A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-24 / 21. szám

üléseiéit o Csemadok Köiponii Biiottsóoo

Május 10-én és 11-én Bratislavában ülést tartott a Csemadok Központi Bizottsága. Megvitatta és értékelte a szövetség 1968—69-ben kifejtett tevékenységét és személyi változásokat eszközölt a KB plénumában, valamint elnökségében.

A szövetség munkájának értékeléséhez — melyet az előbbi ülésen megválasztott hattagú bizottság dolgozott ki — Dobos László, a KB elnöke tartott bevezető beszédet. A központi bizottság plénuma jóváhagyta a bizottság által előterjesztett értékelést, mely részletesen foglalkozik a szövetség 1968—69-ben végzett tevékenységének pozitív és negatív oldalával.

Élénk és termékeny vita alapján a Központi Bizottság határozatot fogadott el, mely rámutat az elmúlt két év pozitív és negatív jelenségeire, elítéli a Csemadok szerveinek munkájában a túlkapásokat, valamint a szövetségnek a rendkívüli közgyűlésen kitűzött programjában szereplő hibás és irreális tételeket.

A határozat megszabja a Csemadok Központi Bizottságának és tagságának jövőbeni irányvonalát, mely a proletár nemzetköziség szellemében Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető erejére támaszkodva a szocializmus hathatósabb építésére serkenti a Csemadokot.

A Központi bizottság az elnökség javaslata alapján a következő személyi változásokat hagyta jóvá:

Duray Miklóst az 1968—69-ben vallott politikai nézetei miatt kizárta a központi Bizottságból.

A Csemadok KB a CSKP KB és az SZLKP KB határozata teljesítése, valamint a konszolidációs folyamat támogatása érdekében a Nemzeti Front többi tagszervezetéhez hasonlóan kooptálással kibővítette a központi bizottságot, amelynek új tagjai: .

Rácz Olivér, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese,

Pintér Ferenc, a diószegi magyar oktatásnyelvű általános iskola igazgatója,

Szígl Ferenc, az SZLKP KB szakelőadója,

Krucsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere,

Zalabai Zoltán docens, a nyitrai Pedagógiai Fakultás prodékánja,

Barlha István, az érsekújvári járási pártbizottság titkára,

Szebellay János, a Csemadok lévai járási bizottságának elnöke;

a Csemadok Központi Bizottsága Major Ágostont, a Hét főszerkesztőjét a Csemadok Központi Ellenőrző Bizottságából átminősítette a Központi Bizottságba;

a Központi Ellenőrző Bizottság új tagjává megválasztotta Misovszky Dezsőt, a Csemadok rozsnyói járási bizottságának elnökét;

a Központi Bizottság Szőke Józsefet a főtitkári tisztségben végzett munkájának elismerése mellett saját kérésére felmentette a Központi Bizottság főtitkári tisztsége alól;

a Központi Bizottság Varga Sándort visszahívta a Központi Bizottság titkári, valamint elnökségi tagjának tisztségéből;

a Központi Bizottság főtitkári tisztségébe megválasztotta Varga Béla elnökségi tagot, a köbölkúti magyar oktatásnyelvű általános iskola igazgatóját;

a Központi Bizottság Varga Jánost megválasztotta a Csemadok KB titkárává és elnökségi tagjává;

az elnökség új tagjává megválasztotta Fábry Istvánt, a KB tagját, az SZNT alelnökét.

A Csemadok Központi Bizottsága utasította az elnökséget, hogy a következő országos közgyűlésig készítse el a Csemadok húsz éves múltjának sokrétű elemzését.

A személyi változások jóváhagyása után Varga Béla elvtárs, a Csemadok KB új főtitkára megköszönte a beléhelyezett bizalmat és ígéretet tett, hogy a Kommunista Párt útmutatása szerint fog munkálkodni a csehszlovákiai magyarság kulturális és társadalmi felemelkedésén.

A kétnapos ülést rövid összefoglalóval Dobos László, a Központi Bizottág elnöke zárta be.

A Csemadok Központi Bizottságának tagjai május 10-én este ünnepi ülésen emlékeztek meg Lenin születésének 100. évfordulójáról és Csehszlovákia felszabadulásának 5. évfordulójáról. Az ünnepi szónok Tolvaj Bertalan, a KB elnökségének tagja, az SZSZK Kormánya Nemzetiségi Titkárságának vezetője volt.

BATSÁNYI JÁNOS, a felvilágosodás eszméinek képviselője

Ezekben a napokban a haladó eszmékkel rokonszenvező emberek mindenütt a világon tisztelettel gondolnak a jakobinus mozgalom legnagyobb magyar költőjére, Batsányi Jánosra, halálának 125. évfordulója alkalmából. Ö a köztársasági gondolat, a népforradalom első lírai megszőlaltatója hazai irodalmunkban, akinek a költészete a magyar felvilágosodás korának leghatározottabb, legsúlyosabb mondanivalóit fogalmazta meg.

Zala megyében, a nemrég városi rangra emelt Tapolcán született jobbágy családból. Származása és az akkori társadalmi körülmények miatt középiskolai és egyetemi tanulmányait csak nagy nehézségek között végzi el; tanulmányai befejezése után pedig elhelyezkedése elé Is származása állít korlátot. A mindig törekvő és önmagát állandóan művelő ifjú csak úgy tud munkához jutni, hogy Orczy Lőrinc, — akinek fiát tanította, — a kassal királyi kamaránál szerez számára egy megélhetést alig biztosító állást. Itt, Kassán ismerkedik meg Kazinczy Ferenccel és az erdélyi származású Baróti Szabó Dáviddal. Hármuk barátsága és az irodalom iránti közös érdeklődése 1787-ben létrehozza a Kassai Magyar Társaságot, azt a kis irodalmi kört, amely egy év múlva útnak indította az első magyar nyelvű folyóiratot, a „Kassai Magyar Museum“-ot a felvilágosodás eszméinek szolgálatában s a magyar nyelv és irodalom ügyében. Kazinczy elvi ellentétek miatt hamarosan kivált a szerkesztőségből, s a továbbiakban a lap tulajdonképpeni szerkesztője Batsányi "Volt.

A Magyar Museumot kitűnő érzékkel, okos taktikával, rengeteg munkával, szívós kitartással szerkesztette és azon igyekezett, hogy a kor jelentős magyar íróit a lap munkatársainak megnyerje. Ez sikerült is neki. Negyedévenként akart egy-egy füzetet megjelentetni, de öt év alatt csak nyolc füzetet tudott kiadni, két kötetben. A lap példányai a korabeli magyar irodalmi és szellemi élet minden területére eljutottak. Benne jelentek meg Batsányi forradalmi versei s számos más, a korabeli események ihlette és azokra reagáló írás. A reakció éppen ezért hamarosan felfigyelt a folyóiratra, s második kötetének első negyedévi füzete miatt 1792. december 1-én Sáros megye feljelentést tett ellene. E, füzet, — többek között — tartalmazza Batsányinak az akkori haladó politikai közvélemény állásfoglalását tükröző Sek:ntő válasz című versét, továbbá A franciaországi változásokra c:r. ű forradalmi költeményt is, mely cenzori engedéllyel jelent meg. Batsányi ezért tiltakozott a füzet elkobzása ellen és sikerült elérnie azt, hogy csak a kifogásolt versek kitépését rendelték el.

Álljunk meg néhány pillanatra a francia fo; i rdalom kitörésekor írt híres műv íél, A franciaországi változások! a című költeményénél. Származása és az országban uralkodó politikai helyzet miatt minden oka megvolt arra, hogy tettre hívja fel a „rabság kínos kötelében'- sínylődő nemzeteket és országokat az iga lerázására, s az uralkodókat, az alattvalók „felszentelt hóhérit" a párizsi példa tanulságaira figyelmeztesse. Ezzel a versével kapcsolatban Keresztury Dezső, neves Batsányi-kutató a következőket írja: „Batsányi, az irodalom közösségi feladatait vérében érző politikus-elme, tudta s érezte, hogy Párizsban nem „átmeneti jellegű kravall" játszódik le: figyelmeztetése azoknak szól, akik ilyesmivé akarták jelentéktelenítenl a nagy forradalom eseményeit. Tárgya, mondanivalója elsőrendűen politikai: a kornak szól, a változáson munkáló embereknek s nem a kiválasztottaknak, a történelmi pillanat fő politikai kérdéseiről beszél s nem az örökkévaló dolgokról. De nemcsak fogantatásában, hanem hatásában is forradalmi vers: az egykorú politikai közvéleményhez fordult s el is érte azt."

Forradalmiságának legszebb emléke A látó című költemény. Próféta-vers; a felvilágosodás közeli győzelmét hirdeti. Batsányi szárnyaló szóval jósolja benne a francia forradalom eszméinek, az Észnek, Érdemnek, Igazságnak, Törvénynek, Egyenlőségnek s az „áldott" Szabadságnak diadalát:

„Uralkodjék köztünk ész, érdem igazság,

Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

Ugyancsak megjósolja a „babona fertelmes oltárainak" összedőlését, a reszkető trónok omlását, a zsarnokság bukását. A nagy forradalom számára több példaképnél: a világforradalom megindítóját köszönti benne, s tőle várja nemzete szabadságát. Batsányi az első lírai költő a magyar irodalomban, aki hazája sorsát nemzetközi összefüggésekben látta. Költeménye hatalmas monológ, amelyben a látóköltő szól mindenkihez, aki „ ... a magyar változó ég alatt — Még a szabadságnak híve s ember maradt."

Martinovicsék köztársasági mozgalmának leleplezése után néhány hónappal Batsányit elfogják, és hazaárulás vádjával bíróság elé állítják. De ő ekkor sem tagadja meg elveit. Vallomása bátor vádirat az uralkodó osztályok ellen.

Védekezésében Batsányi elmondja elfogatását és azt, hogy hogyan állították bíróság elé a fennálló törvényeket is megsértve. Bátran vállalja a forradalmat hirdető verseit, nem ijed meg bírái előtt sem. Beszél a nép jogáról, mely szerinte a haladás egyik fő feltétele. Majd arról azól, hogy Magyarországon a törvények a gazdagok és kiváltságosok érdekeit szolgálják. Ezért foszthatták meg őt is megélhetési lehetőségétől, becsületétől. A költő igazi hitvallását kifejtve bátran vallja, hogy „a költő nemcsak a jelennek ír, hanem a jövőnek is.“ Észreveszi és bátran ki meri mondani, hogy a per nem személyek ellen folyik, hanem az egész nemzet ellen .

A perben Batsányi és Martinovicsék kapcsolata nem tisztázódott pontosan. Ennek köszönhető, hogy nem hullott porba az ő feje is a budai Vérmezőn. Batsányit egy évi börtönbüntetésre ítélték és Kufsteinbe szállították. De a börtönévei alatt sem törik meg. Kufsteint elégiák című ciklusában a raboskodó magyar szabadságharcosok szenvedéséről írt börtöndalai közül különösen szép és megható a vele együtt elítélt és börtönben meghalt Szentjóbi Szabó Lászlónak utolsó napjairól írt elégiája, Gyötrődés címen.

Batsányi 1796-ben szabadult ki