A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-03 / 18. szám
9. A dráma vége A nagy világégés Szigetcsaták a Távol-Keleten 1943 tavaszán a Távol-Keleten, a délkelet-ázsiai hadszíntéren a japán tengeri és légi haderő defenzívába kényszerül, megkezdődik a szigetek csatája. Különösen nagy szerep jut a csendes-óceáni csatákban a repülőgép-anyahajőknak, és mivel az amerikaiak a japánoknál lényegesen több új repülőgép-anyahajőt tudnak építeni, ezzel tulajdonképpen eldőlt a háború alakulása a távol-keleti hadszíntéren. Az amerikai hadvezetőség itt az ún. „bakugrásos“ hadviselési módszert alkalmazta: csak a legfontosabb szigeteket vette ostrom alá és foglalta el, miközben japán kézen maga mögött hagyott számos kisebb-nagyobb szigetet. Ahhoz, hogy a japán anyaországot az amerikai tengeri és légi flotta elérje, két védelmi övezeten kellett áttörni: az első, a külső védelmi övezetet a Karolina-, a Mariana- és a Bonin-szigetcsoportok alkották, mig e külső szigetlánc mögött állott a második, belső védelmi vonal: a Fülöp-szigetek, Formoza és Kína. 1943 őszén az amerikai hadvezetőség, nagy fölényben levő tengeri és légi erőire támaszkodva, aránylag csekély szárazföldi erőkkel megkezdte a harcot a Csendes-óceán szigeteinek, szigetcsoportjainak megszerzéséért. Az első nagyobb arányú hadművelet a Gilbert-szigetek elfoglalását célozta. A partraszállás a haditengerészet és a légierő által végrehajtott több napos szakadatlan bombázás után 1943. november 21-én kezdődött. 1944. január 31-én az amerikai csapatok partra szálltak a Marsall-szigetek több megerősített korallzátonyán. Ezekkel a támadó harcokkal egyidőben a Csendes-óceán délnyugati részén is támadásba lendültek az amerikaiak. 1943 decemberétől 1944 februárjáig folytak a harcok Új-Britanniában, s a japánok teljes vereségével végződtek. 1944 tavaszán a szigetoffenzíva egyre nagyobb méreteket ölt: március 22-én a japán miniszterelnök a parlamentben beismeri, hogy a japán tengeri és szárazföldi haderők helyzete kétségkívül súlyos.. A japán haderő bár számbelileg tekintélyes, de szét van szórva: egyharmada Kínában, egyharmada Mandzsukuóban van, és csak egyharmadát tudják a csendes-óceáni fronton felhasználni. 1944. június 15-én amerikai B—29-es Super Fortressek, szuper-légierődök első ízben érik el a japán anyaországot: a Kínából felszálló nehézbombázók súlyos támadást intéznek Yawatta, a japán acélipar szíve ellen. Ugyanezen a napon Spiuance tengernagy hajóhada megtámadja a Mariana-szigeteket, Saipan szigetén nagy amerikai erők szállnak partra. Június 19—20-án összecsap a Mariana-szigetek körül a japán és az amerikai flotta. A japánok 9, az amerikaiak 15 repülőgépanyahajtót vetnek harcba, megfelelő csatahajó, cirkáló és torpedóromboló kísérettel. Spruance tengernagy döntő győzelmet arat, a japán flotta 3 repülőgép-anyahajó és 1 nehézcirkáló elvesztése után elmenekül, sorsára hagyja Saipant. Saipan szigetén a szervezett ellenállás július 9-én megszűnik, de foglyokat az amerikaiak itt sem ejtenek... A sziget mintegy 25 000 főnyi japán helyőrsége teljesen elpusztul; az elesettek között van Nagumo ellentengernagy, a Csendes-óceán középső részén levő japán fegyveres erők főparancsnoka, aki az 1941 decemberében Pearl Harbourellen intézett támadást vezette. Merénylet Hitler ellen 1944 nyarán már a náci birodalom vezetői is látták, hogy Németország, elvesztette a háborút, s látva, hogy Hitler és közvetlen környezete el van szánva a végsőkig, tehát Németország teljes pusztulásáig folytatni a harcot, elhatározták, hogy merénylettel távolítják el a vezető pozíciókból Hitlert, majd sorban Göninget, Göbbelst és Himmlert. Az összeesküvő katonatiszti csoport tagjai között vannak többek között Beck, Hoepner és Witzleben vezérezredesek, Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és Haase vezérőrnagy. Különösen meggyorsítja az utolsó előkészületeket és a végső döntést az a riasztó hír, hogy Kluge marsall külön fegyverszünetet akar kötni a nyugati hatalmakkal. Beck és társai félnek, hogy elkésnek ... Június 20-án a főhadiszálláson Stauffenberg gróf, akit mint a honi haderő vezérkari főnökét Keitel jelentéstételre rendel a hadihelyzet szokásos megbeszélésére, leteszi aktatáskáját — amelyben egy pezsgősüvegnek álcázott időzített pokolgép van — a fából készült, hosszú térképasztal alá, majd segédtisztjével valamilyen ürüggyel kihívattatja magát. A pokolgép felrobban, de Hitler csak jelentéktelen sérüléseket szenved. Mikor kiderül, hogy Hitler él, Berlinben, az összeesküvés centrumában rövidesen megfordul a helyzet. Az OKW épületét, amelyekben Beck és társai hatalmukba kerítettek, rövidesen SS-egységek veszik körül, és miközben az összeesküvő tábornokok tétlenül várják a Wehrmachtcsapatok beérkezését, Göbbels és a Gestapo vezetői megteszik a szükséges ellenintézkedéseket. A iosszul előkészített és gyatrán végrehajtott puccs órák alatt összeomlik: Beck vezérezredesnek megengedik, hogy főbe lője magát, Stauffenberget és még három magasrangú tisztet az OKW udvarán SS-katonák kivégzik, a többieket a Gestapo letartóztatja. Szorul a harapófogó Miközben az amerikai hadsereg győzelmesen folytatja offenzíváját a kelet-ázsiai hadszíntéren s már a japán anyaországot bombázza, Németországnak és még megmaradt csatlósainak is^ napról napra súlyosbodik a helyzete. Az események most már lavinaszerűen követik egymást, előre vetve a Harmadik Birodalom teljes összeomlásának közeli árnyékát. 1944. augusztus 30-án a szovjet csapatok elfoglalják Ploestit, a romániai olajmezők teljesen elvesztek a Harmadik Birodalom számára. Augusztus 31-én a nyugat-európai fronton az amerikai csapatok átkelnek a Meuse folyón, ugyanezen a napon a 2. angol hadsereg elfoglalja Amiens-t és átlépi a Somme folyót, a dél-franciaországi hadszíntéren az amerikaiak kezére kerül Nice (Nizza), a szabad-francia csapatok felszabadítják Bordeaux-t, a 2. Ukrán Front csapatai pedig bevonulnak Románia fővárosába, Bukarestbe. Szeptember 3-án az angol csapatok Brüsszelben vannak, a dél-franciaországi hadszíntéren az amerikai és francia csapatok bevonulnak Lyonba, Olaszországban a lengyel hadsereg egységei az Adriai-tengeren elérik Pesarót. Szeptember 6-án a vörös hadsereg egységei elfoglalják Turnu-Szeverint és elérik a jugoszláv határt. Szeptember 9-én a moszkvai rádió jelenti, hogy Bulgáriában megszűntek a hadműveletek, Bulgária fegyverszünetet kért. Szeptember 10-én megkezdődnek a québeci erődben Roosevelt és Churchill, valamint az amerikai és angol vezérkari főnökök konferenciája. Ezen a napon aláírják a finn fegyverszünetet. Szeptember 13-án a 2. Bjelorusz Front csapatai elérik a lengyelcsehszlovák határt, a 9. amerikai hadsereg elfoglalja Le Havre-t. Szeptember 15-én az 1. amerikai hadsereg áttöri a Siegfried-vonalat Aachentől keletre, amerikai kézre kerül Nancy és Epinal. Szeptember 17-én szovjet offenzíva bontakozik ki az észt fronton, négy nap alatt mintegy 100 kilométer szélességű szakaszon 70 kilométert halad előre a vörös hadsereg támadása. 1944 szeptember közepén a Japán ellen indított támadás jelentős állomásához érkezik: MacArthur tábornok csapatai elfoglalják Morotaj szigetét, mely félúton van 0j-Guinea és a Fülöp-szigetek között. A Csendes-óceán középső részén operáló Halsey tengernagy flottája beveszi a Palao-szigetcsoportot, mely a további hadműveletekben az» amerikai flotta egyik legfontosabb bázisa lesz. A japán hadvezetőség 1944 közepén már az anyaország végső védelmi vonalát erősíti. E védelmi vonal déli sarkpontja a Fülöp-szigetek, közepén Formoza áll, ettől északra már csak a Ryukyu-szigetek tartóztathatják fel az amerikaiakat. Szeptember 11-én a szovjet csapatok elfoglalják Tallint, szeptember 22-én a 2. angol hadsereg 8 kilométerre közelíti meg Nijmegent, ugyanezen a napon a vörös hadsereg felszabadítja Aradot és másnap átlépi a magyar határt. Október 1-én a vörös hadsereg egységei Jugoszlávia területére lépnek, hogy Tito csapataival együttműködve teljesen felszabadítsák az országot a németek uralma alól. Október 5-én angol csapatok szállnak partra Görögországban. Október 10-én a szovjet csapatok elérik a balti tengerpartot, a középső frontszakaszon szovjet és csehszlovák csapatok átkelnek a Kárpátokon. A magyarország fronton másnap felszabadul Szeged. A 8. angol hadsereg Itáliában beveszi Lorenzót, az 5. amerikai hadsereg 15 kilométerre közelíti meg Bolognát. Október 13-án a vörös hadsereg egységei beveszik Rigát, a nyugati fronton az 1. amerikai hadsereg kelet felől benyomul Aachenbe, az ősi német koronázóvárosba. A balkáni fronton október 14-én a szövetséges csapatok felszabadítják Athént és Pireus kikötőjét. Október 15-én a szovjet csapatok elfoglalják a messzi északon Petsamót. Ezen a napon Horthy, Magyarország kormányzója bejelenti a rádióban, hogy fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól; a németek erélyes fellépésére Horthy lemond, Szálasi, a nyilasok vezére veszi át a hatalmat, a harcok Magyarországon folynak tovább. Október 16-án szovjet, jugoszláv és bolgár csapatok együttes hadművelettel felszabadítják Nist, október 20-án szovjet és jugoszláv csapatok felszabadítják Belgrádot. Október 20-án MacArthur a 7. amerikai flotta védelme alatt négy hadosztállyal partra száll a Fülöp-szigetek középső szigetcsoportján, Leyte szigetén. A japán hadvezetőségnek most már nem marad más választása: az egész megmaradt tengeri flottát a Fülöp-szigetek körüli vizekre küldi. Az október 23 és 27 körül lezajlott tengeri csatában a japánok döntő vereséget szenvednek, de nem lebecsülendők az amerikai veszteségek sem. Itt, a Fülöp-szigetek körül vetik be a japánok utolsó hatásos fegyverüket, a kamikazékat, az öngyilkos bombázókat. 1945. január 9-én, egyetlen napon a kamikazék 16 nagy amerikai hadihajót süllyesztenek el, de már ez sem befolyásolja a csendes-óceáni háború menetét, japán veresége elkerülhetetlen. Csata az Ardennekben 1944. december 16-án a nyugati arcvonal Belgiumban, Luxemburgban és Franciaországban nagyjából a német határ mentén húzódott; Aachen körül és a Saar-vidéken már német területen álltak a szövetséges csapatok. A hadmozdulatokat komoly mértékben hátráltatta a rendkívül esős ősz, a sár, az Ardennekben és a Vogézekben hóviharok közepette folytak a harcok. Az összes inváziós erők főparancsnoka Eisenhower tábornok volt. A német véderő főparancsnoksága 1944 decemberében hatalmas offenzívát indít a szövetséges haderők ellen. Az offenzíva célja világos: a németek Antwerpent és Brüsszelt akarják visszafoglalni. Ezzel az amerikai és az angol—kanadai csapatok összeköttetését megszakítják,
