A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-26 / 17. szám
t V M-e titka a férjeknek a feleségük előtt Természetesen van. Az érdekes az, bogy általában már a házasság kezdetétől vagy csak később vannak-e a férjeknek titkaik, és hogy milyen természetűek. Ha ezt nagyon hivatalos statisztikai kimutatás tükrében akarnánk megvizsgálni, Igen széleskörű közvéleménykutatást kellene rendeznünk. Ez pedig nem áll módunkban. Kíváncsiságunk kielégítésére 5 különböző korú nős férfi felelt néhány kérdésre, különkülön, és anonimitásukat megőrizve teljesen őszintén. Így remélhetőleg válaszaik a nőknek nem csupán érdekesek lesznek, de némi okulásul, tanulságul Is szolgálhatnak. A beszélgetésben a következők vettek részt: Péter, 37 éves, 14 éve nős József, 24 éves, 2 éve nős László, 30 éves, 5 éve nős István, 42 éves, 8 éve nős György, 40 éves, 21 éve nős 1. kérdés: A házasság kezdetén mindenről beszámolt a feleségének? Péter: Miért számoltam volna be mindenről? Nem szeretem, ha az ember lelkileg meztelenre vetkőzik, akár a saját felesége előtt Is. £s egyáltalán nem szeretem a maximális követeléseket, a házasságban Is mindennek az önkéntesség elvén kell alapulnia, józsef: Igen. Es továbbra Is ilyen őszinték leszünk egymáshoz. László: Ez nem olyan egyszerű. A „mindenre" nincs Is mindig Idő, esetleg hangulat sem. A fő dolog, hogy a fontos, lényeg dolgokat elmondtam. És elmondom máig Is. István: Igen. Később azonban mindkét fél bizonyos dolgokat meghagy saját magának. Ezt most őszintén beismerem. Lehet, hogy más nem így tesz. György: Ggy gondolom, Igen. Az évek folyamán azonban ez kissé megváltozott. De ez csak nem bűn? 2. kérdés: Beszámol feloségének munkahelye élményeiről? Péter: Általában Igen. Legalábbis az érdekesebbekről. József: Természetesen. Hogy is lenne másként? László: Néha. De tőle sem kívánom, hogy beszámoljon a saját élményeiről. Mindnyájunkban létezik egy kis zárt, mással meg nem osztott világ István: Ha valami rendkívüli történik. De hát mikor történik valami rendkívüli? György: Beszámolnék, de a feleségemet nem érdekli az Ilyesmi. Azzal üti el a dolgot, hogy van elég más gondja. 3 kérdés: A felesége tudja, hogy mennyit keres? Péter: Igen, tudja, de nem tőlem. Mindig a bérszalagomat akarta látni, és mikor nem voltam hajlandó megmutatni, elment megtudakolni a munkahelyemre. Szégyelltem magam, mint a kutya Igazán nem kellett volna Ilyesmit csinálnia, hiszen az egész fizetésemet odaadtam neki. Csak ő nem hitte, míg nem látta ... József: Az egész fizetésem a feleségemnek adom. Jobban be tudja osztani, mint én. László: Tudja, hiszen mindketten a közös kasszába tesszük a fizetésünket, ahonnét aztán a szükségnek megfelelően merítünk. István: Ajjé, nagyon pontos kimutatást vezet róla. De ha valami mellékes adódik, arról nem szólok, mert azt is kiszedné tőlem. György: Ebben talán mindketten kissé régimódiak vagyunk. Egy bizonyos összeget átadok neki a háztartásra, de hogy mennyit hagyok meg magamnak s mire költöm, arról nem beszélünk. 4. kérdés: Bizonyára megtörtént, hogy este a szokottnál későbben tért hasa. Megmondta feleségének, hogy hol volt? Péter: Meg is, nem Is. Mikor hogy. Még házasságom első éveiben történt, hogy „félreléptem“. És én őrült — bevallottam. Lett Is ebből csetepaté, hogy egész életre megbántam. Ma beszámolok akkor, ha a barátommal megyek. József: Előre megmondom, hová akarok menni. A feleségem nagyvonalú, ha a barátaimmal akarok szórakozni, főleg ha előzőleg bejelentem. László: Nagyon jó anyám van, akivel a feleségem sehogyan sem tud kijönni. Teljesen ok nélkül. Mindig vágytam rá, hogy jó viszony legyen köztük, de feleségem féltékeny, anyám miatt. Állítólag bizalmasabb vagyok hozzá, mint a feleségemhez. Talán így Is van, de vajon miért? Nem a feleségem az oka? Hiszen anyám soha meg nem bántotta, most sincs hozzá egy rossz szava sem. Mégis, ha az anyámat keresem fel, inkább azt mondom, hogy valami hivatalos kötelesség szólít Bl. István: Nem járok olyan helyre, amiről ne számolhatnék be neki. Sajnos ő már a belépésemkor olyan kutató bizalmatlan tekintettel mér végig, hogy torkomon akad a szó. , György: Megmondom. Miért ne? A feleségem sehová sem akar Járni, legfeljebb a szomszédasszonyhoz egy kis tercierére. Így én néhanapján egyedül megyek. 5. kérdés: Eltitkolná más nővel való kaladját? Péter: Erre tulajdonképpen előbb már feleltem. Tapasztalatom szerint ahhoz tartom magam, hogy hallgatni arany. De azért nem kell rólam, tudja ég, ml mindent gondolnia! József: Ezt a kérdést egyelőre teljesen kizárom, bár bevallom, hogy elméleti síkon már fejtegettük ezt a feleségemmel. Abban egyeztünk meg, hogy Ilyen esetben nagyon sok függ a körülményektől. Modern ember vagyok és azt vallom, hogy amit megengedhet magának a férfi, azt megengedheti a nő is. Hangsúlyozom, bizonyos körülmények között. László: Nem tudom, de ügy gondolom, igen. Megéri egy kétes értékű kaland — amit a férfiak utólag rendszerint megbánnak —, hogy elveszítsük a feleségünk bizalmát, esetleg megbontsuk a családi harmóniát? Más lenne a helyzet, ha komoly esetről — szerelemről lenne szó. István: Hogyhogy „eltitkolni"? A feleségem néha úgy viselkedik, mintha pórázon vezetett eb lennék, mintha ő döntene arról Is, hogy mikor kapok náthát. És ez az embert egyenesen Ingerli, hogy a pórázt néha lerázza. De beszélni erről? I György: Tapasztalatom lehet hogy nem tipikus, de évekkel ezelőtt volt, hogy valamit beismertem. El sem hiszik talán, de ez csak jót tett a házasságunknak. Mikor felszáradtak az első könnyek és elcsitultak a szemrehányások, a feleségem nagyobb érdeklődést tanúsított Irántam, mint azelőtt. Most pedig annyi évi házasság után talán már nem érintené őt olyan erősen. r 6. kérdés: Ogy véli, hogy a felesége valahol hibát követ el, azért nem tud hozzá őszinte lenni? Péter: Azt hiszem, a nők többsége úgy képzeli a házastársak közötti bizalmat, hogy a férj a tulajdonát képezi és csak azt teheti, amivel felesége egyetért. Ilyen esetben nem lehet csodálni, ha a férfi kétszeresen hallgat minden dolgáról. József: Még rövid Ideje vagyok csak nős, de kölcsönösen Jól kiegészítjük egymást. Én kicsit forrófejű vagyok, a feleségem realista, úgy hogy már több ízben be kellett ismernem, fölém kerekedett. László: Nem mondhatom — apróságoktól eltekintve — hogy ezt vagy azt nem csinálja helyesen. Mégis, néhány dolgot az ember szívesebben tart meg magának. István: Gondolom, hogy az előzőkben mindenre fenntartás nélkül feleltem. Ha feleségem követ is el itt-ott hibát, igazságtalan, vagy tapintatlan néha, de kitűnő, gondos anyja két gyermekünknek. Ezt nagyon sokra becsülöm benne, ezért hajlandó vagyok Itt-ott lenyelni valamit. György: Nekünk már kialakult közös életrendünk van, amit tőlünk telhetőleg mindketten respektálunk. A feleségemet már nem érdeklem túlságosan és én... Sagan azt írja, hogy létezik egy életkor, amikor a nőnek szépnek kell lennie, hogy szeressék, aztán pedig jön egy életkor, amikor szeretni kell őt, hogy szép tudjon lenni. Én tulajdonképpen nem Is tudom, hogy feleségem szőp-e még... Csak egytől félek, hogy az után a józan, hűvös élet után ne kívánjon még egy tavaszt. Az utolsót... Így néznek ki a főrfltitkok. A többségnek tehát vannak titkai. De hát a nőknek nincsenek? És tulajdonképpen miért van a házasfeleknek titka egymás előtt? Az emberi természet Ilyen? Vagy inkább csak kényelemből nem akarjuk megvédeni nézeteinket, bebizonyítani igazunkat? Ezekre a kérdésekre talán csak a pszichológus tudna válaszolni. rrr^na
