A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-17 / 20. szám
/tém fóčft, ŕeset/H* látogatók vannak az Igazgató bácsinál — a kis kíváncsiak Kétszer eredt meg az esd és harmadszor derttlt ki azon az áprilisi napon, amelyen felkerestem ŰJlaki Lászlót az lpolybéll Iskolában. Az Ipoly, ez a rakoncátlan folyó megint tengert játszik s bemerészkedett az Iskola udvaráig. Az egyik osztályból hangok hallatszanak ki, gyermekek énekelnek, a másikból ha fülünket közelebb tesszük az ajtóhoz, — tollak percegése halltk. Talán nem is régimódi tollak, hanem golyőstollak siklanak a papíron simán és nesztelenül, talán nem Is halljuk a percegést, csak hallani véljük, valahonnét emlékeinkből támad a hang. Ojlakl László az Iskola igazgatója, meglepődik a látogatáson, nem várt bennünket, mint ahogy váratlanul érte az a kitüntetés Is, amelyet nemrégen vett át ünnepélyes keretek között a Komenský Egyetem aulájában. Az „érdemes tanító“ kitüntetést valóban nem szokták érdemtelennek juttatni, de Ojlakl László Igazgató személyében kétségkívül a legérdemesebbek egyike kapta a kitüntetést. Most Is az osztályéban van, a gyermekekkel foglalkozik, pedig nem Is lenne órája. Megkérem, beszéljen jó néhány évtizedes pedagógiai munkájáról, amely bizonyára bővelkedik eseményekben, fordulatokban, tanulságokban. A múlt? Fontos csak egy dolog volt a számára és ebben egész nevelőt állásfoglalása tükröződik. Röviden csak annyit mond: —- Sok, nagyon sok gyerek járt a kezem alatt, de egyikükből sem lett semmirekellő. Nemrégiben egyik tanítványa, akivel ugyancsak nem vallott szégyent, így Jellemezte: — Kiváló pedagógus. Szigorú, de Igazságos, és a legnehezebb körülmények között is mindig ember tudott maradni. Pedig ezekből a nehéz körülményekből — amint a beszélgetésünk folyamán kiderül — bőségesen kijutott Ojlakl Lászlónak. Egész működése alatt hú maradt az Ipoly és Garam alsó folyása mentén Olt kiest falukhoz, az Ipoly és a Garammentl kicsi magyarokat tanította a nagy tudományok ábécéjére és az igaz emberségre. Pedig eredetileg nem Is tanítónak készült, de a sorsát, úgy látszik, senki sem kerülheti el. Szécsénke, Nyír, Ipolybél a főbb állomások. A tíz év, amit 1932-től 1942-tg Szécsénkén töltött, idillikus békében kezdődött. Aztán amint a nyárreggell napsütést elűzi a vlllámló zivatar, a kis falu Is egyre jobban érezte a háború nyomasztó sötétségét. Szécsénke kommunista falu volt, az akkori kisiskolások közül sokan töltenek be ma közéleti pozíciókat, fontos posztokat, Itt Is, Magyarországon is. A tanító ismerte a falu embereit, a gyerekszájak Is sok mindent elárultak, s az emberek is megtanultak bízni a tanítóban. — Egy ízben — emlékezik vissza Ojlakl László — az egyik kommunistáért a háborús években csendőr jött a faluba. Tavaszi Idő volt, húsvét felé jártunk éppen. Tudomást szereztem az esetről. „Az Istenért — mondtam, a csendőrnek —, Ilyet ne tegyen nekem, ne vigye el azt az embert!“ A csendőr nem tudta miért védem, már rám Is gyanakodva pillogott. „Mit csinálok nélküle — folytattam kétségbeesve —, hiszen olyan szép passiót tanítottam be az ünnepekre és 0 az egyik evangélistám.“ „No, ha így van — latolgatta megenyhülten a csendőr —, ha templomba Jár, passiót énekel, nem lehet az akkor megátalkodott veszedelmes kommunista." Az életben végigkísérik az iskolapadok Hát így történt, hogy az én emberem a börtön helyett odahaza és n templom kórusán énekelve töltötte el a húsvétot. Mikor pedig eljött a háború legsötétebb korszaka és a loventekütela, kamaszfiúkat is el akarták szakítani a szülői háztól, hogy valahol majd a „hazát védve“, esetleg a hazán kívül harci összecsapások vágóhídjaln essenek el, a tanító, aki pedagógusnak és embernek agyarám helytállt mindig, azt mondta: — Fiaim, az első alkalommal menjen, ki merre tud. Bújjatok, ment sétek magatokat, mert rátok még nagy szükség lesz, ha kitisztul az ég. A legnyomasztóbb álmok Is véget érnek, a háború sem tartott örökké. De az ő feje felett még nem tisztult ki az ég. Mint a magyar tanítók százai, Ojlakl László is iskola nélkül maradt. Kertészkedik, dlnynyét termel, küszködik hogy megszerezze családja számára a betevő falatot. Később könyvelő lesz a farnadl szövetkezetben de az első kínálkozó alkalommal kibújik belőle a nevelő, a tanító és átveszi a szövetkezeti munkaiskola vezetését, Ehhez a munkához Is megvon a képesítése, hiszen nemcsak az esztergomi tanítóképzőt, de Komáromban a gazdasági szakiskolát is elvégezte. Kéty, Farnad, Nagyölved szővetke zetl dolgozóinak ő nyújtja az újfajta gazdálkodás alapismeretéit Aztán lassan oszladoznak a felhők, megnyílnak a magyar iskolák kapui is. A tanítók nagyrésze szétszéledt, sokan átmentek Magyarország ra. Tanítóhiány mutatkozik, s őt a szíve Is húzza a kis skolások közé. Ipolybélen azóta Is az ő keze alatt nőnek az újabb és újabb nemzedékek. De nemcsak a tanításban fáradhatatlan. Fiatal kora óta ápolja a falu kulturális törekvéseit, sok-sok színdarabot tanultak be és játszol tak el az 6 Irányítása mellett. Sok-sok régi kép, kedves emlék őrzi munkájának nyomát szerte, ahol csak működött. Ha kellett, volt léigó parancsnok, és ha kellett, volt éjjeliőr. Minden tettével hűségesen szolgálta az embereket a falut, ahová munkája kötötte. Ismert is őt az egész vidék, Ismeri, szereti, tiszteli. Fölötte is múlnak az évek, de pihenésre még nem gondol. Épp ügy fűtik a tervek, elképzelések, mint fiatal korában és a gond és aggodé lom is éppúgy győtri. — Néptelenednek a falvalnk — mondja. — A fiatalság elköltözik, az Ipar, az Iskola a környező városokba, vagy még távolabbra húzza őkel, ahonnét aztán visszafelé ritkán vezet út. Most 38 tanuló van a kezem alatt, de évről évre csökken a számuk. Az óvodába 12—13 gyerek jár Utánpótlásnak bizony nagyon kevés. Aztán van nekünk Itt egy kastélyunk Is, 550 000 koronás befektetéssel gyönyörűen korszerűsítenék. Egy Ideig gazdasági iskolának használták, Jól betöltötte hivatását, az tán egyszerre csak átköltöztették az Iskolát Lévára. Miért? Miért kel! a nagyszerűen felszerelt épületnek üresen állnia? Van egy elképzelésem. Nincs magyar árvaházunk. Nem lehetne Itt 40—50 gyermek szá mára árvaházat berendezni? öt embernek nyújtana kenyeret, lakást, azonfelül hogy a gyermekeknek szép, kényelmes otthonául szolgálna. A gondnoki állást ott még nyugdíjaztatásom után is elvállalnám, akár fizetés nélkül Is. Az elképzelés szép. És talán nem Is megvalósíthatatlan. De honnél meríti az lpolybéll Igazgató-tanító ezt a kimeríthetetlen energiát? Hiszen a tervein kívül már megvalósult szép munka Is dicséri tetterejét. Az, hogy a kis faluban csaknem annyi a Csemadok-tag, mint ahány ház van, Jórészt neki is köszönhető. Munkájának eredményei hosszú, Ideig túl fogják élni őt magát, ez jutalmazza meg a hűségért, amellyol ehhez a vidékhez és népéhez ragaszkodik. Mert a hűség nem fán terem, hanem az emberi szivekben. Az olyan szívekben, mint amilyen Ojlakl Lászlóé Is. ORDÖDY KATALIN Dláklal körében
