A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-26 / 17. szám
Az ünnepi akadémiát Gacsö István járást tit kár nyitotta meg Szalatnai Rezső, író A Hét társadalomnolitikai melléklete 17 9 Felelős szerkesztő. M let Jőzsel Kulturális napok Lenin neve és emléke fémjelezte az 1970. április 10-én és 11-én megtartott rimaszombati kulturális napokat. A Csemadok járási bizottságának népművelési szakbizottsága ismét dicséretes szervező munkát végzett. íme, röviden a két nap krónikája: Pénteken délután a Művelődési Otthon nagytermében Szokolay Imre kultúrtárs üdvözölte a lelkes közönséget, a neves külföldi éš hazai .előadókat. Ferencz Dezső tanfelügyelő, a Csemadok járási elnöke emlékezett meg Vlagyimii Ujics Lenin születésének 100., valamint Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulójáról. Dr. Czine Mihály budapesti egyetemi tanár beszédében rámutatott arra, hogy a magyar irodalom nagyai — Tompa Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila — s a csehszlovákiai magyar irók — Fábry Zoltán, Győry Dezső — valamennyien felismerték a Duna-medence nemzeteinek közös sarsát, és mindig a megértés szellemében szóltak a néphez. A Sarlósokra való visszaemlékezésében elmondta, hogy „érdek nélküli érdeklődés“ hozta létre mozgalmukat. Megjelenésük egy hosszú időn át gyűrűző és hullámzó folyamat kicsúcsosodása volt. Nem gazdasági érdekek, hanem a haladó gondolkodású csehszlovákiai magyarság sorsa felett érzett aggodalom kovácsolta okét egybe. Leninre emlékezve, így fejezte be lebilincselő előadását: „Csak szabad lelkű egyé nekből álló társadalom tudja megvalósítani a kommunizmust. Ugyancsak nagy érdeklődés közepette kezd te meg beszámolóját dr. janics Kálmán is, aki, mint mindig, most is pontos számadatokat gyűjtött össze a romániai, a jugoszláviai, a kárpát-ukrajnai magyarok helyzetéről. Elemezte Lenin és Sztálin nemzetiségi politikáját, majd ebből kiindulva leszögezte, hogy mind a mai napig' hiányzik a kisebbségekről szóló marxista alapon niegírt tudományos munka. Csak hézagos és többnyire féligazságot tartalmazó cikkek és tanulmányok jelennek meg, amelyek sokszor többet árta nak, mint használnak. Nagyon érdekes adatokat sorolt fel az ed dígi népszámlálásokról is; Kiemelte, hogy az ismertetett különbségek nem a hamisítások és torzítások eredményei — mert ezt egy állam sem merné már megtenni —, hanem inkább félelemből, opportunizmusból, öntudathiánybói, karrierizmusból vagy egyszerűen közömbös ge rinctelenségből adódtak. Mács József író szintén Gömör szülötte, és szívén viseli ennek a dimbes-dombos tájnak minden örömét és bánatát. Beszédét alapos megfontoltság, higgadtság és józanság jellemezte. Elmondotta, hogy bár hazánk 25 éve szabad, az itt élő magyarság szellemi szabadsága mégis csak 20 éves múltra tekinthet vissza. A magyar iskolaügy, a magyar színjátszás, a magyar uyelvű sajtó, a rádió, a Csemadok tevékenysége mind-mind húsz éves. Szinte a semmiből indultunk — és ma már nem kell szégyenkeznünk eredményeink miatt. Irodalmunk is egyre erőteljesebben utat tör magának a határokon túlra is. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta ajt a bejelentést, hogy rövidesen megindul a Cseh szlovák Televízió magyar nyelvű adása, heti másfél ói ás műsorral. A „Fáklya“ irodalmi színpad szereplőinek színvonalas közreműködése nagy mértékben emelte az első nap amúgy is gazdag műsorának színvonalát az ünnepélyességét. A dicsé rét ezért Veres János költőt és dr. Danis Ta inásnét illeti. A vitában több értékes hozzászólás hang zott el (Bódi Bertalan, Gacsó István és má sok). Szombaton a szakkörök külön-külön. tartót ták meg összejövetelüket. Így a népművelési szakkörben dr. Szemere Gyula budapesti egye temi tanár tartott pedagógiai és nyelvészeti előadást. A jelenlévő érdeklődők, főképp a pedagógusok, nagy figyelgmmel hallgatták és jegyezték tanácsait, gyakorlati tapasztalatéit. A mondatelemzésré kiválasztott példamonda' tai is egytől egyig arról tanúskodtak, hogy nagyszerű pedagógus és tankönyvíró állt az irodalmi szakkör előtt. A honismereti és néprajzi szakkör tagjai előtt Pál Dénes tartott nagyon érdekes előadást a gyakorlati gyűjtőmunkáról. Magnetofonjának hangját mindenki feszült kíváncsisággal hallgatta. Bácskái Barna a történelmi kutatás fontosságáról beszélt. A valóság ismeretéhez hozzátartozik a múlt ismerete is. Hangsúlyozta a már rég közmondássá vált igazságot: „história est magistra vitae“ — a történelem az élet tanítómestere. Gömörországnak nagy történelmi múltja van. Sok tény vár itt ma is felderítésre, kiértékelésre. Illő, hogy mi is tegyünk ezen a területen valamit! Figyelemre méltó, tartalmas előadását így fejezte be: „Csak törpe nép felejthet ős-nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket“ (idézet Garay retorikájából). Dósa Géza serkei tanító községének és környékének múltját dolgozta fel erre az összejövetelre. Előadása arról tanúskodott, hogy nagy hozzáértéssel és szenvedéllyel búvárko dik a helytörténet titkait őrző könyvekben. A XII. századtól egészen a máig vezette el hallgatóit. Szinte életre keltek előttünk a serkei vár középkori urai és a falu jobbágyai, munkásai, akik mjnttía mind azt kiáltották volna felénk: „A múltat egy percre sem szabad elfeledni! A múlt helyes ismerete és értékelése segít abban, hogy elkerüljük az újabb történelmi tragédiákat.“ A természettudományi szakkörben dr. Sze pesházy Kálmán, a budapesti Magyar 'Állami Földtani Intézet t tudományos munkatársa tartott vetítéssel kiegészített előadásokat. Először Gömör vármegye földtani felépítését, majd a magyarokkal rokon közép-ázsiai népek életét ismertette a szemtanú precíz és átélt előadásával. (Nemrég 16 napot töltött Közép-Ázsiában j. Főképp az építészet, népművészet területéről tudott sok érdekeset mondani. A hallgatók vele együtt szomorkodtak, - amikor arról be szélt, hogy kihalóban van a híres keleti szőnyeg készítése, amely valamikor olyan fényesen virágzott, hogy bár Európába csak egyegy darabja került, mégis mindenki megcsodálta. Dr. Urban Károly és dr. Samu Béla rima szombati orvosok a hipnózisról és szuggesz tióról tartottak érdekfeszítö beszámolót. Az ókori mágiától kezdve Paracelsuson keresztül a mai modern lelkigyógymódokig annyi izgalmas tudományos megfigyelést soroltak fel, hogy a jelenlevők egy része már attól léit, hogy hipnózisba esik. Az élénk vitát az idő rövidsége miatt Veres jánosné, a szakkör vezetője öt órakor félbeszakította, és a kétnapos ünnepély résztvevői, ' valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjai a szovjet emlékműhöz vonultak, ahol Szokolay Imre. beszéde után megkoszorúzták az emlékművet.1 Este a CSMTKÉ fellépésére került sor. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A műsort Ga csó Istvánnak, a Csemadok járási titkárának beszéde vezette be. Osztatlan sikert aratott mind a három kar nagy: Ág Tibor, Janda Iván és a tévéből már jól ismert Vass Lajos. Az énekkai Rimaszombatban is méltón képviselte hazánk énekkultúráját. Magyar és külföldi klaszikusok alkotásai, népdalok váltották egymást a színpadon és a szívek húrjain. A műsor záróakkordjaként itt is bekövetkezett az, amit titokban és nágy örömmel min denki egyformán várt: a közönség együtt énekelt a karral! Ahogy most visszagondolok az elmúlt kél nap eseményeire és élményeire, úgy is mint néző, úgy is mint krónikás, bátran leírhatom: Egy színes téglát ismét sikeresen építettünk bele annak az épületnek a falába, amelynek csehszlovákiai magyar szellemi élet a neve. Szöveg: KOVÁCS ISTVÁN Képek: ÁDÁM ZSOLT
