A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-19 / 16. szám

Március Idusának estójón ért végűt az a két hátig tartó előadás sorozat, mellyel a Szlovák Nemzeti Színház fennállásának félszdzadát ünnepelte. A színház prózai, opera és balett együttese egyaránt kivette részét az ünneplésből, melynek fényét még a prágai testvérszlohéz is emelte Capek mindenkor aktuális színmüvének, a „Fehér kórénak előadásával. Az Itthoni bemutatók nyitánya Hviezdoslav „Herodes és Herodlősz" elmet viselő hatalmas biblikus tárgyú freskója volt, míg utolsó akkordja — a Beethoven évforduló ts stílusosan közös novezőre hozva

— a Fldello.

A 18. század utolsó harmadában a forradalmak Idején egy új műfaj

— az úgynevezett „szabadító darab“ kezdett teret hódítani Párizs színpadain. A fogságban sínylődő főhőst sok-sok viszontagság után az önfeláldozó barát vagy hitvestárs menti ki a halálveszélyből. Egy Ilyen témakörű drámai mű ihlette meg Beethoven zsenijét is, hogy megalkossa egyetlen színpadi művét, a Ftdellót, mely örökértékű és értelmű vádbeszél a rabság ellen és dladallttas himnusza az Önfeláldozás és szabadság eszmélnek.

Ismerve Beethoven szabadságszeretetét és humanizmusát, nem csoda hát, hogy operájának eszmei tartalmát a szabadító darab témájára variálta. Hőse Floresztán, akt Igazságtalanul Plzarro várbörtönének legmélyebb pincéjében senyved. De megjelenik hitvese, Leonora, aki Fldello avagy a „Hűség" álnéven és — fiúruhában áll Rocco, az öreg börtönőr szolgálatába, hogy az alkalmas pillanatban meghiúsítsa Ptzarro gyilkos tervét.

Az Önmagával roppant kritikus és igényes Beethoven háromszori átdolgozás után alakította ki müve végleges formáját, melyhez csupán nyitányból négyet Irt. De kifizetődött a mintegy tíz évig tartó titánt vlaskodás a szöveggel és zenével, mert megszületett a mű, mely az operairodalom legnagyobb remekművel közé tartozik. Remekmű, mint egész, de remekmű részleteiben is — olyan csúcsai vannak, mint az első felvonás / négyese, a rabok megrendítő kórusa, a slrásás kettőse és végül pedig a szabadság himnlkus extázlsa, melytől már csak egy lépés vezet a IX. szimfónia örömmámorához. Ez a mű, a Fldello, tért vissza többévi pihenés után új köntösben a színház repertoárjába. De sajnos a visszatérés feletti örömbe némi üröm is vegyül a zenei megszólaltatás és rendezői koncepció terén. Az alkotók ugyanis nem tudtak egyértelműen megbirkózni uz anyaggal és az anyaépület renoválásából fakadó kényszerhelyzettel. A Fldello elsősorban zenekari mű s Így a szűk árokban formálisan elrejtett és csökkentett számú zenekar csak halvány körvonalát érzékelteti Beethoven partitúrájának, pláne ha még hozzá vesszük Tibor Frelio drámai Intenzitásban és belső feszültségben szűkölködő Interpretálását és elsietett tempóit.

A rendezés — nagyon sok veszélyes kísérlettel megtűzdelve — J. Gyermek müve. Azzal, hogy radikálisan kihagyta a mű prózai részeit, könnyíteni kívánt n prózával rendszerint viaskodó énekeseknek. Egy új „Alter Ego“ néven szereplő modern narrátor beiktatásával azonban — Dominik Tatarka szövegével — vétett a mű szelleme ellen. Beethoven zenéjével mindent elmondott, nem szorul uténmagyarázatra, s Így a színpadon az aktív szereplők között szellemként bolyongó „Alter Ego“ csak zavarja a cselekmény és a zene folyamát. Hogy a színpadi cselekvést szinte statikus kamara keretek közé szorította, azzal egyet lehetne érteni, amíg az egyszerűsítés nem veszélyezteti — mint Marcellna és Rocco esetében — a jellemek kidolgozását. Az utóbbi esetében, akit egyetlen áriájától fosztottak meg, a legsúlyosabb a helyzet, mert az érié húzása sem zenei, sem dramaturgiai szempontból nem Indokolható. Az utolsó jelenetben pedig az ujjongó tömeget — a népei merev, estélyi-Lepnora és Floresztán — Margita Cesánylouá - ár. Gustáv Papp , IFényképezte.1 J. Vauról

ruhába bujtatott szoborcsoportozattal helyettesíteni, további töréspontja a rendezői koncepciónak.

Énekesi szempontból már több pozitívuma van az előadásnak, bár Itt is érezni, hogy milyen horderejű feladat Beethovent megszólaltatni. Elena Klttnárová Leonórája bőven és könnyen győzi a szólam nehézségeit annak ellenére, hogy magas hangjai lényegesen világosabbak az Ideális drámai Leonora hangszlnénél, Dr. Gustáv Papp Floresztán szerepében régi nagy sikereit Ismétli, viszont FrantlSek Llvora Urat tenorjától Floresztán hősi szólamát számonkénti — alapvető tévedés. Anna Kajabové-Peüaiková szépen énekli Marcellnát, csak éppen a Ural bájjal maradt adósunk. Juraj Martvoft — Plzarro megszemélyesltőjeként jobb színész, mint énekes, míg a Lipcséből haztórt Jura) Hrubant örvendetesen szépen énekelve formálta meg a drámát fogházparancsnokot. Ján Kyzllnk és jozef Speőek egyaránt szolid, de sajnos áriamentes Roccót énekelt. Don Fernando, a miniszter és Jaqutno, a kapus szólama Stefan janClra és Pavol Gáborra volt bízva. A fontos szerepet betöltő énekkar, főleg a gyönyörű rabkórusbán, dicsérendő produkciót nyújtott Ez hát a mérlege az ünnepi Ftdellonak, mely a kísérletezés zátonyai fölött nem tudott sértetlenül áthajóznl. Mégis, hibái ellenére, illetve hibáival együtt látni és hallani kell az előadást, mert maga Beethoven és Fiüellojúnak zenéje győzedelmeskedik.

VARGA JÓZSEF