálának 25. évfordulójára arcképét ábrázoló 100 fr. bélyeg. — Franciaország: Eduard Branly fizikus, Alexandre Dumas író emlékére, egyenként 40 plusz 10 centes bélyeg. — Írország: postakongresszus, három érték. — Kanada: 25 éves az ENSZ, bélyeg pár. — Monaco: Monte Carló-t virágkiállítás, 3 fr. — Norfolk: Madarak, négy érték. — Norvégia: Európai természetvédelmi év, négy bélyeg. — San Marino: Nápolyi vásár. — Törökország: A nevelés nemzetközt éve, 130 kurusos bélyeg. hét 8
