A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-03 / 18. szám
(Támadás 1897/ bergl reminiszcenciák Is fellelhetők. A guillotine körül táncoló nők eksztázisa Goya Caprlchosának néhány alakját idézi. Ez a két grafiku hípezi az átmenetet a Takácsiáradás és a Parasztháború közöt. Ekkor — 1898—1903 között — Berlinben tanít egy tanítőnőképzőben 1904-ben, amikor a Parasztháborún dolgozik, megjárja Párizst. Ez a ciklus hét lapból áll, és ugyanaz a koncepció érvényesül benne, mint a Takácslázadásban. Az egyének sorsával, az embertelen robot ábrázolásával tárja a néző elő a tömegek életét: Szántók. Ezt követi a szenvedés, a Megerőszakolt c. lapon, majd a harc: A kaszák élesítése, Fegyverkezés a pincében s a Kitörés. Ez utóbbi nagyon előkelő helyet foglal el az Ilyen tematikájú német alkotások között. Hasonlóan, mint a „Takácsok“-ban, Itt Is újra visszatér az egyénhez: Haro ntán. Nehéz lenne nagyobb fájdalmat elképzelni, mint amilyet a halottja fölé görnyedő nőalak kifejez. A hetedik lap, a Foglyok összegezi az eseményeket. Az 1905-ös orosz forradalom nem volt Kollwltzra különösebb hatással. A világháború annál Inkább. 1914 októberében elesik Idősebb fia, Peter, aki mint önkéntes vonult be. Azután következő időszakát a re zlgnáltság és a kétségbeesés jellemzi. Sorra születnek a szenvedő anya ábrázolások. Ez a nagy fájdalma Ihlette egy kitűnő szobor-alkotását, a Szülőket; ezt 1938-ban fejezte be több változat elvetése utón. Llebknechték meggyilkolása után csalódik a mozgalomban. Ekkor írja barátnőjének, kiábrándulva a szociáldemokraták elveiből: „£s most Jön a kommunizmus — amiben kétségkívül van eszme — és éppen ezzel nyeri meg az embereket...“ A Llebknecht-emléklap születik meg abban az Időben. A két háború között egy Ideig a berlini Akadémián tanít. 1933-ban megfosztják állásától. A halál, az éhség, valamint az anyaság a témái. Egy-két lap a sok közül: Áldozat (1923), Éhség (1923), Anya halott gyermekével, Búosú ás halál, amely nyolc lapból álló ciklust képez. Megrázóan, fájdalmasan szép A nő üdvözli a halált c. litográfiája. Ha életművét tárgyaljuk, nem feledkezhetünk meg Önarcképeiről, melyek akaratlanul Is egy kicsit Rembrandt önarcképeit Idézik. A II. világháború alatt Berlinben él egy ideig, majd 1943-tól Nordhausenban. Eközben Berlinben egy sereg alkotása ment tönkre a bombázások alatt. 1944-ben hetvenévesen Morltzburgban, Drezda mellett telepedig le. Ott |s hal meg 1945. április 22-én. Polgári származásánál fogva nem volt osztályöntudatos proletár. Ez egész életében árnyékot vetett hovatartozására, de amennyire lehetett — ahogy Heinrich Mann, Anna Seghers, Arnold Zweig stb. —, azonosult a proletariátussal, s ez müncheni tartózkodása után majdnem teljesen sikerült Is neki. Ha a művészet nagyjalval akarjuk összevetni, akkor Goya, Hogarth, Daumier és André Meunler, a szobrász az elődök. A ma Is élők közül pedig Masereel áll közel hozzá. Masereel azonban sokkal absztraktabban ábrázolja a tömeget, ezen a ponton kerül szembe Kollwltz lmpreszszlonizmusával és naturalista expresszlonizmusával. m i m m 1867—1945 1887-ben született Könlgsbnrgben. Abban az Időben már távol voltak az 1848—49-es forradalmuk eseményei. A fellángolásnak már csak iá hamu alatt maradt meg egy-két apró parazsa. Bismarckkal, az élen ekkor Indult meg Németország „felülről“ való egyesítése. Még egy fontos történelmi tény, amely proletártörténeti szempontból nagyon Jelentős. Ekkor Jelenik meg Marx „Tőkéje“, mint annak a mozgalomnak Ideológiai alapjai, amelyhez a művésznő később csatlakozott. Polgári családból származott. Nagyapja pap, apja — K. Schmidt — előbb Jogász, majd meggyőződésből kőműves lett. fis ezen a ponton találkozik Kollwltz először a munkásosztállyal s annak problémáival. Tanulmányait otthon, majd 1885— 86-ban Berlinben ős 1888-89- ben Münchenben tolytatja. - 1891-ben megy férjhez otthon az orvos Kollwltzhoz. Ebben az Időben naturalista ábrázolások Jellemzik. Anya gyermekkel, „Germinal—Ihletések, valamint utcai, kocsmai Jelenetek adják a témát. Ekkor kezd újra feltámadni a német munkásmozgalom is, melyet akkor még a szociáldemokrácia is támogat. Mikor II. Vilmos császár elmondja hírhedt oyenhausenl beszédét, amelyben többek kö zött követeli a munkásvezérek letartóztatását, ezt a követelést a szociáldemokraták vétózták meg. Kollwltz ekkorra már befejezte „Takácslázadás“ című sorozatát (1896). Eposzszerűen ábrázolja a takácsmozgalmat. Az első két lap: a „Nyomor“ és a „Halál", ezekkel vezeti be az eseményeket. A lapok tartalma egymáshoz kapcsolódik, és a következő az előző hatását fokozza. Az első két lap még egyének sorsát ábrázolja, de az Eskü — a harmadik — már az egyéni sorsok törvény szerű egyesülését sejteti. Mindehhez elég neki három ember naturalista-expresszlv ábrázolása egy füstös, félhomályos helyiség sarkában. Ez a lap — talán egyeseknek merésznek tűnik ez a párhuzam — 'közel áll Kernstock Károly „Agitátor“ c. festményéhez. Ezt a momentumot természetesen már az akció követi: A takácsok menete. Ez többé-kevésbő még csak passzív tüntetés, de a következő lapon, amely a Támadás elmet viselt, már robban a felgyülemlett energia, a gyáros-villa elleni támadásban. A ciklust a Vég c. grafika zárja, amely kifejezi az egyén és a tömegek sorsának közösségét. A támadás áldozatait mutatja egy takácsszobában. A kezdet és a vég: szenvedés, halált Ezután következő legjelentősebb lapja a Lázadás. A tömegből már kiválnak a főszereplők. Az előtét két alakja után menetelő harmadik égnek emelt keze a zászlóra és a szimbolikus nőalakra vezeti a néző tekintetét. Ez a nőalak mintegy aláhúzza a tömegek szándékát, melynek végtelenbe nyúló sorai a felkelés méreteit hangsúlyozzák. A Carmagnole Zolát és Goyát idézi. A Carmagnole a Marseillaise mellett a legkedveltebb dala volt a francia forradalom harcosainak. Párizsi utcára visz el a művésznő, melynek egyes részleteiben könlgs-Munkásasszony gyermekével 119321 TALIGA ISTVÁN
