A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-19 / 16. szám
BR. Ebben a pillanatban nyílott a kórterem ajtaja, a egy tagbaszakadt ápoló lápéit be: — Hova, hova, kispajtás?) Csak nem akarunk megszökni a doktor bácsi elől?! — s indult a még cipőben ugráló Zoltán télé. — Nekem semmi bajom — hátrált rémülten Zoltán. — Én csak látogatóba jüttein a testvéremhez, őhozzá — mutatott Sanyi felé, aki viszont időközben inár eltűnt. — A testvérünkhöz... értem... huhuuuul — aztán egy mozdulattal ölbekapta Zoltánl. — Esküszöm, az előbb még itt volt! — kiáltott kétségbeesve Zoltán. — Persze, hogy itt volt, aztán hirtelen Ilyen lclke-piclke lett és huss, beszaladt az egérlyukba . . . 87. Sanyi a lépcsőn igyekezett lefelé, ahol összetalálkozott Szöszivei. A lány riadtan kérdezte: — Zoltival mi történt? Hová vitték?) — Gondolom, a zu hanyozóbal — mutatta Sanyi. — És legyen elővigyázatos, gyermekem. Szegény testvérem még nem tudja, hogy. .. szóval, hogy már tó' van a k~ízlscn! sxiiszi Zoltán ágyához szaladt: — Mi van veled, drágám? — Kutyabajom! Feltéve, ha a gyógykezelési is túlélem... — Annyira megijesztettél! Hál szabad ilyet csinálni? Ez után a csodálatos éjszaka után? Amikor végre Igazi tértikéül viselkedtél... — Hál istenem! Igyekszik az ember, elvégre... Micsoda? — és aléltao visszaesett az ágyra. — Segítség! Orvost! — sikoltotta Szöszt. 89. Az igazgatóság kíséretében Zoltán hatalmas virágcsokorral a kezében, mint az önnepolt szülfianya, lépett ki az ldeggýúgylntézet kapuján. — Köszö nöml Hálásan köszünöml — mondta meghatottam — És mikor állunk át az Ut/TRAPATYOLEX-re? — Mihelyt kellőképpen kikísérleteztük — mosolygott a főmérnök. — Beterveztük és jóváhagyattuk — mondta az exportfőnök. — Persze mindez eltart néhány eszteudelg ... — Nem eszik olyan forrón, kartársam! — szólt Balabán. — Egyelőre az a fontos, hogy nőm engedtük ezt a jelentős felfedezést a halódé kapitalizmus ölébe pottyaunt! 90. A már Ismert hatalmas luxuskocsi az osztrák határ leié robogott, melyben a két testvéren kfvOl Szöszt és Hóién foglalt helyet. — Nem gondolod, hogy beszélnünk kellene egymással? — dörmügte Sanyi,- Végülts ha égy vesszük, nem történt semmi — morogta Zoltán. — Hát, ha „úgy*' vesszük. Akkor nora! — Másként Is vehetnénk, de azt hiszem, az a legokosabb, ha mt „úgy" vesszők. Vidd el néha a feleségedet kiskacsmába vacsorázni... — Kösz ... Te pedig végre légy férfit — Kösz. Ámbár ezt spéciéi rám is bízhattad volna ... — Mindjárt jövünk — lépott ki a halárállomáson a kocsiból Halén és Sanyi. — Addig vidd át a kocsit a túlsó oldalra! — Azért rendes srác — mondta Szüsxinek Zoltán. — És van egy óriási érdeme. pontosan égy néz ki, mintha én lennék ... — Hazalátogattunk, hazalátogattunk? — lépett Zolténékhuz a vámtiszt. — Nem kérem ... Mi itt maradunk, itl maradunk! De ha egy méd lenne rá. tessék bennünket U úgy kezelni, mintha csak hazzalátogatlunk volna... 83, Zoltán egyenesen az idegszanatóriumba ha|totl, s berohant Sanyihoz: — Azonnal öltözz és tűnj ell Itt a ruhád, a kaliforniai állampolgárságod! Az ördög vlgyou el, mit állsz ott? — mérgelődött Zoltán. — Pillanatokon belől megérkezhet az Igazgatóság . . . Ide azt a pizsamát! Sanyi reszkető kézzel keresgélt visszakapott ruháinak zsebeiben: — A Tourist Club bélyegzőm? — Megvan! — kiáltott fel boldogan és mar gombolta Is a kabátját, Zoltán pedig kapkodva szedte magára a csíkos kórházi holmit. 88. Sanyi szállodai lakosztályába igyekezeti, 8 boldogan enekelte: — Végre, végre végre.. — de ahogy belépett az ajtón, egy pillanatra elakadt a lélegzete, mert a pamlagon feleségét látta. — Helán?! Ta... te itt?-r- Gyere, gyere hozzám és csókolj meg! — búgta az asszony kacér tekln ■ettől. Sanyi gyanakodva pislogott a feleségére: — Heién, ml történt veled? — Hajnalban arra ébredtem, hogy hiányzol! És azonnal kirohantam a repülőtérre! ... — és megfogta Sanyi kezét: — Csudálatos voltál az éjszaka, drágám! Odaadó és türelinetlou! Mintha először tartottál volna a karjaidban . . . — Azért ne túlozz édesem! Mindenesetre kedves tőled, hogy... Micsoda? — ordított fel Sanyi.
