A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
i Csemadok éleiéből „Eltörött a hegedűm...“ Kissé fura cím alatt számolok be a Csemadok ágcsernyői szervezetének irodalmi estjéről. A beszámoló címe szinte magától kínálta fel magát, sajnos ... Az est nagyon szépen kezdődött és a szereplők valóban színes és színvonalas műsorral lepték meg a több mint száz főnyi közönséget. A műsort a nagytárkányi általános, iskola első osztályos tanulói indították a „Cica doktor“ című vidám jelenettel, melyet Vaszily Mária tanító néni tanította be. Köszönettel adózunk a tanító néninek és a gyerekeknek, akik elfáradtak hozzánk. A műsor fénypontját a nívós irodalmi összeállítás jelentette, melyet Hajdók Géza tanár vezetésével a Csemadok királyhelmeci csoportja ajándékozott nekünk. A jól sikerült összeállítás keretében lépett mikrofon elé Bodrogköz szeretett költője — Török Elemér —, aki saját költeményei elszavalásával aratott hatalmas sikert. Kulcsár Béla tolmácsolásában néhány Ady versre komponált énekszámot hallottunk Demeter Zoltán háromtagú cigányzenekara kíséretében. Szép és kedves színfoltja volt az estnek a helyi vasúti iskola diákjainak szlovák népdalokból és népi táncokból font csokra, ami bizonyítja, hogy itt, Ágcsernyön is realizálható az internacionalizmus, nemcsak a mindennapi munkában, hanem a kultúra területén is. A helyi szervezet tagjai Nádassy László és Király Dezső a „Házasságszédelgő“ című bohózatával arattak nagy sikert. Ez volt a helyi csoport első önálló fellépése. Reméljük, hogy a jövőben színjátszóink sok hasonló művészélményben részesítik hálás közönségünket. Szépek voltak Moravszky László dalai. Fellépésével a nálunk dolgozó magyarországi munkásokat képviselte a széphangú énekes. Nem csoda, ha a közönség szűnni nem akaró tapsvihairai jutalmazta a művészt, akit zsívesen várunk minden hasonló kulturális rendezvényünkre. Az estet Kulcsár Béla és Csonka Kati népdalcsokra zárta be, amelyet Tóth János kulturtársunk szólótánca festett alá. jómagam is nagy kulturszomjjal szívtam magamba a szép költeményeket és a népdalokat. A népi zenekar magasszintű zenéjével bámulatba ejtette a jelenlevőket. Sajnos, a műsor után olyan esemény történt, amely valamenynyiünket mélyen meglendített. Éppen távozni akartunk a kulturotthonból, amikor úgy éjfél tájt a bejáraton két összetört és több sebből vérző ember tántorgott be hozzánk és elhaló hangon kérte segítségünket. A sebesültekben Demeter Zoltán prímást és Horváth Gyula zenésztársát ismertük fel. Megszoktam, hogy a balesetek áldozatainak orvosi segítséget nyújtsak, de engem is meglendített a két gyenge testalkatú nagyra becsült művész megjelentése. Szinte rosszul lettem, mikor megláttam tönkretett, öszszervérzett ingüket, fekete öltönyüket. Nagyon szomorú látvány volt a zenészek kezében szorongatott forgácshalmaz, amely néhány perccel azelőtt még több, mint százéves hegedű volt. Az Itáliában kreált hangszer, amely sírni és nevetni is tudott, előttünk hevert a földön teljesen megsemmisülve, szomorú tanújeleként annak, hogy az atomkorszakban sem halt ki a vandalizmus. A következő eset történt: Vendégzenészeink, akik teljesen ingyen és önként jöttek el hozzánk, hogy játékukkal kellemes hangulatot varázsoljanak estünknek, kevéssel éjfél előtt elindultak, hogy motorkerékpárjaikon hazatérjenek Királyhelmecre. Az úton megtámadta őket a mintegy tizenöt-tagú helyi „galeri“ és alaposan helybenhagyta a zenészeket. A falka híres garázdálkodásairól, és ehhez híven jártak el akkor is, amikor vendégművészeink hegedűit úgyszólván teljesen pozdorjává zúzták. Bizonyára nem vallottak volna szégyent a Reichstag felgyújtásánál és a hírhedt náci könyvégetők között sem. E kétes elemek ma is olyan potenciát jelentenek, amely hajlandó bármely szervezett vagy szervezetlen gaztett végrehajtására. Valami baj van minálunk, ha nem tudunk rendet teremteni és nem tudjuk felszámolni a szoporodó és egyre nyilvánosáéban fellépő bandákat. Nem állja meg a helyét az a nézet, hogy a fiatalok unalomból követik el „hőstetteiket“, mivel a verekedéseket, hegedűpusztítást és bármiféle erőszakosságot semmivel sem lehet Igazolni, még a fiatalok forró vérmérsékletével sem. össze kell fognunk, amíg nem késő és rendet kell csinálni sorainkban, hogy a garázdaság ne terjedjen tovább és minden bűn nyerje el méltó büntetését, hogy a becsületesen dolgozók nyugodtan szórakozhassanak és élhessenek annak a veszélye nélkül, hogy ki lennének téve hasonló „meglepetéseknek“, mint a fent említett eset volt. Remélem, hogy az ügy bírósági utórezgéseinél a jog a zenészek mellé szegődik, s legalább anyagilag kárpótolva lesznek, ha már a csodálatos, százéves hangszer nem is szólalhat meg többé! Dr. JUHÁSZ ISTVÁN Az örökölt A demográfusok joggal elégedetlenek a népesedés mai lassú ütemével, a születések számának csökkenő irányzatával hazánkban. És noha tisztában vannak e fogyatékosság okaival, hiszen kiküszöbölésére nem egy kormányintézkedés szolgál, a gyakorlatban a megoldás mégsem olyan egyszerű. Azután a szakemberek szerint nemcsak az a fontos, hogy minél több gyermek jöjjön a világra. A mennyiségnél ugyanis lényegesebb a minőség kérdése, az, hogy a jövő nemzedékhez tartozók lehetőleg fizikailag és szellemileg egészséges, tehetséges, becsületes egyedek legyenek. Dr. Miloš Černý docens, a prágai Károly Egyetem általános orvostudományi karának dolgozója ezekkel a problémákkal foglalkozik: a nemzedékeknek a szülőkről gyermekekre szálló, tehát öröklődő tulajdonságait tanulmányozza. Sok éves tapasztalatai alapján méltán tartják a genetikai kutatások terén elért eredményeiért a legkiválóbb szakemberek egyikének az országban. Mindnyájan rokonságban vagyunk egy kicsit egymással Amikor beléptünk dolgozószobájába, számításai fölé hajolva íróasztalánál találtuk a tudóst. — Avassam bele „mesterségem“ titkaiba? — kérdezi mosolyogva. — Miért ne, ha csak ez a kívánsága — és olyan közvetlenül, mintha csak a katedráról szólna diákjaihoz, belekezd az öröklődés problémáinak fejtegetésébe. A házasságról, a gyermekekről, a szülői szeretetről és kötelességekről, no meg azokról a képességekről beszél, melyeket a szülők szüleiktől örökölnek és amelyeket azután továbbadnak gyermekeiknek. A gyermekek tehát bizonyos mértékben szüleik életének folytatói, ami azt jelenti, hogy a szülők lelki és testi tulajdonságai tovább élnek utódaikban. — Azt akarom ezzel mondani — folytatja a docens —, hogy minden gyermek öröklött tulajdonságainak a fele apai, a fele pedig anyai juss. De a szülein kívül mindenkinek 4 nagyszülője és 8 dédszülője is van. Aki nem áll hadilábon a matematikával, az ennek alapján kibernetikai számítások nélkül is könynyűszerrel kiszámíthatja, hogy húsz nemzedék során valamenynyien kb. egymillió közvetlen ősre tekinthetünk vissza. Ez a húsz nemzedék 4—5 évszázad leforgása alatt váltja fel egymást, úgyhogy a 15. illetve 16. század óta mindenki legalább egymillió közvetlen őssel rendelkezik. Ebből pedig — bármilyen hihetetlenül is hangzik — az következik, hogy többé-kevésbbé mindnyájan rokonságban vagyunk egymással. Ne csodáljuk hát, ha az egyének tulajdonságai között oly gyakran fedezhető fel hasonlatosság, hiszen az öröklődés is bizonyos törvényszerűségnek van alávetve ... A tudósok tehát tisztában vannak azzal — tér vissza a megkezdett gondolathoz a tudós —, hogy a gyermek öröklött képességéinek 50 százalékát az anyjától, 50 százalékát pedig az apjától kapja, noha tagadhatatlan, hogy ezekre a tulajdonságokra a külső körülmények is nagy hatással vannak. Néha ugyanis az öröklött tulajdonságok folytán a gyermek szervezete a normális életfeltételek mellett sem fejlődik úgy, mint más egészséges emberé, de az is megtörténik, hogy a külső körülmények ártanak a gyermek szervezetének, mely ezért nem képes kifejleszteni öröklött tulajdonságait. Dr. Černý állását példákkal támasztja alá. Kevéssé ismert tény, hogy a Csehszlovákiában születő gyermekek 3—5 százaléka gyengeelméjű, és hogy ezeknek a gyermekeknek a kétharmada örökölte ezt a fogyatékosságot. Azt sem sokan tudják, hogy a testmagasság 80 százalékban az öröklődésre és csupán 20 százalékban a külső körülményekre vezethető vissza. A szellemi képességekről, pontosabban az intelligenciáról pedig ugyan ki tételezné fel, hogy az 70 százalékban az elődök intelligenciájától, tehetségétől függ? Az örökölt betegségek is megelőzhetők Ám az öröklődéssel kapcsolatos megfigyeléseknek sem tulajdonítanak a szakemberek kisebb fontosságot, mint a krónikus betegségeknek (cukorbaj, magas vérnyomás, allergia stb.) vagy egyes rendellenességeknek (balkezesség, pöszeség, alkoholizmus stb.), ezeknek megelőzése, de legalábbis gyógyítása a tudomány mai színvonalán többnyire eredményes. Ezért nincs ok már a kétségbeesésre, elkeseredésre, hiszen kiküszöbölhetők a rossz tulajdonságok, fejleszthetők a hiányos képességek, ha ... Igen, ha ... mert a szülők sajnos még gyakran elfogultak csemetéjükkel szemben, mert nem látják meg hibáikat, mert sokszor felelőtlenül, jóvátehetetlenül elhanyagolják kötelességeiket.. . Mennyire más volna a helyzet, ha a szülők időben figyelmez-
