A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-26 / 17. szám

németek Moszkva ellen Indított támadását) kiugrottak a kocsiból és szaladtak az országúton kérész tül a mezőre. Ott körülnéztek, a földre ereszkedtek és Jó darab Ideig ügy maradtak fekve. S aztán visszajöttek a kocsihoz, arcukon látszott a fellndultság, szemük csillogott s azt mondják: „Itt Is voltunk", ennyit én Is megértettem. Látják, Ilyenek Is Járnak Ide, hogy elábrándozzanak a régi dicsőségen. Eljöttek Moszkvába legalább mint turisták, ha már a háború alatt nem engedtük be őket" — nevetett keserűen. — „S hát aztán otthagytam a két hőst, hadd álljanak ott. Ha autőstoppal nem sikerült bejutniuk a városba, gyalogolhattak jó pár kilométert. S

valahogy fáradtan,1 nem Is nagyon dühösen, kiadósán elkáromkodta magát.

Aznap késő éjszakáig bolyongtunk a széles bulvárokon és a keskeny utcácskákban, átfurakodtunk a zsúfolt áruházakon és a CsaJ- kovszklj-terem kincsei előtt nézelődők tömegén, felmentünk az egyetemhez, elüldögéltünk egy kicsit az egyik temetőben, megkóstoltuk az egyik kisvendéglőben a tejfölös bllnlt. A Gorkij sugárúton van egy üzlet, homlokzatán felirat, hogy „Orosz borok", de többnyire orosz vodkát és grúz konyakot árul. Itt volt egy kis nézeteltérésünk egy öreggel, aki mindenáron azt akarta, hogy társuljunk vele és hármasban vegyünk egy fiaskóval. Érdemes viszont megemlíteni, hogy az egyik boltban, amikor este kilenckor az elárusltőnő nem akart nekünk eladni egy palack paprikás pálinkát (hadd örüljenek otthon az lsmerösökl), mert vége volt a nyitvatartási Időnek, ugyanilyen öreg bácsikák Jöttek a segítségünkre: rávették az elárusltónőt, hogy szolgálja ki csehszlovák barátaikat. Maguk meg, szemükből sugárzott a szomjúság, mentek a maguk útján, és gépiesen törölték le arcukról az elvlrágzott nyárfák pelyhelt. (Valami Jótét lélek abban az Igyekezetében, hogy mielőbb zölddé tegye a moszkvai utcákat, elrendelte, hogy nyárfákat kell kiültetni; azóta Is átkozzák az emberek, mert a nyárfa pelyhes barkája hetekig bosszantja az egész város lakóit.)

Aki erre kiváncsi, végignézheti csak a galériákat és a múzeumokat; ez azonban nem Moszkva. Moszkva — nemcsak azok a bácsikák, akik hármasban akarnak venni egy üveg pálinkát, ugyanúgy, mint ahogy nem a fiatal fiúk és lányok, akik hónuk alatt könyvekkel és füzetekkel esti tanfolyamra sietnek. Nem tarthatjuk Moszkvának csak azt a pravoszláv templomot, ahol pópák é3 dlákonusok énekelnek az elhunyt koporsója fölött s a slratók gyönyörű többhangú kórusban válaszolnak nekik, ugyanúgy, ahogy nem Moszkva csak a tucatnyi múzeummá átalakított templom. Ha akarod, láthatod csak az üzletek előtt álló sorokat; láthatod csak az ezerszer meg ezerszer megénekelt metrót, vagy visszafojtott lélegzettel gyönyörködhetsz a Nagy Színház előadásában — ez sem maga Moszkva. Moszkva mindez együttvéve. Dolgok, amiket a filmhíradókban mutatnak, és dolgok, amiket csak magad láthatsz, hallhatsz, érzékelhetsz. Tudatosítani kell azonban, hogy a közép-európai szem némiképp másként látja a dolgokat, ha ezek eltérők attól, amit megszokott. Aki meg akarja Ismerni ezt a várost, annak Ide kell Jönnie.

Ahogy Jöttünk, ugyanúgy utaztunk el: alaposan megázva. A National szálló portásának nyilván Igaza volt. De sem a részvét, sem a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat Iljusin gépén a kéglkisasszony megnyugtatása, hogy Prágában Is esik, nem rontotta el a kedvünket. Nem az a fontos, hogy olykor beborul és viharok vannak, hanem Inkább az, hogy egyszer s mindenkorra kiderüljön.

JAN VARIA

V. Lammer felvételei